Ha meghalt valakid, akit szerettél gyere ide (beszélgetős fórum)

Az én anyukám 2 éve karácsonykor halt meg. 51 éves volt. Emiatt keresgéltem itt a fórumon. Mert beszélgetnék erről az egészről. És elkedtem ide írni, de nagyon hosszú lett, így egy naplóbejegyzésben írtam meg a "tömör" mondandómat.

Akinek ideje és ereje engedni megtalálja ott.

De már ez is jól esett, hogy ideírtam.

"...Örökre velünk maradsz ,Őrizzük mosolyodat..."

és mindent amit Tőled kaptunk....

Tegnap lett volna a férjem születésnapja,köszönteni a temetőbe mentem a fiammal.Gyertyát és mécsest gyújtottunk neki és mivel enyhe idő volt élővirágot vittünk a sírjára:(

Szomorú, 4 -dik karácsonyunk volt nélküle:(

Sohasem felejtem el....

...örökre velünk marad,őrízzük mosolyodat....

2014. december 27., szombat   Ma  János napja van.

JÁNOS

Név jelentése:

Isten kegyelme, Isten kegyelmes

Név eredete:

Héber-görög-latin eredetű, a Johanna névből

Név elemzése:

A János név olyan személyiség kialakulását segítheti, aki becsüli az élet apró örömeit. A név viselői nyitottak, szeretnek olvasni, tanulni és különféle dolgokról elmélkedni. Nagyon intenzíven tudnak dolgozni, ha érdekli őket az adott terület és téma, de amint egyhangúságot tapasztalnak, érdeklődésüket elvesztik, és ez sokszor ahhoz vezet, hogy nem fejezik be, aminek nekiláttak. Az életükből leginkább a nyugalmat, biztonságot hiányolják, ezeket leginkább a természetben szokták megtalálni. Mivel ideáikat igen magasra helyezik, sokszor éri őket csalódás, és sokszor tapasztalnak magányt.

Édesapám, nyugodj békében, gondolataimban mindig velem maradsz!

.

Múlnak az évek, de akit igazán szerettünk, örökre szívünkben marad, emlékét ott őrizzük tovább...

.

Emlékezés - november 18.

Psszt! Csendben kell lenni.

Némán kell beszélni.

Hallgatni kell,

hallani kell,

hogyan sírnak a fák,

hogyan ordítanak a farkasok.

hogyan lépked a szellő

a fák között.

A Világ áll,megdermedt,

néma csönd az erdőn,

halk suttogás a fák között

Hallottátok, láttátok?

Tudjátok,érzitek?

Az emberek süketek, vakok,

de mi, de mi tudjuk.

Láttuk, hallottuk.

Azt a fájdalmas utolsó sóhajt,

még kapaszkodott az Életbe,

nem akart menni.

Nem akarta itt hagyni....

Mi láttuk a szemét,

érezzük a szellemét

Nem megy el, nem megy

mert még dolga van, dolga van.

Nem mehet,nem szabadulhat

nincs fényesség az út végén.

Itt tartják, itt fogják.

Ő volt a Lét, a Minden

Ő volt a Fontos.

Mi tudjuk, mi tudjuk.

Láttuk, hallottuk.

Halottaknak napján,

gondolkozz el, kérlek!

Mennyire fontosak

azok, akik élnek?

Milyen gyakran gondolsz

rájuk szeretettel?

Jelenthet-e annyit,

mint ki régen ment el?

Ilyenkor az ember

temetőbe jár ki,

Elmúlt szeretteit

véli megtalálni.

Közben annyin élnek

magányosan, távol,

kire nem jut idő,

kit a szív nem ápol.Pedig a halottak

a szívünkben élnek.

A hétköznapokba

bőven beleférnek.

M’ért nincs az élőkért

ugyanilyen ünnep,

ami lángra gyújtja

apró mécsesünket.

Aki elment, jól van,

csak egy más világon,

s nem tud örvendezni

levágott virágon.

Földdé porladt testet

látogatsz a sírnál.

Élőkért tehetnél,

ahelyett, hogy sírnál!Oly sok a magányos,

kinek nem jut semmi.

Ki örülni tudna,

ha tudnák szeretni.

Ám ezt meg se látod

- tudod – attól félek.

Megbékélni kéne,

s nem visz rá a lélek.

Vársz, amíg késő lesz,

mikor már nem bánthat,

akkor száll szívedre,

majd a gyász, a bánat.

S jön halottak napja,

s mész a temetőbe,

bocsánatot kérni,

s elbúcsúzni tőle…

Aranyosi Ervin: Halottaknak napján

.

Kosztolányi Dezső: Könyörgés az ittmaradókhoz

Ha meghalok majd, mélyre ássatok

gyarló valómban meg ne lássatok,

ködként inogjon eltűnt társatok,

s nekem, szegénynek, megbocsássatok.

Ne nézzétek karomat-térdemet,

csak szándokom és ne az érdemet,

mi vérzik és fáj most mellem megett,

azon lehet akkor megmérnetek.

Önváddal és mérgekkel olykoron

vertem magam füstös-boros toron,

mindig a kín volt ólmos ostorom,

mindig magány a mély monostorom.

Vétkeztem itt s vétkeztek ellenem,

bár senki úgy, mint lázadt szellemem,

az sarkantyúzott szünös-szüntelen,

s ezért vagyok én bűnös-büntelen.

De a komor szemet el nem birom,

örök gyehenna lesz attól sirom,

nézd, fél a lelkem, mint hulló szirom,

legyen az irgalom az én biróm.

Azzal, mi biztos és szilárd-igaz,

holtomban új halálba taszitasz,

aki halandó, folyvást botlik az,

számomra csak a kétes a vigasz.

A kancsal emlék szépitsen tovább,

mint hold, mely a felhőkön oson át,

s széthordva megbocsátó mosolyát,

ezüstté büvöl minden pocsolyát.

Nagyon köszönöm Nektek az együttérzést.

Azzal vígasztaltam magam, hogy Drága szüleim már együtt vannak békében és szeretetben, és minden problémájuk ellenére mégis csak összetartoznak, azért követte Anyu ilyen gyorsan Aput. Csak ezzel a tudattal vagyok képes elviselni a hiányukat.

Még mindig sokat gondolok Rájuk, csupa szép emlék, az utolsó időszakok, a fájdalmasok egyre halványabbak.

Közhelynek hangzik ,de az ember nem tud mást mondani ;

FOGADD ŐSZINTE RÉSZVÉTEMET!

Nagyon erősnek kell lenned,hogy fel tudd dolgozni ezt a rettentő sok fájdalmas traumát....

Így ismeretlenül is azt mondom,ha szeretnéd magadból kibeszélni a fájdalmadat,jelez ,és priviben elküldöm a messenger vagy skype elérhetőségemet.

Jaj, szegénykém! Egyik tragédia a másik után!

Együttérzésem!

Szeretném, ha vége lenne ennek a sorozatnak. Tavaly májusban a nagybátyám felesége, idén februárban a nagymamám, áprilisban az apukám, szeptemberben anyukám nővére, múlt héten pedig egy régi kedves barát hagyott itt minket örökre.

Apu halála viselt meg a legjobban, végig mellette voltam, fogtam a kezét. Nagyon hiányzik!

A régi barát elvesztése pedig azért visel meg, mert nagyon fiatal volt, csak 36 éves, jóképű és úgy nézett ki, mint aki kicsattan az egészségtől. Több éve találkoztunk utoljára, nem is tudtam, hogy beteg. Felfoghatatlan.

Nem hiszem, hogy tudta. Ilyen helyzetben mindenki gondol a legrosszabbra is, lehet, ő is épp arra gondolt, ki tudja, látom -e még!

Te nem vagy hibás! Nekünk olyan hullámvölgyek voltak a majd egy év alatt, hogy ezer délelőtt remegtünk és búcsúztunk el (magunkban) délután mire jövünk be. És délután tök jól volt.

Reggelente remegő hangon telefonáltunk be, ha előző este nem volt jól, "túlélte -e az éjszakát", mert nem mertünk enélkül bemenni. Nagyon nehéz év volt.

De utolsó nap én annyira éreztem, hisz magánál sem volt, és morfium nélkül patakokban izzadt, megfeszült testtel remegett.

Jaj, bocs...nem bírok erről többet témázni, ne haragudjatok!

Senki ne okolja magát, attól nem lesz másként!

Ők már békésen pihennek, és itt vannak minden pillanatban velünk! Az emlékek bennünk éltetik őket!!!

Nem kell okolnod magad. Én sem voltam, (lehettem) édesanyám mellett,mert kórházban volt. Előzőnap meglátogattuk,lekísért minket az emeletről... Reggel telefonálok....és...:(((

Rá se gondoltam,hogy az volt az utolsó puszi amit TŐLE kaptam....:(((