Gyűlölöm a "Hogy vagy?", "Mi újság?" kérdéseket!!! (beszélgetés)

"Talán azért, mert a legtöbb esetben valójában nem érdekli a kérdezőt a válasz, inkább afféle formalitássá kezd válni egy ilyen kérdés."

Az a legnagyobb baj, hogy sokan már mindenben azt látják, hogy megjátszás, kirakat, stb. Gondolom az ilyenek magukból indulnak ki. Őket aztán tényleg nem érdekli senki...

Én pl. nem mindenkitől kérdezem meg, hogy hogy vagy? És azt a kérdés is csak néhány embernek teszem fel, hogy mi újság? Akik nem érdekelnek, azoknak még köszönni sem szoktam, nem hogy kérdezgessek tőlük.

És akiket én megtisztelek azzal, hogy felteszem a két kérdés közül valamelyiket, akkor elvárom, hogy pont olyan tisztelettel válaszoljon. Ne csak odanyögje, hogy jól vagy nem jól, vagy minden oké, mert ha ezt teszi, akkor nem fogok ilyet kérdezni tőle soha többet.

Olyan klassz lenne, ha az emberek felnőnek és nem közhelyesen puffogtatnának dolgokat.

Gyűlölöm a hogy vagy? kérdést.

Utálom a locsolkodást.

Utálom a karácsonyt.

Utálom a Valentin napot.

És még sorolhatnám. Az ilyen mindent utáló emberek egyszerűen megkeseredettek.

A munkahelyemen van egy jó kis program. Évente 3 embernek adhatunk valamit, amit a cég fizet.

Én azért kaptam többször ilyet, mert megköszönték, hogy érdeklődök a hogy létük után, és tudják, mert érzik, hogy nem egy sablonos kérdést teszek fel, hanem tényleg érdekel.

Mert ugye az első kérdés az, hogy hogy vagy? vagy az, hogy mi újság? Aztán jöhet a többi: gyerek? Megoldódott a probléma, amit említettél? Jól van a férjed? Mi van a gyerek felvételijével? És még sorolhatnám...

De aki meg sem várja, hogy érdeklődhessenek, hanem rávágja, hogy minden OKÉ és villogó szemekkel tovább áll, hát ne is várja a komoly érdeklődést.

Én meg örülnék neki ha valaki megkérdezné: hogy vagyok?

De tényleg!

Engem nem zavar, a válaszom attól függ, hogy ki teszi fel a kérdést, ha nagyon távoli ismerős akkor minden rendben, ha közelebbi akkor volt már jobb is, ha még közelebbi akkor kicsit kozmetikázom ezt a cart, ha az orvosom akkor őszintén válaszolok. A család, barátok már nem kérdeznek, ők látják hogy minden f0s.

Sajnos van olyan helyzet amikor én is félek feltenni ezt a kérdést, pl nemrég súlyos betegségben elhunyt ismerőstől még nekem is car volt megkérdezni 😕 mert mégis hogy lenne... de ő nagyon-nagyon jól kezelte a kezelhetetlent

Nemrég született egy szavazás. Syria írta ki.

Csak nem ez ihletett a vallomástételedre?

Időnként én is felteszem ezt a kérdést. Pl. összefutok egy régen látott ismerőssel. Egyrészt valóban egy udvariassági gesztus, másrészt valóban érdekel.

Engem sem zavar, ha más felteszi nekem ugyanezt a kérdést. Még akkor sem zavar, ha azt érzem, hogy simán csak udvariasságból tette fel.

Képzeld, hogy Amerikában élsz, ahol a "hogy vagy" konkrétan a köszönés, és senki nem is vár választ rá.

Mondjuk el nem tudom képzelni, hogy milyen szót használsz az élet sokkal idegesítőbb és zavaróbb dolgaira, ha már ez elég a gyűlölet kiváltásához...

Én némiképpen tudok ezzel azonosulni. Ugyan a gyűlölet szót erősnek érzem, de én is el tudnám képzelni az életem "mi újság?" kérdések nélkül. Talán azért, mert a legtöbb esetben valójában nem érdekli a kérdezőt a válasz, inkább afféle formalitássá kezd válni egy ilyen kérdés. "Small talk"-ahogyan az angol hívja. Jelentéktelen, valódi tartalom nélküli csacsogás.

Ha valakit őszintén érdekel, hogy mi van velem, jobban értékelem, ha valami konkrétumot kérdez. Mondjuk emlékszik valamire a legutóbbi beszélgetésünkből és arra hivatkozva igyekszik felvenni a fonalat.

Rendszerint le szoktam tudni annyival, hogy "Minden oké."

Pedig semmi nem oké, de nyilvánvalóan nem fogom ráfosni életem szennyét random ismerősökre :)

Látom nem èrted.

Nem baj.

Legyen igazad!