Gyermekkori zaklatás (beszélgetés)

Tényleg nagyon szomorú esetek ezek, és úgy látom egyre több ilyenek fordulnak elő. Sajnos velem is megesett ez még 21 évvel ezelőtt. A mai napig nem tudtam elfelejteni, és szerintem nem is lehet. Nekem édesapám bátyja "művelte" azt velem. Én sem mertem soha senkinek sem szólni róla mert attól féltem, azt mondják majd, hogy csak kitaláltam az egészet. Ma már rájöttem beszélnem kellett volna róla valakivel hogy ne jussak oda ahova jutottam. Nem tudok megbízni az emberekben ami elég sok problémát okoz az élettársi kapcsolatomban. De talán ez még csak a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy azóta a dolog óta nem merek emberek közé menni, rettentően félek mindentől és mindenkitől, folyamatos rémálmok gyötörnek, néha pánikrohamom is van. Borzasztó így élni.

Csak azt tudom még hozzá fűzni, hogy akivel ilyesmi történik sose féljen beszélni róla másokkal, merjen segítséget kérni!!!

Sziasztok!

Ma itt volt az unokaöcsém. Beszélgettünk. Amikor a kislányom bejött, szinte rögtön megemlítette, hogy látta a fiam kukacát, mikor az fürdött. (Ez aztán az asszociáció!) Kérdeztem, hogy honnan jutott ez eszébe. Nagy nehezen kihúztam belőle, hogy ez legalább 3 napja történt, de Zoli kukacáról jutott most eszébe... Megmondtam Zolinak, hogy már elmúlt 14, tehát büntethető. Miért is? Hát, pl. szexuális zaklatásért - de másért is. Miért, kit zaklatna ő szexuálisan? (Amikor másodszor kérdezte, hirtelen már barátnője is volt! Nem mondtam neki: hiszi a piszi!)

Még egy dolog eszembe jutott: vajon most kéne elmondani a nővéremnek, és összeveszni vele miatta - ez lenne belőle, tudom, mert megsértődne -, vagy hallgatni, és utólag vesse a szememre, hogy miért nem szóltam - amikor esetleg már mást is zaklatott, aki fel is jelenti!

Szia!

Szerintem örülj,hogy a lányod ilyen okos a kora ellenére, csak azért, mert az unokatestvére idősebb, nem tette meg azt, amit nem akart. Zolival beszélgess el kicsit a jogi következményekről, az sem baj, ha ráijesztesz kicsit. Ennek ellenére soha többé ne hagyd őket kettesben!

Persze! aki ilyet csinál, az börtönbe is kerülhet, ezt azért nem biztos, hogy tudja. Vallomásra bírni őket nehéz, és nem is az a lényeg, mivel a gyanú úgyis megmarad :( Inkább a felvilágosítás.

Ismerek olyan esetet, ahol az óvodás kislány kifejezetten csábítóan lépett fel: a fiú ölébe ült, szobájában játszott stb. Na ezért fontos a szétválasztás.

Köszönöm. Meg fogom ejteni - bár még nem tudom, hogyan. Picikémet nem kérdezem róla azóta, nem akarom emlékeztetni rá. A dolog valóságtartalma ott dőlt el számomra, amikor rákérdezetem Törpinél: látott-e már valahol ilyet? (Természetesen döbbenten, mintha elképzelni se tudnék hasonlót. Mert ki tudja, mit látott megtörténni a párom és köztem? De azt felelte, sose látott ilyesmit. Tehát ő biztosan nem kitalálta, újság/TV, vagy hasonló tapasztalat alapján.

Esetleg ötlet a fiú észhez térítéséhez? Vessem efl neki, hogy ezért lecsukhatnák?

Semmiképpen nem szabad "túltárgyalni" az ügyet. Sokszor a kicsik attól sérülnek, hogy a felnőttek láthatóan megrémülnek az elmondottakról, vagy ha sokszor elmeséltetik velük a dolgot.

Szétválasztás, Zolit felvilágosítani arról, hogy az efféle cselekedetek büntetendők, ő meg már büntethető korban van... a kislányt megdícsérni, jól tette, hogy elmondta, ilyesmit nem szabad csinálni, megnyugtatni, hogy nem ő hibázott, hanem Zoli.

Ugyanakkor, a dolog hitelessége mindig kétes, egészen addig, amíg nincs szemtanú :( Gyakran videókból, tévéből, újságokból ellesett részletek adják a történetek alapját. Tehát mindenképpen feltételes módban kell beszélni: "Zoli, ha ez így lenne, akkor..."

Bocs, az általános megközelítést mondtam.

A srác - ahogy feltételeztétek is - kapásból tagadott mindent, még meglepődni se felejtett el. A nővérem... Ha mérlegre kell tenni, hogy a vele való kapcsolatom a fontosabb, vagy a kislányom lelki békéje, akkor egyértelmű a dolog. De annyira írtózom a haragtól! És, mint írtam, ebben a történetben csak mi lehetünk a "rosszak". (Tudjátok, ez az, amikor a rossz hír hozójára, nem pedig okozójára haragudnak.) 100%, hogy nemcsak nem hinne nekem, de el is utasítaná a nővérem a dolgot, nem foglalkozna vele, mert "meg se történt" - a másik oldalról pedig nem gondolna bele. Pszichológus a srácnak... minek, ha "nem történt semmi"? Zsákutcának érzem az egészet.

Törpit természetesen biztosítottam róla: jól tette, hogy szólt, és valahol örültem, hogy bízik bennem. Annak nem, amiről szó esett, de már tudom: ilyennel is mer hozzám fordulni. Megdicsértem: okosan tette, hogy elmondta! Nem hagyom őket felügyelet nélkül, és igyekszem az unokaöcsémet távol tartani. Úgy érzem, egyelőre nem tehetek többet.

Mivel mi a szüleim közelében lakunk, tesómék meg nem, anyu fél, hogy tesóm megsértődik, ha rossz hírt mond neki. Ezért a stiklik általában el se jutnak hozzá.

Nem, nem tette meg! Undorítónak találta...

Teljesen felvagyok háborodva!

Csatlakozom az előttem szólókhoz, nem szabad beseperni a szőnyeg alá az ilyen fajsúlyú dolgot,mert nem tudod mikor történik legközelebb hasonló!

Ha amúgy sem bánod,hogy megszakad a kapcsolat a fiú szüleivel,akkor meg főleg beszélni kell róla. Mindenesetre első felindulásomba "agyonverném" azt az egyedet!

Első fölháborodásomban, ami legelőször eszembe jutott, úgy megverném a kölköt, hogy az életben többet ne merészeljen még csak gondolni sem ilyesmire! De legalábbis nyomatékosítanám benne, hogy tartsa távol magát a gyerekemtől!!!

Most, hogy elolvastam a lentebb írtakat, a srácnak tényleg pszichológus szükségeltetik, nem csak emiatt az eset miatt.

Borzasztó!

Teljesen egyetértek az előttem szólókkal!

Szerintem ilyenkor a legrosszabb, nem tenni semmit, de tenni meg mit lehetne?!?

Egy 15 éves kamasz kölök simán letagadhatja szemrebbenés nélkül (talán egy hazugságvizsgálót nem tudna átverni) a dolgokat, a kislánnyal szemben! Nyilván senki nem hinné el, főleg nem a saját anyja a gyerekéről, ahogy írtad!

Szerintem én beszélnék a sráccal, az anyjával, együtt is, külön-külön is, megpróbálnám kibogozni a dolgokat, de egy biztos, az életben többet nem hagynám egyedül vele a gyerekemet!!!!!!

A kislányodat mindenesetre NAGYON GYORSAN BIZTOSÍTANÁM affelől, hogy benned, anyában, nyugodtan megbízhat, és bármi ilyesmit elmondhat, mert anya megoldja a dolgokat! Itt most azért gondolok erre, mert lehet, hogy a srác esetleg beijedt és ezért többet nem fog próbálkozni a kislánynál, hisz tudja, hogy elárulkodja, de mi van akkor, ha esetleg mégis próbálkozik és utána megfenyegeti a kislányt, hogy HA el meri mondani valakinek, ez és az lesz... Érezze a kislány, hogy anyánál biztonság van, még ilyen helyzetekben is!

mindenképpen beszelni kell rola!

mikor nálunk történt ilyen anyámnak elmondtam,azonnal beszélt apámmal kiütötték a balhét többé nem fordult elö

de bennem van még, most is pedig már 52 é vagyok!