Gyermekvállalás fiatalon (beszélgetés)

Szia!

Ha a mindennapi betevőd megvan, akkor ne szorítsd. Örülj, hogy van, így talán nem te leszel a következő a lombikosok sorában. (bocsánat, ez nem bántás senkinek)

Szerintem az a "karrier", amit az ember gyerekkel, gyerekekkel épít fel, az az igazi, mert - ugyan nehezebben fog elindulni - de azt már nem kell félbeszakítani, és folyamatos növekedést eredményezhet. Hiszen a gyerekek nőnek, egyre több időd lesz a munkára... Én egyetem alatt kettőt szültem, utána egyet. Eddig annyit dolgozgattam, hogy éppen ne felejtsenek el teljesen, meg én se felejtsek el mindent. Most vagyok 29, most fogok elkezdeni komolyabb állást keresni, persze először csak pár órában, ahonnan majd tovább lehet lépni. Ez nagyon nehéz, de megéri a próbálkozást. Tavaly fejeztem be a sulit, a lányom meg már kezdi jövőre. Tök jó!

Jó ám fiatal lendülettel "túl lenni" az első gyereken. Már 29 évesen is sokkal totyakosabb vagyok, mint 23 évesen voltam.

De azért ez persze nagyon komoly dolog, és főként abban legyél őszinte magadhoz, hogy a párod ezt hogy gondolja. Nem akarok hittérítőt játszani, de a házasság bizony fontos. Az azért sokat elárul, ha az ember odaáll, és mások előtt is kimondja, hogy igen, én ezt akarom... És később, a mélypontoknál is nagy erőforrás, hogy emlékszel, amikor...

Más a dinamikája egy együtt vagyunk, de bármikor elmehetek kapcsolatnak, és más egy házasságnak. Az egyik még a hódítás korszakához tartozik, a másik meg már a megállapodáshoz.

Bocs a papolásért, nem is igazán Neked szántam, hiszen Te is ezt szeretnéd, inkább magamnak, de ez most így sikerült, viszont mindenképpen a legjobbakat kívánom!!

Egyébként miért kell várni az esküvőig?

(az anyagi indok rossz válasz, mert ha akkora baj lenne, akkor a babán sem agyalnátok ennyire)

Köszi a tanácsokat! Megnéztem a linket amit küldtél, nagyon tanulságos!

Igazából még biztosabb lettem magamban:)

Nem szeretnék mindent elhalasztania tanulás és munkavállalás miatt, eddig munkákat mindig tudtam találni magamnak esetleg ha pénzügyi problémáink lennének. Már csak egy meggyőző beszélgetés vár a páromra:)

Remélem sikerrel járok!

az aki legbelül már valóban szeretne egy bébit, az tényleg csak a "babakocsikat" és a kismamákat látja az utcán. Én is így voltam ezzel, sokszor el is gondolkoztam rajta, hogy miért mondják azt, hogy évről évre fogyunk, amikor körülöttem csak kismamák vagy babák vannak az utcán...

mi 21évesen házasodtunk össze, bármikor jöhetett volna a baba, de nem jött...6évet vártunk, mire inszeminációval végre sikerült(igaz nem elsőre) így 27évesen megszületett a kislányom, aki most 5,5 éves, és onnantól meg jöttek a bébik megállás nélkül, ma már 4-en vannak, a legkisebb 3hónapos.

A gyerekvállalásnak szerintem mindig akkor van az ideje, amikor "jön"...(na ez értelmes volt), szóval szerintem mindig jókor jön, vagy mindig oka van annak, ha "várat magára", csak az adott pillanatban esetleg ezt nehéz elfogadni, vagy megérteni...

Szia/sziasztok!

Én 21 évesen mentem férjhez, igazi nagy szerelem. Rá másfél évre megszületett a kisfiúnk, akit imádunk. Most 26 leszek, és a második babánkat tervezzünk. Szerintem ez csak felfogás kérdése. Ki mennyire érzi magát biztosnak, érettnek egy gyermekhez. Ezt a vágyat nem lehet vissza szorítani, ahogy te írod. Hidd el próbáltam, majd bele pusztultam...Ti tudjátok igazából mikor szeretnétek babócát, de hidd el az élet legszebb ajándéka!

Sok sikert és kitartást neked:)

Egylány90

Szia! Szerintem sokan vannak úgy, mint te. Nem gondolom, hogy vissza kellene szorítani ezt az érzést, hiszen azt nem lehet. Inkább csak azt mondanám, vagy tanácsolnám, hogy próbálj meg igazán boldog lenni a jelenben, és ne akard mindenáron siettetni a dolgokat, mert akkor azon kapod magad, hogy hipp-hopp elszállt az idő. Élj a mának! :)

De amúgy én is nagyon szeretnék már kisbabát. 21 vagyok, főiskolán másodéves, de mivel a párom is 21 és ő is egyetemista, gyakorlatilag nincs még itt az ideje a babának. Úgyhogy még várat magára ez a dolog pár évet. Nem sokat, mivel én inkább annak a híve vagyok, hogy egy nő mihamarabb szüljön. De ez meg nyilván mindenkinél változó vélemény, hiszen egyénenként mást és mást jelent az önmegvalósítás. Valaki a karrierjében szeretné megvalósítani önmagát, én a családalapításban.

Szó mi szó: Nem maradunk le semmiről azért, mert még nem most szülünk.

Van egy érdekes cikk azzal kapcsolatban, hogy mikor érdemes szülni. Olvasd el:www.drpetroczi.hu/szulesideje.html

Sziasztok, 20 éves vagyok, főiskolára járok idén fejezem be,mert csak két éves. A párommal 2,5 éve együtt vagyunk Ő 27 éves és nagyon szeretjük egymást. Nagyon szeretnénk kisbabát csak az a baj hogy én már akár holnap szeretném, de ő azt mondja hogy még picit várni kellene az esküvőig. Bár tudom hogy belül nagyon örülne neki ha már most növekedne a picurka, mert néha elszólja magát. Szerintetek mit lehet ilyenkor csinálni? Hogy szorítsam vissza ezt a vágyat a kisbaba iránt? Minden nap eszembe jut, akárhányszor meglátok egy kismamát vagy agy kisbabát vagy akár egy esküvői ruhát, elszorul a szívem hogy velem miért nem történhet már meg ez mind?!

Normális ez hogy ennyi idősen mg vagyok bolondulva hogy egy kisbabám szülessen? Írjatok, kíváncsi vagyok a véleményetekre!

Sziasztok!

Én egy budapesti lány vagyok. Most tervezünk babát a férjemmel. Olyan (budapesti) emberekkel szeretnék beszélgetni, barátkozni, akár találkozni is, akik szintén most tervezik a családalapítást.

Ide írhattok: kiscsillag_25@freemail.hu

Én továbbra sem vagyok híve a korai gyerekvállalásnak, természetesen akadnak nagyon fiatal rátermett anyukák, illetve idősebb kevésbé talpraesett szülők, viszont általánosan az évek számával mind a tapasztalat, mind a személyiségünk többnyire gyarapszik, ami jobb alap lehet egy babavállaláshoz.

Lelki után pedig az anyagi oldal is biztosabb egy30-hoz közelebbi házaspárnál, mint a huszas évek elején tartóknál.

Sziasztok!

Mennyire fiatalok vagytok??Én is az vagyok 24leszek szeptemberben és már van egy 14honapos lányom:) és apa most szeretné a másodikat!!

Sziasztok!

MI is most tervezzük a babát a férjemmel, most 20 éves vagyok, 4 éve vagyok együtt a párommal, fél éve házasok. Ránk mindig ferdén néznek amikor mondjuk hogy babát szeretnénk, nem igazán értem miért, hiszen ált-ban az nem tudja ezt megérteni, akinek vagy nincs párja, vagy régóta együtt van a párjával de barátja nem akar babát. Szerintem az emberek nagyon irigyek arra aki boldog. Bár 14 évesen én még azt sem tudtam mi az hogy férfiak. :)

fu,nem semmi...

es miota vagytok egyutt?

Hát ez az....sokan sztem ezért is várnak...de én azt mondoma helyzet nem lesz jobb, max rosszabb sajnos:((((

Nekem szerncsém lesz ott lesz anyukám, nővérem.))))) meg anyós is az tuti.)))

A párom most cisn egy sulit, h ha nme dolgozm ő a munak meleltt tudjon otthon is dolgozni, Tündér mer tmár most gondola jövőre, ezért imádom:)

Hát kicsit időhiányosan,de itt vagyok.Néha érzem,hogy jó lenne egy kis segítség,mert sok időmet leköti a gyerek,de úgy döntöttem,a házimunka várhat.

Amúgy én is fontosabbnak tartom az anyaságot,mint bmi mást.Csak az a baj,hogy ma Magyarhonnban nem lehet megélni egy fizetésből,és olyan munkák,amiket meg itthon végezhetnénk nincsenek.

Felriadt a leányzó...

Én elhiszem neked. De komolyan. És telejsne egyet értek veled, karriered még lehet és jó állásod is, de mi eltt volna ha nem leeht többet kisbabád, egy nőnek azzal vége az éeltének sztem, egy igaz nőnek. És tudod én életem lehjobb "munkájának" az anyaságot tartom. A legjobb munkahely, emrt abban meglátszika munkád. Mindnekinek van személyisége persze, de amitlyenné neveled a babádat olyan lesz emberileg.

Én a sulival voltma ugy, basszus minek csinaljam ha utálom. helyette a keresztgyerekkkel vagyok, éptíkezek, férjhez megyek, jól érzem magam. Dolgozom inkább, mert azt szeretm csinalni. Ha szerncsém van, ugy is lezs munkám ha nincs diplomám, ha meg nincs lehet 5 diplomám is. Főleg h most azért sok sok tapasztalat lezs mögöttem a munka terén és van ahol az számít igazán. nem mondom h nem ülök többbet vissza padba, de nem most. Majd ha megjöttek a gyerekek, és már unom magam 30-40 között :)) akkor sztem belevágok, de magam miatt.

És hogy mennek a baba körül a dolgok? egydül minden ment egyből???

Emlékszem mekkorát nézett valaki a suliban,amikor mondtam neki,hogy mindent megkaptam az élettől,amit szerettem volna.Van egy csodálatos férjem,egy magzat a szívem alatt és az íjam.Mindenki jön,hogy egzisztencia,meg diploma,meg jó állás stb..Én erre csak azt mondtam,hogy diplomám,állásom lehet baba után is,de mi van,ha gyermekem soha többé.

Amúgymeg nem érdekel,hogy ki mit gondol.Mindenkinek megmondtam,h nem a gyerek miatt mentem hozzá,no meg ha egy kicsi kételyem is lenne bennünk,akkor a gyereket sem szültem volna meg.Mégsem hiszi el nekem senki.Pedig nincs is szebb dolog,mint reggel mellette ébredni és nézni.

Bár mostanában inkább úgy telnek a reggelek,hogy Béka 8-fél9 tájban nekiáll kiabálni a kiságyban,hogy éppen éhen akar halni,és most azonnal etesse meg az ő anyukája,meg a peli is tiszta pisi,és neki abból is elege van:)Aztán angyali arccal nézeget a kiságyban,és beszélget a fejvédő elefántjaival és kacsáival.

Annyir rossz hogy az emberek így állnak már ehhez a dolgohoz, ami végtére is egy életre szól.

Én enma zért megyek férjhez, hogy megmuatassam 23 éves vagyok és már asszony, sokkal inkább h megmutassma 23 évesen is leeht valaki jó feleség, anya. Lehet fitalaon is tartozni valakihez, felelős döntést hozni, és boldognak lenni.

Tőlem mindig az kérdezik miért iylen fiatalon? Hogy hoyg miért, megtaláltma az embert akivel le szerentém élni az életemet, akivle együtt élek 2 éve, és terlejsne normálisnak tünik h összeházasodjunk, és ha megvolt az esküvő igenis 24 évesen szeretnék kiababát is, mer tén ltnis zerentém az unokáimat és felnőni őket, stb stb.

Sztem ez a normális, soha nem leeht tudni mit hoz az élet, soha.....de ugy kell nekiállni, hogy müködni fog, mer tértelems emberke vagyunk és meg tudjuk együtt oldnai az éelt össze problámáját, nem igaz?

Én imádom a párom, nem azért megyek hozá h elváljak tőle, de sajnos az is bekövetjezhet. legyünk racinálisak....lehet.....de a célom az hogy 60 év múlva ugyan ugy nézzem rám, mint most....és én e szerint megyke hozzá, és e szerint fogom megszülni kettőnk szerelménk legszebb ajándékát.)))))) ajándékait.)

Én is nagyon hajtós életet éltem baba előtt.Suli,meló,háztartás...Tudom,hogy nem tervezett baba,és így nem is tudtam volna rástresszelni a kicsire,de minden egyéb stresszfaktor megvolt.

Szerintem a legfontosabb,hogy szeresd nagyon a párod.Ennél több nem nagyon kell...persze fontos,hogy az anyagiak is meglegyenek,de az csak másodlagos.

Annyi ismerősöm válik el mostanában.Mind ilyen fiatalon lett gyerekesek,és vagy a nő vagy a pasi sprotot űzött egy idő után a félrelépésből,majd 2-8 éves gyerekekkel válnak.Annyira rossz ezeket hallani.Meg amikor összeházasodtunk egy csomóan jöttek azzal,hogy mi a francnak veszem fel a nevét,mert ha elvélunk,akkor újra kell megint csináltatnom minden iratomat...