Gyereknevelés kontra nagymamák (beszélgetés)

Édesanyám amikor a fiam kicsi volt 90-es években, vele együtt nézte a mesefilmeket, az MSat és a nicelodeon volt a lgjobb, naprakész volt harcosokból, power rangereket batmaneket star wars figurákat vett,ezeknek nagyon örült.

Persze ruhákat is vett, de azt nem ajádéknak száanta csak ideadta, ennek fiúgyerek nem is örül igazán.

Egyébként már a fórum címe is ellenérzést vált ki bennem. Mi az, hogy "kontra"? Most nehogy valaki megmagyarázza a szót mert a jelentését ismerem.

Én általában megkérdezem a gyerekemet, hogy mire van szüksége a szépséges unokáimnak:) Megmondja, megveszem, becsomagolom sőt még mindig kapnak ezen felül is valamit és örül mindenki. De volt már olyan is, hogy megkértem vegye meg, elhozta, becsomagoltam, vittük.

Ja és már a nagyobbik tud írni tehát írtunk levelet Jézuskának és abból választottam.

Szóval nem értem miért kell szítani a tüzet amikor lehet békében, mosolyogva, együtt is?

Én egy dolgot tudok: a nagyszülőknek szükségük van az unokákra és az unokáknak szükségük van a nagyszülőkre.

Jó esetben különleges kapcsolat van köztük ami épít, szépít, szebbé, könnyebbé tesz és érzelmi, biztonsági és még számos pluszt nyújt a családnak.

Hát ez itt off, mert nem a gyerekről szól, hanem speciel rólam az öreglányról. De azért leírom. Gyerekem vad ajándékozó. Ő ajándékozni akar, ha kell, ha nem.

Meg van ennek is a magyarázata, egy olyan korban és térben volt gyerek, ahol és amikor, semmit sem lehetett kapni. Nem pénz nem volt, áru nem volt az üzletekben. Átestünk a fejünkön, hogy valami kerüljön a karácsonyfa alá. Részben hajnali ötkor kiálltunk a sorba, hogy egy felhúzható béna kacsát vásároljunk, részben lekerültek a padlásról a gyerekkorom játékai. Hát ő most kompenzál.

Kissé idegesítően. Idő, és sok-sok beszélgetés után fogadta el, hogy én annak az ajándéknak örülök, ami nekem hasznos. Értsd, fogyócikk, amit elhasználok. Kávé, szamosi szaloncukor:) imádom...meleg pizsama, solar lámpa a kertbe.

De beletörődött szegény, most már megkérdezi.

Mi ezt úgy oldottuk meg, hogy ajándéklista van minden karácsonykor, vagy szülinapkor. Karácsonykor nyilván mindenki készít, szülinapkor az aktuális ünnepelt.

Senki nem tudja, hogy a listáról mit fog megkapni, hogy kitől kapja, az csak az átadáskor derül ki.

Azóta nincs kínos feszengés a dupla ajándékok miatt, nem kell azon gondolkodni, hogy adjam tovább, hogy ne bántsam meg.

Nálunk nem szokás pénzt adni, én még kaptam gyerekként, de kiírtottam ;) Ha valaki színházjegyet kér azt kap, ha cipőt, akkor azt, ha seggenfütyülő lovacskát, akkor azt. A lényeg, hogy az legyen, ami neki a legjobb.

Ha belegondolok, nálunk a születésnap is így működik. Ünnepi ebéd után jön a torta, köszöntés, gyertyaelfújás után az apja behozza a csomagokat, gyerek kibontja - macska beleül az üres dobozba:) - aztán örül neki. De még sosem kérdezte, hogy melyik csomag kitől van. Mi meg nem mondjuk, ha nem kérdezi.

Viszont érdekesen áll hozzá az angyalkához vagy két éve. Már 8 éves. Elvileg elhiszi, hogy az angyalka hozza az ajándékot Gyakorlatilag tavaly nagy titokban ideadta a saját ajándékait (rajzolt, hajtogatott, kézműves órán készített cuccokat), hogy "mama, becsomagolod nekem?", aztán becsempészte azokat a karácsonyfa alá.

Aranyos volt Mikuláskor, mert ugyan kitette a tejet, sütit a Mikulásnak, de előtte napokig gyűjtögette az adventi naptárból az apró csokikat, aztán beletette azokat az anyja csizmájába.

A lányom csak pislogott, nyelte a könnyeit.:)

Ezt egy darabig mi is csináltuk. Angyalka/Jézuska telerakta a fa alját kisebb nagyobb ajándékokkal. Gyerekek osztották, örültek, mígnem szomorúan, majdnem sírva a kisebb megkérdezte: anya ... Hogyhogy a jézuskától mindig annyi mindent kapunk, tőletek meg semmit? ..

Na, itt lett vége a Jézuska történetnek.

Az ajándékozás... ez egy másik kérdés... nem könnyű. Én néhány éve már magamtól nem veszek játékot, mert zavarban vagyok. Amióta vittem egy játék mosógépet, ami jól talált méretben és színben is a játék konyhához, de aztán kiderült, hogy az istenadta zenél, és néhány nap után kikapcsolni sem lehetett, és én magam kezdtem keresgélni egy nagy kalapácsot, azóta feladtam.

Amikor megyek, könyvet viszek, csokit, puzzlet, színes ceruzát, ruhaneműt. Kislány az unoka, határozottan örül egy pörgős szoknyának.

Karácsonykor közlöm, mennyit szánok az ajándékra, együtt megvesszük a lányommal. Ezzel egy nagy terhet vesz le a vállamról.

Minálunk karácsonykor az ajándékot az angyalka hozza, gyerek leül a karácsonyfa alá, ő osztogatja a csomagokat, nincs az, hogy ezt az egyik mamától, vagy a másiktól, vagy kitől kaptad. Nem is lényeges.

Na most én elmondom a másik oldalról. Mert én egy nagymama vagyok.:)

Nem szoktam beleszólni a gyerek nevelésébe, még akkor sem, ha néha égnek áll a hajam. De tényleg. Megállom. Csak akkor szólok, ha tanácsot kérnek. Ez is előfordul.

De a gyerek most már akkora, hogy szünidőben elhozzák hozzám hosszabb időre, és akkor nem kapok használati útmutatót hozzá. Úgy csinálom, ahogy jónak látom. Egészen jól kijövünk egymással, pedig a kisunokám nem egy könnyű eset. Megkockáztatom azt mondani, hogy nem csinálom rosszul, mert a gyerek fegyelmezettebb, türelmesebb, kompromisszum képesebb, mint amikor a szüleivel van, de ezt nem hangoztatom, megtartom magamnak, és csak csendesen örülök neki.

Te szeretnél ugy vásárolni, hogy begyűjtöd a pénzt a nagyszülőktől és azt veszel, amit akarsz ? micsoda alpári ötlet ez.

költsd a saját pénzed, ne kéregess.

Se a gyereket, se a nagyszülőt nem szabad megfosztani , attól, hogy átadja azt az ajándékot, amit az unokának szán,. Te képes lennél megfosztani a vásárlás örömétől a nagyszülőket? Ne csodálkozz hogy nem szeret senki.

Vagy nagyon beteg vagy nagyon " leégett " vagy.

Mintha itt (is) szinte mindenki tökéletes nagyszülő/szülő/gyerek lenne.

Biztos nem találkozott önző/zsarnok/mérgező szülővel, nagyszülővel. Azért előfordul ám olyan is. Úgy bosszulja meg a gyereke "elhajlását", azaz a zsarnokság alól való kitörését, hogy az unokának csak azért is megvesz valamit, amit a szülő valamilyen (reális) oknál fogva nem szeretne.

Nem ismerem a fórumindító anyagi/egyéb helyzetét. De, van olyan helyzet is, amikor nagyon szerény/nehéz körülmények között élnek a fiatal szülők, ennek ellenére a maguk igyekeznek "ünnepet varázsolni" a gyereknek ünnepi ajándékozással. Aztán jön a "kedves" nagyszülő, aki "jól kitesz magáért", ő lesz a kedvenc, mert "bezzeg anya nem vette meg".

Ez sem fekete/fehér.

Mit csinál míg őt hoxázik? Egy fél éves babáról beszélünk...

És éppen azért ide írt, ha végig olvastad volna, mert nem szeretné az anyósát megbántani.

Te is voltál kezdő édesanya, tapasztalat nélkül. A hátamon feláll a szőr mikor valaki azt mondja, hogy anyád meg anyósod már felnevelt X gyereket úgyhogy ők tudják jobban.

Egy frászt,az ő gyereke, ő tudja.

Nem tudom abban hol a probléma, ja egy fél éves gyereknek nem vásárol a család össze-vissza. Mi mindig megkérdezzük karácsonykor, hogy mit vegyünk az unokahúgoknak, unokaöcsiknek és a szülők elmondják mit SZERETNE a gyerek. Nem a szülő, a gyerek. És aztán sokkal jobb úgy odaadni hogy tudom, hogy tényleg erre vágyott.

Egyszerűen találnia kell a fórumindítónak egy kompromisszumos megoldást a családdal. Lehet, hogy kicsit megszenvedi a nagyszülőkkel, de majd rájönnek a nekik megfelelő megoldásra. Nem biztos hogy szörnyű ember azért, mert egyáltalán gondolkodik a dolgon és nem telibesz@rja.

A nagyon félsz, hogy tönkre megy a kapcsolatotok és a ragaszkodás a rigolyáidhoz nincs szinkronban egymással.

Mindig minden kapcsolatban alkalmazkodni kell valamennyire, és ez a nagyszülőkkel való kapcsolatra is igaz.

Azt tudnod kell, hogy a nagyszülők az unokáikkal kicsit újra élik az anyaságot, apaságot, már tudják, hogy mit csináltak jól vagy rosszul anno, és igyekeznek a jót tovább vinni, a rosszat átértékelni és kijavítani.

Ha erre nincs lehetőségük, mert a meny majd megmondja, hogy mikor mit hogy, akkor előbb utóbb megszűnnek igazi nagyszülőkként létezni, csak jól tejelő ünnepi rokonná válnak.

A gyerek meg majd mikor nagyobb lesz, megkérdezi, hogy neki miért nincs igazi mamája és papája.

És hát az sem mellékes, hogy a gyerek milyen mintát lát. Igen hamar mini (majd idővel óriás) diktátorrá válik, ha azt tanulja, hogy úgy kell.

Nekem ez a véleményem.

Tényleg nem értelek. A feneke kinyalása és a között, amit te írtál, igen nagy a különbség.

Valamit nem úgy gondol, ahogy azt szerinted kellene, és máris borzasztó, meg neveletlen, és nem törődik a gyerekével. Ráadásul még csak azt sem szavazod meg neki, hogy - kisgyerekes lévén feltehetően jóval fiatalabb nálad - legalább olyan csinos, mint te, ötvenévesen.

Nekem speciel eszembe sem jutna úgy venni ajándékot, hogy nem beszélem meg az anyjával, mert fogalmam sincs, hogy van-e már neki, vagy bármilyen okból jó ötlet-e.

Szerintem nem annyira "botrányos" a kérdése, mint ahogy te a földbe döngölöd.

És nem, nem kötekszem, és nem oktatlak, csak nem értelek ;)

Elképzelem, amint reggel indulni kell, anyuka elkésik a munkából mert a gyereke pillangót figyelget.

Vagy az iskolában a gyerek nem óhajt dolgozatot írni, mert épp azt nézi, hogy hullanak a fáról a levelek.

Pontosan!

Gondoljunk csak bele, mi is hányszor vettünk saját magunknak olyan dolgot, amit soha nem használtunk, soha nem vettünk fel.

Mi történt? Semmi.

Hát nem tudom...

Ki is nyalhatja a fenekét bárkit, én ebben nem leszek partner, de úgy látom van rá jelentkező itt nem is egy...

Lassan én leszek a hibás azért, amit ő tesz, ez érdekes...

És az is érdekes, hogy bárkinek lehet véleménye, de nekem nem, mert mindig jön valaki és rögtön kioktat, hogy éppen most mit tettem rosszul. Mindenki nézhet ám magába is!

A külsejét nem minősítettem, bár előttem lebeg egy 40 feletti, kb. 100 kg-os döngőléptű kismama, amint szerencsétlen anyósán tölti ki a frusztrációját és ahelyett, hogy a gyerekével foglalkozna normálisan, nyomkodja a telóját...

"Nevelési tanácsadás: meghallgatjuk és ha akarjuk, akkor alkalmazzuk, de nem dörgöljük a véleményünket senki orra alá! Érted!?"

Te most éppen mint csinálsz? :o

"így nem is értem, hogy jössz te ahhoz, hogy kioktasd. "

És te hogy jössz ahhoz, hogy kioktasd?

Miért írsz neki ilyeneket, hogy "borzasztó vagy"? Maximum az, amit csinál, amit beszél, az lehet borzasztó, de őt miért minősíted?

Számon kérsz rajta olyan viselkedést, aminél a tied itt ebben a fórunban ezerszer rosszabb ;(((

És ebből a fórumból is kiderül, hogy az anyósok miért utálhatják a menyüket.

Hány éves vagy kismama?

Milyen módszerekről olvastál még?

Mi a hasznos szerinted egy gyereknek?

Borzasztó vagy!

A nevelésed neked is félresiklott, miért nem tanulsz belőle?

Szegény gyerek!

Ahelyett, hogy a 6 hónapos gyerekeddel foglalkoznál értelmesen, itt hoxázol és ekézed az anyósodat. Vajon mit csinál a kicsi, amikor te írogatsz és anyósodat osztod?

És a férjed ebben partner? Vagy már megidomítottad? Szerencsétlen...

Igen, azt jól írod, hogy anyósod már tapaszt, mert felnevelte a gyerekét/gyerekeit, így nem is értem, hogy jössz te ahhoz, hogy kioktasd. Anyádra ugyan ez igaz, bár téged olvasva, neki nagy szüksége van valóban az oktatásra.

Megadom a számomat, esetleg hívjon fel! Adok neki gyereknevelési tanácsokat;)

Nekem egyszer mondaná meg bárki, hogy milyen ajándékot vegyek, onnantól nem kapna tőlem semmit. Ja, volt rá példa. Így jártak.

Nevelési tanácsadás: meghallgatjuk és ha akarjuk, akkor alkalmazzuk, de nem dörgöljük a véleményünket senki orra alá! Érted!? Nem kell mindent kimondani! Nem ettől leszel gonosz és rosszindulatú, hanem attól, amilyen vagy.