Ha neked van, nekem is kell! (beszélgetés)

Szóval, a Baba még nincs meg (ne is legyen még, túl korai lenne).

Viszont kiderült, hogy arra hajaztak, mi adunk oda mindent.

A párom is, és én is bekattantunk és közöltük, bocsi, de nem, hisz még szeretnénk Babát (remélem sikerül is majd), nehogy már akkor is nekünk kelljen újra bevásárolni.

Bezzeg egy banánt nem hoztak mikor megszültem, de a babadolgok kellenének!

Hát nem tudom! Csak azért gyereket csinálni mert olyan aranyos, meg mekkora öröm amikor az apuka, anyuka először tartja a kezében, először nevet és minden hasonló "először", és minden hasonló cukiságra vágyunk, azért eléggé éretlen és felelőtlen dolog bevállalni! Úgy értem, ha nagyon nagy a gáz, nagyon rezeg a léc, akkor igenis váratni kell az ösztönöket és gondolkodni inkább azon, hogy hogyan teremtsék meg azt a kis szerény alapot legalább, ami szükséges ahhoz, hogy egy gyereket fogadjanak. Sok szülő teljesen megfeledkezik arról, hogy nem csak a saját életére kell gondolnia, hanem a gyerekére is, mert ő nem tehet semmiről!

Én haragszom az ilyen ész nélkül cselekvős dolgokra! Én is szeretnék gyereket, imádom őket, gyönyörködöm a babákban, de tudom, hogy nincs meg a megfelelő fészek számára, ezért nem ugrok bele semmibe, amit később megbánnék, vagy esetleg a gyerekemtől kellene megvonni alapvető szükségleteket!

persze, ha van más aki megvegye a dolgokat, tényleg nem, vagy sok gyerek elvén jön a segély (tisztelet a kivételnek)!

sajna nehéz úgy boldognak lenni, ha már a legalapvetőbb dolgok beszerzése is akadály!

de, persze értem amire Te gondolsz, a baba maga egy örömforrás!

nem zavartál, köszönöm!

Szerintem a pénz csak másodlagos tényező. Van, aki szegény, és mégis van egy csomó gyereke és megélnek. Persze nem a legnagyobb luxusban, de vannak, akik boldogok így.

Ha egyszer jön a baba, és megérkezik, nem biztos, hogy az anyagiakra fognak gondolni. Élvezzék a kisbabát és szeressék.

(Habár ilyen tanács adáshoz én még fiatal vagyok, sajnálom, ha zavartam:O)

pl. hol lakjanak, mire telik mire nem (sok mindenre nem), mi lesz később, munka, óóó és még sorolhatnám!

segítünk amiben lehet, de pl. nekünk is pici baba (mi voltunk a jó hír bejelentők) és van egy nagy fiam is, a szülők nagyon rosszul állnak minden téren és a többieknek is megvan a maga mindennapi problémája.

arra kell gondolni hogy (ellnézést a kifejezésért) a putriban is felnőnek a gyerekek tökéletesen. babakocsi, hiper szuper babadolgok nélkül. persze az ember mindig a legjobbat akarja gyerekének és fáj és szorongató érzés, hogy nem tudod megadni, de a gyereknek az a legjobb, hogy életet kapot.

egyébként mitől szorong igazán? mi az ami hiányzik? és segíteni mindig lehet. kérés nélkül is azt gondolom.

Szerintem ha melletük álltok az már nagy segítség.

Ha biztosítjátok őket, hogy egy tányér leves jutni fog nekik már az is óriási lépés.

A gyermekáldás végtelen nagy dolog!

Maga az elhatározás két felnőtt emberben, hogy itt az idő bővíteni, nagy dolog, felelőség teljes, tudatos!

Egy bizonyos idő után (kinél mikor), már igencsak azon jár az ész, mikor lesz már itt a mi időnk, így meg lehet azt érteni, amikor egy rokon,vagy ismerős bejelenti a jó hírt a szív megvadul és ész kikapcsol, és az addigi tudatosság semmibe vész!

A teszt pozitív lesz, nagy az öröm, de az ész visszakapcsol és jön a szorongás!A semmire várják a babát!Persze boldogok, de közben mindenhol ott a sok kérdőjel!

Hasonló helyzettel találkozott valaki?

Igazából érdekel ki mit tenne, hogy lábalna ki a helyzetből!

Mivel lehet segíteni, lehet egyáltalán!Vagy csak drukkolni a háttérből, hogy minden megoldódik egyszer!Úgyis meg lesz mindenük!

Nem vita fórum, csak beszélgetős, vélemény megosztós!