"Gyerek" vagy életed párja? (beszélgetés)

Hát nehéz dolog ez. Én azt mondom, hogy szakember segítségét kellene kérni. Elmenni egyedül a párosnak, elmesélni, hogy ez van a "gyermekkel", és tanácsot kérni. Később a srácot is elvihetnék magukkal. Szerintem más kiút nem nagyon van.

A volt pasim esetében is csak ez lehetett volna talán megoldás. A család szerintem abban hibás, hogy nem csapnak az asztalra keményen, és nem viszik el orvoshoz... Bár erőszakkal egy felnőtt embert igen nehéz lehet... :(

Nekem az egyik volt párom, de nevezzük inkább pasinak, ő volt ilyen. Alig egy évet voltunk együtt, pont emiatt. Több iskolába is járt, fizette a család, de egyikre se járt be rendesen, nem fejezte be őket. Természetesen dolgozni se volt hajlandó, azt mondta, hogy megviseli az idegeit, de elvárásai azok rendesen voltak. A kapcsolatunkból ezért, és a beteges féltékenykedése miatt nem lett semmi. Részemről mindent próbáltam elkövetni, még orvosi segítséget is szereztünk neki az anyjával, de sajnos oda se volt hajlandó elmenni, csak egyszer... A dokit ismertem valahonnan, ő a beszélgetés után azt mondta nekem, hogy szerinte komolyabb mentális probléma lehet a sráccal mint azt én gondolom, és mielőbb lépjek ki a kapcsolatból, mert erre nem lesz megoldás, ha ő nem hajlandó dolgozni rajta, márpedig nem lesz rá hajlandó.

Szóval szakítottunk.

A családja tündéri volt, ahogyan az anyja is. Együtt sírtunk, úgy szerettük egymást. Bár ennek már vagy 7 éve, a mai napig tartjuk egymással a kapcsolatot, és mindig mondja, hogy bármit megtett volna, hogy a menye lehessek, de mivel szeret, így örül, hogy nem maradtam a fiával együtt. Aki egyébként a mai napig nem dolgozik, és talált magának valami fogatlan, idősebb nőt, akivel ketten élősködnek az egész családon... Azt mondja nekem az anyja, hogy tudja, hogy nem kellene pénzelnie, mert így soha nem lesz belőle életképes ember, de egyszerűen amikor látja, hogy éhezik nem tudja megtenni, hogy ne vásároljon be neki, mert bármilyen is, a gyereke. Tudja, hogy beteg ember, de akkor is az övé. Senki nem érti, hogy miért ilyen. Az egész család teljesen rendben van egyébként.

Hát, mélyebbre is vezethetnénk az eszmét, de mi van azokkal, akik aránylag rendes nevelést kaptak, és mégis átestek a ló túlsó oldalára. Mi van azokkal, akikre ezt mondják a szülők: "Kitől örökölt ez a gyerek? Senki nem volt ilyen a családban!"

Lehet hogy a lélekben mégis vannak kiéletlen hajlamok, amelyek minden szülői nevelés ellenére rossz irányba viszik a gyereket?

Hát ez már mélyebb filozófia tárgya.

De van a másik verzió, ami szerint a külső okokat is figyelembe veszik a születéstől. Ilyen is van.

A lényeg azonban mégis az, hogy az emberben mi munkálkodik. Mert azok az igazi tények.

Nem értek veled egyet, mert valószínűleg a fiú nem tartana itt, ha a szülei nem hagyták volna, hogy ellógja az iskolákat és 8 általános végzettsége maradjon. Akkor is hagyták, had csináljon bármit felelősség és következmények nélkül, nem véletlen, hogy most is elvárja, megkapja, ami kell, és nem kell tenni érte semmit.

Ezek nem olyan dolgok, hogy valaki így születik és nem lehet tenni ellene semmit. Kiskora óta megszokta, hogy ha nem érdekli valami és nem akarja csinálni, akkor nem kell.

Pont a felelősséget próbálja tolni maga előtt az ilyen ember. A felelősség, ami a szabadság mozgatórugója. Hiszen mit kezdesz a szabadságoddal, ha nem tudod mit válasszál, merre menjél, stb.

Tehát a szabadság kellene neki, de a vele járó felelősség az nem. Így torzul szabadosságá az életvitele, aminek viszont a mozgatórugója pont a felelőtlenség.

Itt már nem az a dolgod, hogy ő érte felelősséget vállalj, mert csak rontassz a helyzeten. Ki fog használni és el fog dobni mint egy rongyot.

Az lenne a kőkemény terápia, ha maga kerülne olyan helyzetbe, ahol csak magára számíthat, egyedül, kiszolgáltatottan.

Amúgy ha segítesz neki, ő ebből csak annyit érzékel, hogy valamit "el kell venni", a személyed és az áldozatod baromira nem fogja őt érdekelni. Önmagát nem érzékeli, akkor téged hogy érzékelne?

Olyan mint egy vak koldus, aki hallja hogy csörren a pénz a markába. Nem tudja hogy ki adta, de fut a legközelebbi kocsmába.

Az ilyen embereknek csak a híres Makarenko-i pofon jár, akár az édes gyermeke, akár sem...

(Nem azt jelenti hogy ütjük-verjük, hanem hogy szépen leválasztódunk róla.)

Szerintem nincs igazad. Nekem is van gyerekem, nem tűrném, hogy csúnyán beszéljen velem, de szerencsére eszébe sem jutna. Ez nevelés és szülő-gyerek kapcsolat kérdése, nem lehet mást hibáztatni.

Te írtad rosszul, mert nem mindegy, hogy az anya nem dolgozik és a férje tartja el, vagy táppénzen van stb. Nekem kicsit kifogásnak tűnik, hogy fél a műtéttől (ki ne félne?), ezért nem csináltatja, de műtét nélkül meg nem dolgozik. De ez lényegtelen, az számít, hogy ő sem látja, hogy a fia kihasználja a párját, hagyja és a fia mellett áll, ezek szerint a párjával szemben.

Nagyon nem tanácsolnám, hogy ebbe beleszólj, hacsak nem Te vagy mondjuk az egyik testvér.

A rendőrség nagyobb dolgokért sem vergődik, el ne képzeld, hogy egy füves cigiből problémát csinálnak. Kényszer elvonó nincs, amíg vér nem folyik, sokat nem tehetsz. Utána meg már nincs mit :(

Nem véletlen, hogy a fiú ilyen lett, hiszen az anyja sem tett semmit, hogy rendes életet éljen, és ahogy írod, eltartatja magát a férfival és elvárja, hogy a felnőtt gyerekét is eltartsa. Itt a férfi döntése az, hogy meddig bírja, akarja ezt csinálni. Ha ő elmegy, akkor az anyának és a gyereknek is muszáj lesz dolgozni. Akkor valószínűleg az anya sem lenne olyan elnéző a pici fiával, ha neki kéne halálra gürcölnie magát a cigiért és a fűért.

De felnőtt emberek, nem szólhatsz bele az életükbe, legfeljebb elmondhatod a véleményedet.

Két egyforma eset nincs, sajnos ilyenekre nincs sablon megoldás, ha segíteni akarsz, lehet azzal is rontasz a helyzeten.

Tanácsolhatod pl., hogy tegye ki a fia szűrét, de a srác teszem azt öngyilkos lesz. Téged fognak hibáztatni, bezzeg miattad, ha nem hallgatnak rád, nem történik meg. Ez egy erős példa, csak azért írtam, mások életébe beleszólni mekkora felelősség.

Most két élő példa jutott eszembe. Egyik az utcánkban lakó nő, aki pátyolgatta a kisebbik fiát, hasonlóan bánt az anyjával a srác. Vége az lett, hogy már nem tudta az anyja finanszírozni pici fia kiadásait, börtönbe került, aztán mikor kijött egyre rosszabb lett. Nem részletezem, anyja elmenekült Amerikába, a srác többet van börtönben, mint szabadon.

Családból is van. Anya pici 45 éves fia, csak eszik és iszik, a lakásból sem teszi ki már a lábát, pánik beteg alkoholista. Anya felnevelte az unokát az fia helyett, aki kb folytatni fogja apja példáját. Az anya kérte a véleményt jelen esetben, DE még a saját gyerekeire is megorrolt,hogy tükröt állítottak elé, barátokkal megszakította a kapcsolatot. A sírba fogja asszisztálni a "megértő szeretetével" a fiát.

Ezért írtam, segíteni azon lehet, aki kéri és akar is változtatni.

Bármit tesztek a család szét fog szakadni.

Évek óta nem változott semmi,vagyis ,de rosszabb lett a helyzet.

Az élettársnak nem most lett tele a hócipője,bizonyára sokat gondolkodott a megoldáson.

A testvéreden múlik,mit szeretne.

De Zebracsikónak igaza van,előbb-utóbb tettlegességig fog fajulni a dolog.Sajnos.

Aki kutya az kutya (elnézést az ebektôl)!

Azon nem segít senki és semmi.

Nemrégiben voltam egy temetésen. A 86 éves anyukát évek óta rendszeresen verte a már hatvanas fia a pénzéért. A többi gyermeke szorgalmas, becsületes, ez viszont léhûtô volt egész korában.

ha egyáltalán tudomást szerzel róla... mert megvert anyának lenni nem dicsőség, nem hirdetik.... ha majd kiderül, nem az első eset lezs.

ne legyen igazam

de a követelőzés egyre magabiztosabbá teszi majd, nyeregben érzi magát, ha a nevelőapát is "eltünteti" majd a színről s ő lesz az uralkodó...

ja, igen, és ismerek ilyen fiatalt, aki nem is fiatal annyira már.... az anyját pumpolja, link amióta világ a világ...ja, és a tettlegességig fajulnak ezek a helyzetek előbb-utóbb, sajnos

pár év, és anyaverő lesz

"kényszeríti,hogy akarjon dolgozni"

na, ez a lehetetlen!

dolgozni kényszerítheti, de hogy AKARJON is dolgozni, azt lehetetlen elérni az ilyen jellemű embereknél