Gyermekemet "terrorizálja" egy gyerek az iskolában. Mit lehet tenni? (beszélgetés)

Jó, nálunk teljesen más volt a helyzet...

Nekünk megrongálta egy osztálytárs a nem épp olcsó iskolatáskát, erről beszélgettem el a kishaverral négyszemközt...

Mivel az anyukájával nem találkozom, őt kaptam el a folyosón, így őt kértem meg, fejezze be a piszkálódást.

Bevált, azóta nincs rá panasz!

Ha az én gyerekem lenne rossz, hajlandó lennék elvinni az iskolából, bárhol bocsánatot kérni, bárkitől.

De ha azt meghallanám, hogy egy szülő - a tudtom nélkül - vele beszélne négyszemközt, abból óriási patáliát rendeznék.

Azért, mert elég egy gyereknek egy félmondat, amit mástól hall, hogy évekre kikészüljön:

pl. "Tudom, hogy anyukád néha csúnyán beszél veled, de..."

"Tudom, hogy a szüleid elváltak, és neked most rossz, de.."

"Tudom, hogy a testvéred fogyatékos, és neked ez rossz, de.."

Szóval esetleg abban az esetben működhetne ez, ha én beleegyeztem, ismerem a másik szülőt eléggé...

No ez a gáz.

Éppen erről beszélgettünk nemrég egy óvónővel. Ő zsidó egyházi intézményben van. És pont ez van, hogy már az se garancia, hogy valami egyházi intézmény, ahol azért azt gondolná az ember, hogy ezekre fokozottabban figyelnek.

De nem, ilyen helyeken is vannak furcsa családok, és soszor a pedagógusok részéről vagy férreértelmezett keménység, vagy éppen férreértelmezett lazaság. Hogy jajj megmutassuk má, hogy nem is vagyunk mi ollyan szigorúak, mert egyháziak vagyunk... És ez abban nyilvánul meg, hogy az egyébként előjövő emberi diákkori gyengeségek felett szemet hunyunk.

Pedig nem szemet hunyni, hanem kezelni kéne végre. És nem kibújni a feldat alól.

Tudomásul kellene venni Mar híveitől Ferenc pápa híveiig mindenkinek, hogy ma már nem azt jelenti pedagógusnak lenni, mint 50, de még nem is azt, mint 25 éve. Ma kell a kissebbségi ismeret, pszichológiai, gyógypedagógiai ismeret, az állandó továbbképzés, a rugalmasság és tolerancia. Ma nem elég csak az anyagot leadni, meg kicsit szeretni őket. Mert minden harmadik gyerekkel nagy gáz van. Ha nem akarjuk, hogy így legyen, akkor is így van. Sajna.

Viszont ilyen szintig meg tényleg nem mehet a dolog, azonnal ki kell emelni a fiatalt.

Az önvédelemről meg: a lányom most kisiskolás, de már voltak ilyen piszkálódós konfliktusai. Már most elvittem pszichológushoz, olyan csoportot ajánlott neki, ahol technikákat tanulnak a társaikat, a félelmeiket kezelni.

Sokan kérdezték, hogy minek vittem el a lányomat, "amikor még nincs is olyan nagy baja". Hát pont ezért. Amikről itt szó van.

Unoka tesóm volt hasonló helyzetben.

Őt még a kukába is bedobták a tanárok szeme láttára.

Semmit sem tettek, még ő volt a hibás.

Másnap már nem vitték iskolába, a következő hetet pedig egy új iskolában kezdte, ahol azóta nincs semmi gond.

Ne várd meg azt, hogy jobban sérüljön a gyermeked, inkább vidd át másik iskolába.

Teljesen mindegy mit sikerül elérni, úgyis mindig feszélyezve fogja magát érezni a történtek miatt.

16 éves és folyamatosan bántják, szinte ugyanezekkel, mint aki a fórumot nyitotta, csak annyi a különbség, hogy sokkal durvább szavakkal...

Oda jutottunk, hogy megpróbált öngyilkos lenni, azóta végképp vége az életének.... és az iskola semmit sem tesz "állítólag: nem tud róla" holott a tanárok előtt zajlik :-( és református iskoláról van szó :-(

Ilyenkor mindenképpen a helyszínen lévő tanár, felnőtt az első számú felelős és segítség is. Az a nagy baj, amikor ez alól ki akarnak bújni.

Szekálós, verekedős gyerek a világon mindenütt van, és volt is. Bár az is igaz, ahogy a világ durvul, úgy a gyerekek is.

Lehet a gyerek szülőjével is beszélni, sőt, előbb-utóbb kell is, de nem úgy kell kezdeni, kell a szakember a folyamatba. Inkább beszéljen a tanár, az igazgató a szülőkkel.

-Egyrészt azért, mert még a jó, gondoskodó és normális szülő gyerekének is lehet rossz időszaka, és simán meglehet - pláne kicsit nagyobb korban - hogy a szülőben fel sem merül, hogy a gyereke ilyeneket csinál. Mert otthon, más helyzetben tényleg nem fordul elő. És ilyenkor általában egy szólás, dorgálás nem segít, mert a csemete már maga nem tud mit kezdeni a maga által magára osztott szereppel. De ehhez kell a segítség, elsősorban azé, aki napközben ott van velük.

-Másrészt azért, meg ha tényleg a szülővel, családdal van komoly gond, abba szintén nem jó kívülállóként beleszólni, mert nagy eséllyel nem a javulás irányába fog menni a dolog. Egy válás közepén, egy kettős haláleset után, stb.. minden kell még, csak éppen az nem, hogy egy kívülálló beszóljon.

-Attó meg egyenesen óvok mindenkit, hogy egy gyerekkel egy másik gyerek szülője beszéljen négyszemközt. Mások jelenlétében még talán, de négyszemközt ne. Azt én nem hagynám akkor sem, ha egyértelműen az én gyerekem a hunyó. A saját gyerek lelkét a saját családi kultúrán keresztül kell első körben megközelíteni, abba nagyon bele tudhat valaki sz.ni még akaratlanul és jó szándékkal is.

A gyerekeket egyértelműen fegyelmezni kell, egyértelműen közölni kell, mi a jó, mi a rossz, de a gyerek akkor is csak egy gyerek, nem véletlenül van felnőttek "gondjára bízva". Ok nélkül egy gyerek se csinál semmit. Tartós javulás úgy képzelhető el, ha a "rossz" gyerek okait is nézi valaki, és azokat orvosolja.

Ehhez persze kitartó felnőttek kellenek. És van olyan sokszor sajna manapság, hogy erre valaki nem hajlandó. Olyankor viszont tényleg váltani kell sajna. Csak nem kell meglepődni, ha ugyanez meglesz máshol is pepitában.

Én elvittem másik iskolába, aztán egy harmadikba. Ott lett végül jó helye. A gyerekednek nem jó így és segítened kell neki, hogy jól érezze magát. Képzeld el a te helyzeted: a munkahelyeden piszkálnak, zaklatnak, de aki segíteni tudna az nem segít, mert miért is tegye?! Menjen el a másik!

Szóval én elvinném. De közben azon is el kellene gondolkodni, hogy mit lehessen tenni, hogy minél kevesebb legyen a támadható felület. Magyarul, ha tényleg kövér, akkor számításba jöhet a sport, tánc vagy valami amitől fogy.Ha beszédhibás, akkor logopédus. Sok sikert! :)

Teljesen szó szerint terrorban tartja. Vagy szóval vagy tettel.

A finomabb változat az, hogy mellé ül a szünetben és savazza.

-kövér vagy

-lusta vagy

-zsíros az anyád

-fogyatékos a testvéred (kissebbik fiamnak beszédzavara van)

Ha nem szóval akkor tettekkel bántja.

Az anyjával beszéltem, de süket fülekre találtam. Elhajtott. Azt mondta, hogy az ő gyereke nem csinál ilyesmit.

A tanárnénije nem tehet úgymond semmit.

Kihez fordulhatok ilyen esetben?

Arra is gondoltam, hogy átíratom egy másik iskolába, de ezt elvetettem, mert miért az én gyerekem váltson, szokjon meg egy új környezetet?

Volt valaki már hasonló helyzetben?

Hogy oldható ez meg?