Mikor ideális az idő a gyermekvállalásra? (beszélgetés)

Nekem ez a kis dolog elkerulte a figyelmem...addig meg sok ido van,egy ev az gondolkodasilag sok ido..

ott a pont Ancsanal.

Elgondolkodtato,amit irtal!

Viszont amit nem szeretnek: Csak azert belemenni most a gyerekvallalasba,mert hogy nehogy keso legyen kesobb :D Na ezt megaszontam..

Ezzel nincs baj, sőt!

Az szokott a gond lenni, hogy nem veszi észre az ember, hogy mikor "fordul át" az idő...

Már úgy értem, hogy huszonévesen még simán lehet azt mondani - ha nem érzed másként - hogy ráér. Tényleg rá is ér... De aztán eltelik 4-5 év, és akkor meg bekattan a para, hogy hú a fenébe, le fogok késni. És akkor meg már tényleg majdnem az a helyzet. Jön a kapkodás, és sokszor ez meg magával hozza a pszichés meddőséget... Meg a szakításokat, párkapcsolati vitákat. Aztán frissen szétmenten 36-35 évesen meg már tényleg gáz...

Ha valahol - és remélem nálad ez így van - az együtt töltött lazulós idő tényleg a kapcsolat erősítésére van használva, akkor valóban van értelme, és később a nehéz időben lesz hova nyúlni, lesz tartalékotok...

Abban igazat adok a parodnak,hogy eljetek meg...

en ezt tennem es teszem is. Bar igen,en mar 30 leszek(parom 37),de mint irtam,nem erzem,hogy le lennek barmirol is maradva.

Szerintem emg te sem vagy!

Bar mar mozognak bennem erzesek,de meg ugy erzem,elni kell,dolgozni kcisit a baba jotte elott!

Mindenképpen akkor vállaljatok gyereket, amikor mindketten akarjátok, érzitek, hogy itt az ideje.

Nem akkora különbség, hogy 24 vagy 26 évesen születik az első, de mindkét szülőnek vágynia kell rá.

Anyámék is éltek így öt évet anno, és nem bánták meg. Csak akkor az 20-25 éves korig volt...

Vigyázz azért ezzel a pasival. Az én férjem számára már 18 évesen sem volt kérdés a gyerek-szerelem. Igaz, aztán ő 25, én meg 23 voltam az első születésekor, és egyetemisták. Szolid szórakozásra, vacsorázásra, motorozásra a régi bandával gyerek mellett is volt lehetőség, olyan fetrengős bulira meg soha nem is vágytam..

De ha ő ezt így gondolja, nehogy erőltesd, és engedd szabadon... tudod, a mondás szerint, ha visszajön örökké a tied, ha meg nem, sohasem volt az... azért ezt én még a gyerekezés előtt kipróbálnám a helyedben...

Igaz.

Legfőképp a párokkal, házassággal, meg eleve a "pártalálással" kapcsolatos kitétel.

Ugyanakkor meg szerintem pont attól izgalmas az élet, hogy meg kell oldani. Pont azért nem éri meg a végtelenségig húzni a dolgot, mert a szépen felépített anyagi háttér is napról napra összedőlhet. De ez gyerek nélkül is így van...

Nekem erről az az elvem - és eszerint is élek - hogy az az igazi érték a munka világában amit úgy érek el, hogy közben önmagamat is reprodukálom, és olyan egyedeket "hozok létre", amelyek utánam is tudják majd ugyanazt a színvonalat tartani... Ez egy kicsit technokrata megfogalmazás volt, de talán érthető...

Persze nyilván ez így szintén szélsőség egy kicsit, de az, hogy a 36 fős osztályomból összesen három embernek van gyereke (30évesek vagyunk) azért egy kicsit gáz... És nem boldogabbak, és még csak nem is jóval módosabbak nálam.

Én a negyediket gondolom úgy 34 éves koromra, ha lesz még hozzá érkezésünk. Miért érezted, hogy az olyan későn van?

en 31 eves voltam amikor eloszor eszembe jutott, hogy mostmar nem a munka a fontos, es hogy dejolenne-halennegyerekem.

szerintem egyene valogatja, hogy kinel mikor jon el az ido. es akkor ne felejtsunk el parban gondolkodni, mert egy gyereknek nem csak anya, de apa is kell.

Így van. Csak nem szabad átesni a ló túloldalára, mert a szeretet (és csak a szeretet) önmagában nem elég.

Olvastam valahol, hogy egy nő úgy döntötte el, hogy merjen-e gyereket vállalni, hogy elvégezte a Zánka-tesztet. Azaz megkérdezte magától, hogy itt és most ki tudná-e fizetni egy egy hetes zánkai táborozás költségét? Idén ez 39 ezer ft. Ha nem, akkor nem a válasz a gyerekvállalásra is.

Ez nagyon így van. Tapasztalom. Az én korosztályomnak már új ház, és autó kell, meg több milliós bankszámla ahhoz, hogy gyereket vállaljanak.

Aztán meg elmegy felettük az idő és olyan későn szülnek, hogy az unokáikat már biztosan nem fogják felnőni látni,ha egyáltalán megérik...

Én 27 évesen szültem a lányomat, és idén januárban majdnem 31 évesen a fiamat.

Nagyjából 20 éves korom körül kezdtem gyermekre vágyni, de mindig a körülményeket okoltam, és a tökéletest hajszoltam, ami ugye nincs... Aztán 27 évesen teherbe estem (nem terveztük), és mikor a kislányom megszületett és a karomban tartottam, a hatalmas boldogság mellett azt sajnáltam, hogy miért nem jött előbb...

Ebből arra akarok kilyukadni, hogy ha az ember vágyik gyerekre, és van hozzá párja is, akkor vállalják, mert az anyagi az úgyis megoldódik.

Persze lehet venni 150 ezres babakocsit, 80 ezres kiságyat meg 3-4 ezer forintos rugdalozókat, de a baba ettől úgysem lesz boldogabb; neki a szeretet a legfontosabb, nem pedig a brendonos babaszoba meg a trendi ruhácskák.

Mi úgy kaptuk a kiságyat, a babakocsit, bébihordozót, játékokat, ruhácskákat használtan, és tökéletesek. Két gyermekünk van, de egyáltalán nem kerülnek sokba, pedig megvan mindenük. Úgyhogy ha valaki a pénz miatt nem akar, nem mer szülni, ha csak ez az egy visszatartó erő van, akkor én azt mondom, hogy felejtse el és vágjanak bele!

Persze tudom, nem mindenki "örököl" babaholmit, de használtan olcsón hozzá lehet ezekhez jutni. Én is sok mindent veszek adok-veszek boltokból, turiból, mert olcsó és jó. Úgyhogy a gyerekvállalás nem a pénzen múlik, ezt saját tapasztalatból írom.

Én mai világban is úgy voltam, vagyok, mint ahogy Te írtad...

Szerintem a maiaknak azért az igényeik is el vannak szállva, és már nem jó a szoba-konyha...Persze van ahol tényleg nagy gondok vannak, de sokaknál azért inkább a nyavajgás megy...

Anno, az én korosztályom igenis érett volt az anyaszerepre (szülőszerepre), mert kevesebb volt a depressziós anyuka. Nem a társadalmi elvárásoknak akartunk megfelelni (az egy korábbi időszak volt), mi, fiatalok AKARTUK a gyermekeket. Nekünk szerencsénk volt (és sokan másnak is), hogy szüleink tudtak biztosítani egy szoba-konyhát (fürdőszoba nélkül), ahol lakhattunk, és boldogan vállaltuk a gyermekeket. Gyerek mellett tanultunk, dolgoztunk, és boldogok voltunk, tervezgettük a jövőnket, saját otthont. Igaz, volt munkahely, szinte mindenki kölcsönből élt, mert a kamat csak 3% volt. Nem volt kocsink, mégis eljutottunk a gyerekekkel sok helyre.

A 30 év feletti lányok már vénlányok voltak, akiknek nem jutott ffi. A 40 felett szülők gyermekei pedig sokan rendellenességgel születtek. Ma már szerencsére nem így van.

Sokat változott az élet, ez alatt a 30-40 év alatt. Én, most nem lennék fiatal, és bizony én is meggondolnám a gyermek vállalását.

Ennek lényegét nem vallásosak számára is csak így tudom megfogalmazni:

Bízz az Istenben, jól kitalált ő minket, hormondjainkkal, érzelmekkel együtt...

Szerintem manapság az a baj, hogy annyira túltervezzük az életünket, szinte gépiesen, hogy nem vesszük észre, hogy dolgok maguktól is működnek... Ezzel rengeteg energiát vesztünk el. Ne tegyük.

Ebbe az is belefér, hogy van akinek 38 évesen jön el az ideje. De azért általában nem...

(Ez persze közel sem azt akarja jelenteni, hogy ész nélkül 16 évesen álljunk neki szaporodni, nem erről beszélek...)

Én kedves fórumozók 23 évesen szültem az első lányomat, a másodikat pedig 29 évesen. Az idősebbik már 30 éves a fiatalabbik 24. A nehézségek ellenére mindkettőt nagyon szerettük és a mai napig jó a kapcsolatunk velük. Felteszi a beíró mikor ideális az idő családvállalásra a mai világban ez már másképpen működik. Sok minden megváltozott. A mai napig örülök, hogy vannak egészségesek és dolgoznak.

Üdv.Ágnes