Gyerekvállalás itthon (beszélgetés)

Így van. Én veled értek egyet. Szülő, nagyszülő legyen már annyira belátó,ha neki van,akkor az utódoknak is kéne segíteni.

Nem háláért, nem azért hogy majd mit kapnak vissza, hanem azért mert ők akarták legyen utód. Nna. Ennyi a lényeg.

Sok oylan szülőt ismerek, akik erőn felül is azon vannak, hogy a gyerekeiknek jó/jobb legyen. Pedig nekik sincs sok, de csakazértis segítenek.

Tudom, mit értünk félre : nekem az is örökség, amit valaki életében ad, önszántából! Csak már idős. Nem a szótári értelemben, halállal kapcsolatban gondoltam...

Mondjuk szerintem tultargyaljuk. Amikről te beszélsz, azok elvek, és van a valóság, ami számtalan formában mutatkozhat meg.

Nem károgás.

De tőlem nagyon messze áll, és nem is elfogadható, hogy vannak, akik majd a jövőbeli örökséggel kapcsolatban már az örökhagyók életében döntéseket/feltételeket határoznak meg.

Örökség akkor van, ha már az örökhagyó elhunyt. Akkor lehet vele rendelkezni.

Viszont életében mindenki azt csinál a javaival, amit akar.

Még akkor is, ha esetleg az örökségre vágyóknak semmi nem marad.

Hidd el, hogy én is. És Viola is.

Ez a hozzászólás lokból kitűnik

Nincs mindenhez jogom a gyerekemmel kapcsolatban.

Nem parancsolok neki, de ő, veled ellentétben nemcsak a jogaival, hanem a kötelességeivel is tisztában van.

Egyáltalán nem ez a helyzet. Viola leírt egy szitut. Amiből az jön le,hogy a szülei csak kihasználják, annak hátterében, hogy ők bezzeg mit adtak.

Nna ez nem így működik. Illetve sokaknál így, de ez nem helyes.

Te úgy gondolod, hogy a gyerekeiddel szemben neked mindenhez jogod van? Akkor és azt parancsolsz nekik amit szeretnél?

Ugyehogyugye.

Kicsit gondolkodj mielőtt bármit leirsz.😉

Nem kell megköszönni.

De nem kell "ekézni" a szüleinket, amikor a segítségük nélkül még albérletben élnél.

Nem az megfelelő szülői magatartás,hogy akkor mostantól életed végéig ezt kell köszönni. Aki nem szívből ad, ne adjon.

És nem kell 30-40 éves"gyerekeket" kihasználni. Még ha ez általában nem esik le, csak évekkel később..

Az unoka akkor fog jól járni, ha lesz mit örökölnie.

Addig sok minden változhat még.

Akkor ugye nem volt gond a szüleiddel, amikor egy tehermentes lakást kaptál tőlük?

A segítségük nélkül hová jutottál volna a puhapöcs férjeddel együtt?

En errol beszelek 15 eve... remelem minden tervetek sikerul!! Es tuti egyutt ki tudtok alakitani egy igazi otthont ahol szabadok es boldogok lesztek.

Csak ne adjatok fel! Menni fog.

Mennyire ismerős ez a hozzáállást. Nálunk ugyan nem volt öröklési hercehurca, de apám hasonló. Ez az enyém, ebbe senkinek nincs beleszólása.

Pedig az nagyon jó ötlet lett volna, hogy odaköltözzetek a papa régi házába.

Az ilyen típusú szülők használják ki a legjobban a gyerekeiket, aztán a végén még ők mondogatják hogy legyél csak hálás...pff..booaaa

#lof@szt

Igen, nálunk is a férjem a sarkamra állitott. Sajnos elég későn találkoztunk, de kezd visszajönni az önbizalmam, és nagyon nem akarok már bábu lenni. Én 17 évesen jöttem el otthonról, férjem 16. Tudjuk miről beszélünk. Csak mikor rosszkor vállaltam gyereket (igaz, tényleg kevés az, mikor jókkor jön a baba, valami mindig van), akkor kellett a segitség, már nem. És zt nekik nehéz elfogadni, pedig az ő érdekük is lenne, hogy önállóan, boldogan, egy jó párkapcsolatban éljek. Itt nekik van még mindig rám szükségük, valamiért, már nem nekem rájuk. Pedig én/mi mindent átgondoltunk, de az összes elképzelésünkkel falakba ütközünk.

Nyilván szeretem a szüleimet, és ők is minket, de nem ez a téma, és nem is én, szóval be is fejeztem a szómenést :)

A legújabb egyébként a következő:

meghalt papám (ahol szintén sokat segitettem, mikor rosszul volt már, mondjuk nem én pelenkáztam a végén) van egy családi nyaraló. Én azt a házat nagyon szeretem! Apám nem engedi eladni, negyede az övé, negyede nagybátyámé, fele mamámé. Felmerült bennünk, hogy senki nem lakik benne (abban sem), odaköltöznénk, munka is van ott is. Kifizetnénk mindenkit (hitelből) és megmaradna ez a szivemnek kedves ház is! Erre apám benyögi, hogy még akar ott nyaralni, nem mehetünk oda, neki kell. Kérdezem, de ha kifizetjük a többieket, akkor odamehetnénk, nem? Nem tetszett neki ez az ötlet sem (húsz éve nem jár oda, most elment a papa halála után egyszer). Mert ott ő is tulajdonos, beleszólna abba is.

Feladtam. Kénytelenek leszünk idegen szomszédokkal, nulla ismerős közelében lakni és nem családi vagyon részét képező házban lakni, a nyugalmunkért. Aztán az unoka fog jól járni, de ezt ő még nem tudja...

Ja azt még a költözéskor csak úgy mellékesen odavetném nekik:

"Remélem tudjátok hogy én választok nektek öregek otthonát. Szóval hajrá!"

Sajnálom. El kell mennetek.

De állj ki magadért! Vagy a férjed legyen annyira tökös hogy megmondja nekik.

Én biztos a képünkbe vágnám amiket itt leírtál.

Ez gusztustalan hozzáállás. Nekik van, de tőled sajnálják..mégis mit gondolnak, velük kétszer fordulnak a végén? Vagy majd kergetik egymást apáddal a nagy házban?

Kiadni...pff.. meglátják majd milyen lesz.

Elhangzott, hogy ez itt az ő házuk! Nem egyszer, nem kétszer, tehát az van, amit ő akarnak.

MOst érzem azt, hogy elég, legkésőbb év végéig megindulunk. Nem lenne semmi baj, ha nem lenne a terror, hogy mindenünk megvan, meleg málé kész popó, mikor mondjuk az unoka fárasztja őket, de csak velem se legyen.

A semmiből indulunk meg, egyébként, hogy a kecske is, meg a káposzta is. Hitelből, igy nem kell eladni semmit. Az ingatlanm diját meg felezni fogjuk, nem pedig kétharmad nekik, egyharmad nekem.

Még igy is azt gondolom nem kéne érni a ház elejét, örököltek elég sokat, még fiatalok, majd amikor az albérlőkhoz kell igazodni, hogy maradjanak, meglátják.

Azért kemény dolog ám úgy élni, hogy a szülők folyamatosan kontrollálnának, kontroll alatt tartanak.

Van különvagyonom, de nem engednek hozzányúlni, sőt, én fizetek nekik, hogy a nyugdijukból meg tudjanak élni! Ápoltam anyám, mikor rákos volt. MIndenben segitettem, amig apám munka helyett valami találmányoon dolgozott.

Azt gondolom, ,közel negyven évesen, már nem azt kellene mondani nekem, hogy amig itt laksz, mindened megvan, mert pl a kertben is egy nyúlfarknyi rész a mienk, amit művelhetünk.

Költözzek el, de ne hitelből és ne adjam el az ingatlanomat. Készpénzem meg alig van!

Persze hogy leválasztom az unokát, mert saját életet akarok. Ha eladták volna a kétgenerációs házat, lehetett volna venni kettőt külön. De nem. Már mondtákk, hogy amikor elköltözünk, kiadják a mi részünket.

Megcsinálták a napelemet, de csak az ő lakrészükre.

Rendben, adják ki, én meg kérem vissza az ingatlanom, ne mondják már meg, mit csináljak vele, felnőtt ember vagyok! Igy meg tudunk indulni, sőt, megindulhattam volna hamarabb is, ha nem akadályozzák meg.

Örökölni lehet majd, persze! Mikor? erre várjak?

Szóval ki ad pénzt kinek... SZülői felügyelet negyven évesen, ezt át kellett volna gondolni (parolni sem tudunk hol) mikor a kétgenerációs házra úgy gondoltak hogy valamelyik gyerekük benne fog lakni. Nem veszik figyelembe, hogy nekik is alkalmazkodni kell, nem csak nekem. Egyébként 9 éve élek itt, tudom miről beszélek.

Öt évig visszamenőleg tudod igényelni.

Módosítást kell beadni az adóbevallásodról.

Szüleid befogadtak téged, a gyerekedet, majd a következő pasidat is. Lakhatást biztosítottak nektek, de ez nem elég, minimum egy külön lakást toljanak a feneketek alá.

Ha fizetnek, láthatják az unokát, ha nem, akkor "leválasztjátok" róluk.

Állj a saját lábadra, és köszönd meg a szüleidnek, amit idáig kaptál.