Ha gyermekedet bántanák az oviban, szó nélkül hagynád? (beszélgetős fórum)

Hát ehhez öreg vagy de,:) kisebbik fiam már oviban is sokkal nagyobb termetű volt mint a társai. Mindig azt hallottam, ne verekedjen mert sérülést okozhat másoknak. Egy tőle jóval -termetre- kisebb gyerek megverte rászállt.

Szóltam az ovónőnek és megbeszéltük a gyerekkel is,mivel az ovónő nem tett semmit én azt mondtam a fiamnak joga van megvédeni magát, ha legközelebb neki mennek.Szarrá verte a gyereket és mikor az óvónő szóvátette én megmondtam neki , ha mégegyszer sírva jön haza a, megigértem neki én verem meg a fiam:) persze nem így volt...

De valahogy ettől kezdve, a másik piszkálódott akkor egyszerre ott voltak hogy leállítsák. Később kiderül hogy problémás család sarja, és komoly vielkedési gondjai vannak 18 évesen sincs rendben. DE ETTŐL NINCS JOGA MÁSOKAT NAGYDOBNAK HASZNÁLNI.

Ez a folyamat az iskolában is több éven keresztül, különösen az alsó tagozatban megfigyelhető. A felsőbb osztályokban már árnyaltabbak a jelenségek.

De gondoljunk csak az "Abigél" filmre.

Sajnálatos módon, de ez is a szocializáció része.

Nem vagyok híve ennek a fene nagy szabadságnak és demokráciának az oktatás (is) területén. Jelenleg az óvódástól a nyolcadikig tanítok és abban bízom, hogy bírom még két évig.

Mindenki mindent jobban tud, mindenkit hibáztatnak, senki semmit nem csinál jól, legyen az orvos, ügyvéd, pedagógus, védőnő, bolti eladó, ápolónő, vagy akármi más az élet bármely területén. Talán csak a patológián nem szólnak vissza.

Az teljesen normális, hogy ameddig a picik nem tudják, hogy mit lehet és mit nem, addig a felnőttek intézkednek.

Ha már kialakul a tudat, még akkor is előfordulhat, hogy be kell avatkozni.

Felnőttkorunkban ezek a törvények.

A kettő közti időszaknban van egy határsáv, amikor a törvény még sok, a farkaströvény már nem megengedhető.

Így van! Természetesen az ellen soha nem léptem én sem fel, ha az óvónő büntetett, v. "Pistike" odacsapott. Ilyen van, előfordul.

..de pl. a rendszeres inzultálást nem fogom hagyni.. És szerintem ez így teljesen normális!

Valaki itt írta a neten keringő, brutális videókat!

Én azt szeretném, ha a gyermekeim mindig bizalommal fordulnának hozzám, ha tudnák, hogy anya/apa segít!

Ezt azért írom, mert sok iskolában/közösségben bántalmazott gyermekek szülei mit sem sejtenek az egészről, mert a gyermekek nem szólnak otthon.

A szülő akkor szerez csak tudomást az egészről, mikor már megtörtént a baj. (utóbbit nem részletezem.. aki néz híradót, tudja miről írok)

Szóval inkább a "széltől" is óvóm, minthogy később mikor már igazi baj lehet, ne merjen hozzám fordulni, mert anyu úgyis arra nevelt, hogy védjem meg magam..:S

Nálunk is van most az oviban kék-zöld foltok az egyik nap rózsa bokorban landolt a gyerekem a másik nap tüskét szúrtak belé löködik.és tegnap hozom hazafelé találkoztunk az ovi elött az egyik csoporttárssal és úgy köszönt neki szevasz.......(vezetékneve).de nem csak ő van igy.

Kérdem én az óvonőnek nem az a feladata hogy figyeljen?úgy hogy hétfőn fogok szólni az óvonőnek hogy figyeljen oda

..csak tudod, mindenkinek más a habitusa. Van aki visszaüt, és van aki nem!

Nem vagyunk egyformák.

2 gyerkőc anyukája vagyok..Próbáltam őket úgy nevelni, hogy "kemény" legyen a lelkük.

..ha elestek nem jajjjjjgattam.. Elintéztem azzal, hogy semmi baj stb.

Az egyik lányomnál működik, fát lehet a hátán vágni, ha bántják szó nélkül csap.. Tipikus csendes őrült:D

A másik lányom pedig annyira érzékeny, hogy attól is sirva fakad, ha csúnyán néznek rá.

Bízom benne, hogy majd megkeményíti az élet, de ennek ellenére Őt még óvom,(persze a másik lányomat is)mások az igényei.

Egész életében tény, hogy nem leszek ott, de amiben tudok segítek, amivel könnyíteni tudok azt megteszem.

Ki tegye, ha nem az édesanyja?

Én mondjuk igazságtalannak tartom az egészet..

Két beszoktatós gyermekről van szó.. az egyiket nem büntetik, mert jajjj, szegénykének sérül a lelke.. És annak akit bántanak, ki törődik a lelkével.(anyukán kívül)

Nem az erőszakra nevelésről van szó egyáltalán. Nem arról, hogy akit bántanak az is legyen durva.

De ha egy gyermek nincs az ilyesmire felkészülve , és még érzékeny is, plusz a szülő is rátesz egy lapáttal azzal, hogy még jobban kétségbeesik mint a gyerek, akkor aztán tényleg scak sirás rivás lesz a dologból, meg félelem az ovitól..stb.

A gyermek lehetőségekhez képesti ön-óvása azt jelenti, hogy ha ilyen negativ tapasztalat éri, nem kell egyből sirni illetve összetörni. Én péndéul ha negativ dolog érte eddig a gyerekemet mindig azt mondtam, hogy nincs semmi baj nem kell sirni, nem történt olyan nagy baj. Ennyi. Azt hiszem ezzel nem erőszakra neveltem, hanem felkészitettem arra, hogy rossz dologk is történnek de nem szabad kétségbe esni, hanem tovább kell lépni. És meglett az eredménye, egy hét alatt 3 sérülés, az orra vérzett , az arca vérzett, de mindezek ellenére minden nap azzal kelt, hogy anya menjünk a bölcsibe. 2 éves a lányom.

Ugyhogy két külön dolog az erőszakra való erőszakkal felelés, és más a gyermeknek a szülő általi negativ élményekre való felkészitése.

Sajnos a széltől is óvni dolog egy valakinek rossz, és az nem más mint a gyerek. Nem leszel mellett egész életében , hogy fogd a kezét.

Természetesen én is szóvá tettem de mit tudtak mondnai??? Látták, tudják, de mire bárki is bármit tudna csinálni, egy harapás vagy egy karmolás rég megtörténik, és legfeljebb a dorgálás marad, de a megelőzés egy ilyen közösségben ahol ennyi gyerek van nem egyszerű.

Vannak rossza magatartású gyermekek,de sajnos ha olyan a gyerek higyjétek el, hogy sem te sem a gondozó nem tud mit csinálni.

Az óvónő sem tud mindig mindenhol ott lenni, de talán most, hogy szólt az anyuka fokozottan figyelnek majd arra a kislányra. Bár azt én is érdekesnek tartom, hogy nem tűnt fel nekik, hogy a kislány "így" oldja meg a problémáit vagy egyszerűen így "játszik".

Mert tény, hogy az udvaron nem lehet könnyű mindent mindig észrevenni, de azért egy csoportszoba átlátható.

"annyira könnyű azt kérdezni hol vannak az óvónők?"

Ha a Te gyereked ment volna haza összekarmolt pofival,benned nem merülne fel a kérdés??:)Hetekig kátszott a gyerek arcán a karmolás,azon imádkoztam nehogy életre szóló nyoma maradjon!!

Azt hiszem,jogos a kérdésem,hogy mégis hol volt az óvónő?

Persze, hogy látom!?:D

Ettől függetlenül nem fogom a Lányomat erőszakra nevelni!

Szerintem nincs semmi baj azzal,hogy szóltál az anyukának. Nem nekiestél, csak szóltál. Elvégre a te lányodról és az övéről van szó.

Sok szülő ennél sokkal kevesebbért már veri az asztalt.

Egy példa: a lányaim vegyes csoportba járnak. Ennek megvan az előnye is meg a hátránya is. Bár szerencsére én csak az előnyét tapasztaltam. Van egy kislány, akit tavaly írattak át a mi csoportunkba, akkor már középsősen. Erre a héten a szülőin ennek a kislánynak az anyukája szó szerint neki esett az óvónőknek és az egyik kiscsoportos(most beszoktatott)kislány anyukájának, hogy az ő kislánya miatt fejlődik vissza a háborgó anyuka gyereke. Mert az új kislány szeret az övével játszani.

Se az óvónő se a pici kislány anyukája nem tudott mit mondani, mivel semmi óriási probléma nem történt.