Milyenek (voltak) a dédszüleid? (beszélgetés)

Nagyon kedvesek, aranyosak voltak.

Mikor iskolások lettünk, elmentünk hozzájuk takarítani,

bevásárolni, összeszedtük kosárba az almát a kertben, és

behordtuk az udvari kis kamrába, ahol tárolták.

Ilyen emlékeim maradtak az apai dédszüleimről, akiket ismertem.

Csak az egyik dédnagyapámat ismertem, de sajnos nem sokáig mert 10 éves voltam amikor 87 éves korában elhunyt. Nem volt rossz ember, csak rettentő makacs, illetve egyre zsörtölődőbb, gondolom a háborús idők is kihatottak rá valamilyen szinten. A tesómnak és nekem mindig adott pénzt (akár titokban is) hogy vegyünk édességet magunknak. Sajnos sokat nem tudok róla mondani mert régen volt és nem is találkoztam vele minden nap.

Másik ágon az egyik dédnagymamám a 4. születésnapom után 1 nappal hunyt el 90 évesen, vele viszont nem sokat találkoztam, nem is emlékszem rá, talán csak egy nagyon halvány emlék képem van róla. De hallomásból tudom (több forrásból is), hogy egy végtelen aranyos néni volt, tele szeretettel, aki soha nem ártott senkinek. Szerintem egy igazi nagymama forma.

Sajnálom, hogy nem sikerült megismernem őket.

A dédszüleimet nem ismertem, sőt, az egyik nagyapámról sincs emlékem: másfél éves voltam, amikor meghalt.

A gyermekeim 2 dédmamát ismerhettek.

Viszont a sógornőm unokái nagyon szerencsések, hiszen mindegyik dédszülőjük él. :) Irigylésre méltónak tartom.

Én az anyai dédszüleim közül ismertem az egyik ágat.

A dédnagypapa akkor halt meg, amikor 8 éves voltam, a dédnagymama 16 éves koromban. Az érdekesség, hogy az ő fiúkat - a nagyapámat - nem ismertem mert meghalt a háborúban. Anyukám is 7 éves volt akkor.Fénykép sem maradt róla.

Anyai dédimamát ismertem és az ikertestvérét, meg annak férjét. Jóarc öregek voltak. Dédapámat elvitték, nem került elő, dédimamát kipakolták 4 gyerekkel a házukból, elvették a szőlőket, földeket, gépeket, állatokat, üzemet. Sváb kulákok. Megbocsáthatatlan bűn akkoriban. Valószínűleg emiatt is fura, csípős nyelvük volt, keserűen vicces és örök nő. Már gyenge volt, alig tudott felkelni, de beszólt hogy ehhez a cipőhöz miért ezt a táskát vettem fel 😂

Érdekes páros voltak az ikertestvérével, tűz és víz, de közös hogy mindkettő a maga módján "bolond öregasszony".

23 éves voltam mikor a dédi meghalt. Sajnos a lányom születését már nem érte meg, pedig ritka kép lett volna, 5 generáció nő egy képen.

Apai dédiket nem ismertem. Nagyon az apai családot se. Csak hogy fura népség volt az is. A történelem azt az ágat is megtaposta.

Dédanyám akkor halt meg mikor 2 éves voltam, én nem emlékszem rá. Képet láttam róla ahol 50 körül lehetett, de sokkal idősebbnek nézett akkor ki, annak a generációnak nem volt könnyű élete.

Egyik nem vérszerinti dédanyámat ismertem, ő szerintem nem szeretett. 🤔 Távolságtartó volt. 101 évet élt.

Még úgy is nehéz ismerni őket, ha szinte mindenki korai gyerek.

Én is csak 1 nagymamámat ismertem.

A nagyapáim a születésem előtt 10 évvel márt nem éltek, az egyik dédnagymamám, akkor halt meg, amikor születtem.

A gyerekem is így csak az én nagymamámat ismerhette, mint dédit, de legalább néhány évig ismerhették egymást.

Én sokat mesélek a fiamnak a dédiről, mert szuper nagymama volt, imádta az összes unokája.