Te hagynád, hogy új párod nevelés céljából megüsse gyermekedet? (beszélgetés)

Te se dramatizálj, amiről én beszélek az más mint amiről Te. Te hülyékkel való szenvedésről beszélsz, én meg olyan eseményekről amik nem mindennaposak. Számomra az a nevetséges ha valaki csak a saját nézőpontját látja és fogadja el. Én értelek téged, de valamiért nagyon rám akarod tukmálni azt ami Neked jó.

Ébresztő! Az emberek nem tökéletesek, de törekedni érdemes rá. Különben meg nem csak fizikálisan lehet bántani. Amúgy meg nézzünk rá a mai gyermekekre akikkel nem lehet bírni ha felnőttek... Régebben másféle tekintély volt mint most.

Amúgy én is a szóbeli nevelés pártján vagyok, csak tudom hogy a világban nem minden fekete és fehér. :P

Jajj, nem kell a dramatizálás, nevetséges. Mi nem verjük a közös gyerekeket sem! Csakhogy ami elnézhető, könnyen megbocsájtható egy szülőnek, az nem biztos, hogy az egy nevelőszülőnek is. Ahhoz már kialakult bizalmas viszonyra van szükség, és kölcsönös szeretetre. Azért gondolkodj már! Ha olyan párod lenne, akinek 5 éves kislánya van, megütnéd mert nehéz vele, mert esetleg problémás? Ha szereted a nőt, akkor segíteni próbálsz neki és a gyerekének, és nem rontani a dolgokon. Az ilyen p.cs a fejét verné a falba inkább, ha kiakassza az a szerencsétlen gyerek!

A gratulációt köszönöm, hála Istennek van mihez ;D :)

Az én olvasatomban az értetlen és rossz gyerek, ha van ilyen az nem ért a szóból. Ergo krízishelyzet is kialakulhat. Én is a témára reagáltam, ébresztő!

tehát egy értetlen és rossz gyerek nézőpontjából nézni a jelenlegi párt, nem jó taktika. :D Most öngólt rúgtál... Különben meg nem volt arról szó, hogy rendszeres verés, egy ütésről szólt... Ennyi. amúgy ha meglehet akadályozni, mindenképp érdemes. Neveléssel, és más megszorításokkal ha kell. viszont kiskoromban én is kaptam pár pofont. Húgom nem. Van különbség kettőnk jelleme között. Utólag nem haragszom érte.

Hát ilyen esetben nem lenne csoda, ha először még csak a gyerek kapna, aztán később anyuka is.

Szerencsére tévedsz, nincs sok negatív tapasztalatom, de valamicske van. (meg sajnos sok kívülről látott) Nem volt 2 éves a gyerekem mikor elváltam, és a "nagy szerelem" aki utána jött, nem tetszett a gyerekemnek. Eleinte azt gondoltam, csak féltékeny a gyerkőc, aztán elkezdtem az Ő szemével nézni a pasit. Dobtam is hamar. Aztán alig volt 3 éves amikor megismertem a jelenlegi férjem, akivel együtt neveltük fel. Mondhatom tiszta lelkiismerettel, és a gyerekem véleménye is ez,(pedig már felnőtt fősulis 19 éves ember) hogy nála jobb apja nem lehetett volna. A vérszerintit meg meg sem említem, mert minden volt csak nem apa. Viszont a férjem még gondolatban sem emelt kezet sosem a gyerekemre! (holott az előfordult már, hogy a 2 közös kapott a seggére ha nagyon nem bírtak magukkal, igaz ezt is számolni lehet annyira ritka) Pedig azért a kamaszkor nem mondanám, hogy zűrmentes volt. De mindig szakított időt meghallgatni Őt, megpróbálta megérteni, még azt is megtudta vele beszélni, hogy az apja milyen ember..stb. Volt, van bizalom-szeretet, kölcsönös tisztelet köztük. És ez bizony nem jár alanyi jogon, ezt kiérdemelni kell!

Csak Te beszélsz erőszakos hatalomátvételről. Én nem. Én olyan társat keresnék aki nem ilyen, mert az nem csak a gyermekemen de rajtam is erőszakosságot akarna gyakorolni. Ergo nekem sem lenne megfelelő társam. Szóval én a választ magamra kivetítve alkalmaztam. Lehet, hogy Neked sok negatív tapasztalatod volt, vagy rosszul választottál. Ilyen sokunkkal megesik míg nem lesz tudatosabb ez ügyben is.

Viszont felelőtlen beképzelt ember társként nálam elképzelhetetlen. Akivel összeköltözöm az már egy bizonyos "szűrőn" átment. Új pár, ne üssön. Komoly pár ha ütött azt meg kell beszélni. bizonyos esetekben ha nem is helyes, elnézhető. A társadat is fejlesztheted ha kicsi az ingerküszöbe. Intelligensen kell Őt is és a gyermeket is "nevelni". Egyvalamit azonban érdemes szem előtt tartani, ezt helyzete válogatja. :)

Neked lehet, hogy komikusan hangzik, ha másnak esetleg nem tetszik, ha betolakodsz az életébe.

A gyerek is ember, csak még kicsi. Az Őt felnevelő felnőttek felelőssége, hogy biztosítva legyenek a megfelelő körülmények a felnevelkedéséhez, érzelmi, és minden egyéb téren. És igenis semmi joga egy számára idegennek erőszakosan átvenni az anyja/apja szerepét. Ezt így nem lehet! Ehhez sok mindennek klappolnia kell, nem elég anyuci/apuci ágyába bebújni. De sok felelőtlen egoista ember van sajnos.

sziasztok!

elnézést, dolgoztam...

nem rólam van szó, a húgom 5 éves lánya,. és annak új férjéről.

Mennyire új pár?Ami még nagyon fontos: mi volt az ütés kiváltó oka, és az hova történt?

Nem tudom Te mennyi időre rá bútorozol össze egy emberrel. Meg azt sem hogy milyen párt/társat választanál.

Nekem már volt olyan kapcsolatom ahol volt gyermek. Bizony nekem kellett alkalmazkodnom, kitalálnom dolgokat hogy kedvelhessen a gyermek.

Az új társ az első években figyeljen csak? (Évek.) mégis mennyi, 3-5 év? Ez olyan mintha bebocsátást szeretnék a shaolin templomba, térdeljek előtte éhen-szomjan?

Kissé komikusan hangzik.

Senki nem beszélt verésről. Én krízishelyzetekről beszélek, Te reflexpofonról.

Nagyon sokan nem csak szülőnek, de párkapcsolat kialakítására is alkalmatlanok.

Hát én kislánykoromban kaptam néha egyet a popsimra, ha nagyon rossz voltam, hisztirohamaimban pedig leöntöttek hidegvízzel. :) Természetesen kislányként sosem vertek kékre-zöldre, de ritkán egy-egy nevelő célzatú finom popsira csapás azért nem okozott pszihés problémákat. :)

Tinédzserként egyetlen egyszer anyukám még fakanállal is elvert. Hálás vagyok neki, mert észbe kaptam, és befejeztem a sulit, és csináltam két nyelvvizsgát. Valószínűleg a szó akkoriban már nem lett volna nekem elég. És nem, nem az anyukám volt a hibás, hogy meghibbantam tinikoromban, szerintem "csak" a hormonok.

Szerintem vannak olyan szituációk, ahol ez akár jó is lehet. Természetesen a kisgyermekek verését teljesen elítélem, de más az, hogy a popójára rácsapsz egy picit, ha már tényleg nagyon-nagyon rossz és más, ha szíjat hasítasz a hátából, ill. naponta vered. Szerintem meg kéne vizsgálni a körülményeket, mielőtt erre abszolút igent, vagy nemet lehetne mondani, a dolgok nem ilyen fekete-fehéren működnek.

Így, hogy nincs érdemi infó, hogy felpofozta, vagy rácsapott a popsijára, hogy hány éves a gyerek, hogy mit csinált, elég nehéz megmondani, hogy ez tényleg olyan rémtett-e, mint aminek sokan beállítjátok, vagy nagyon is ráfért a gyerekre.

Elviekben semmilyen verés nem jó, nem elfogadható és nem ajánlható. De!

Ha érzelmileg kötődöm az új páromhoz és biztos vagyok annak értékrendjében, akkor egy ilyen esetleges "ballépés" miatt nem fogok felrúgni egy kapcsolatot. Bizonyára megbeszélem Vele, és megértjük mi vezet el addig.

Én nem tudom Te hogy vagy Vele, de ha a gyermek kicsi, de akár kamasz az új családtag a társam. Így nem csak ketten vagyunk a gyermekemmel hanem ott egy harmadik ember is aki felnőtt.

Értékeket képvisel hiszen a társam, azonos nézeteket vallunk, és éppen ezért megbízom benne és rábízom a gyermekem személyiségének egyengetését is.

Nem várom el, hogy ne fejezze ki a nemtetszését, és tűrjön el mindent. Márpedig a véleménykifejtés lehet oktató hatású, mivel inger.

a gyereket megviseli a válás, de vajon milyen szempontból legyen első a gyermek? Ha nem tanítod rugalmasságra könnyen Ö lehet az uralkodó kiskirály, elvégre ha Neki nem tetszik az új társam hajtsam el?

Egy kialakult felnőtt ember nem hoz felelőtlen döntést ilyen téren sem. Iskolába is beíratjuk a gyermeket hiába érzi azt hogy Neki az nem kell esetlegesen.

Csak azt akarom ezzel mondani, hogy amit mondasz az egy elég merev nézőpont. Senki sem azt mondja hogy a gyermeket félholtra kell verni, csak azt hogy bárki tévedhet. a tévedéseket meglehet beszélni, a folyamatosan előforduló hibák esetében más a helyzet.

Te nem voltál figyelmes. Lehet, hogy nem szép dolog, hogy nem kizárólag a kérdést feltevőnek válaszolok, hanem egy közben megjelent hozzászólásra, és ezzel némileg eltértem a tárgytól, de AMIRE válaszoltam, azt alaposan és tökéletesen elolvastam, megértettem, és adekvát rá a válaszom.

Másrészt ha már ismét szóba került, ismét leírom, hogy SZERINTEM ha valaki új családot alapít, és az az alapfelállás, hogy az új párja örök életére csak egy idegen lesz abban a családban, akkor az nem család, tényleg csak új pár. soha nem veheti át az édesanya/édesapa szerepét teljesen, ez nyilvánvaló, de ha nem vesz, vagy nem is vehet részt a gyerek nevelésében, akkor kár odaköltöznie.

Amúgy maga a válás, és az azt megelőző hercehurca jobban megvislei a gyereket, mint egy makarenkói tasli, de mielőtt azt hinnéd, az én nevelési elvem a verés, hangsúlyozom sokadszor is, hogy nem az.

Egyetértek Veled. kamaszlányként egyetlen egyszer kaptam egy taslit Anyukámtól, nemcsak most, hanem már akkor pontosan tudtam, hogy megérdemeltem, és abban a helyzetben, pillanatban nem volt aktuális az üljünk le, és bezséljük meg nevelési elv. Most már biztosan tudom, akkor még csak megéreztem, hogy Anyukámnak jobban fájt ez, mint nekem, és több sebet is ejtett rajta, miint rajtam. A szülő ember, néha hibázik. Nem kell sem fellógatni érte, sem eltörni a kezét, sem feljelenteni, sem Dunába lőni azt, aki egyszer beleesik.

Ezzel együtt a verés nem nevelési módszer, nem is a büntetés egy fajtája, hanem a feszültség levezetése, épp ezért alapvetően elfogadhatatlan. De nagyon igazad van abban, hogy a kamaszok időnként odáig feszítik a határaikat, hogy egy űzött-fáradt anyának/apának a pillanat hevében csattan a keze:(

Na, az ilyeneket kellene ..annál fogva fellógatni!

Egyébként a fórumban fordítva van, a pasi élettársa, vagy kije veri a gyereket. De sokat nem tudunk, mert megnyitotta a fórumot, és azóta sem járt erre. Talán nem véletlenül......