Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Egyedülálló anyaként milyenek voltak az első napok, hetek? fórum

Egyedülálló anyaként milyenek voltak az első napok, hetek? (beszélgetés)


18. moonlight13 (válaszként erre: 17. - D41005143d)
2015. jan. 16. 16:04
az ilyen hozzászólásoknak mindenki örülni szokott!
2015. jan. 15. 10:47
sosem voltam egyedulallo anya igy nem tudom.
16. moonlight13 (válaszként erre: 15. - Luxika)
2014. dec. 17. 21:29

Bíztató: Nem vagy egyedül!

Sok gyerekes programot lehet szervezni. Mi mindig mentünk valamerre a gyermekkel.

15. luxika
2014. dec. 17. 21:23

Sziasztok..

Eggyel többen a klubba:-) épphogy költözés után, első karácsony, szilveszter egyedül egy 5 éves kislánnyal - nagyszülők 0,

Valami bíztatót, valaki?.-)))) na jó, Azért túléljük...

14. moonlight13 (válaszként erre: 13. - A14deb9047)
2012. szept. 10. 18:26
Mindent egyszerre veszítettél el? Az szörnyű lehet!
2012. szept. 10. 12:52
Amikor az ember elveszíti a társát, az otthonát, a munkahelyét, barátait... szóval mindent újra kezdeni, felépíteni... kevés idő van arra, hogy a múlton rágódjon az ember. Meg nem is érdemes!
12. 093a17e5d8 (válaszként erre: 11. - A14deb9047)
2012. szept. 9. 22:12
Akkor nem vagy egyedül. Olyan elkeseredett volt az a hozzászólás. Nem kellett újrakezdened semmit, folytattad az életed, csak másképp.
11. a14deb9047 (válaszként erre: 10. - 093a17e5d8)
2012. szept. 9. 18:19
Köszönöm kedves kérdésedet... van.
10. 093a17e5d8 (válaszként erre: 6. - A14deb9047)
2012. szept. 9. 10:00
És mi lett a nagy szerelemmel, akit mostanában találtál?
9. moonlight13 (válaszként erre: 1. - 3f1b57f571)
2012. szept. 9. 09:52

Én kb 1 évig nem voltam egyedül, mégis úgy éreztem. Utána pedig ténylegesen. Nekem is a szüleim nagyon sokat segítettek. Nem könnyű, azt megmondom! Pláne akkor, amikor egyedül kell mindenről döntened! Egyedül viszed az orvoshoz, a kórházba (mi rendszeresen jártunk a sebészetre különböző törésekkel, hiszen egy vagány fiam van). Érdekes módon (egyesek azt mondják, hogy a fiús anyák lányosra nevelik a gyereküket, ez nem igaz) az én fiam totál műszaki beállítottságú, pedig nem volt előtte ilyen minta. Mindent megcsinál azóta is, fúr, farag, gépeket szerel...

Már megnőtt! Drukkoltam, hogy megérjem legalább a nagykorúságát!!!

Sok sikert és kitartást!!! Megéri, azt mondom!!! :)

8. 96586135b9 (válaszként erre: 1. - 3f1b57f571)
2012. szept. 8. 17:42

Szerintem nehéz. Nincs mit szépíteni. Persze legcsodálatosabb az anyaság...de nehéz. nekem az első 4 hónap volt nagyon hosszú.... És apa segített, de csak este mert egész nap dolgozott. Anyagilag is nehéz...De szerintem megéri!!


Egyedül vagy babával?

7. b3edc666c5 (válaszként erre: 1. - 3f1b57f571)
2012. szept. 8. 17:11

Személyes tapasztalatom nincs,de az egyik barátnőmet a terhessége idején hagyta el a párja.

Nagyon akarta a babát (előtte vetélés,méhen kívüli),nem igazán bánkódott egy ilyen férfi után.A szülei nagyon sokat segítenek.

Fel a fejjel!

2012. szept. 8. 13:57
Mert elrepült. És itt vagyok egyedül. Sosem tudtam újra kezdeni az életet. És már nem is akarom.
5. 3f1b57f571 (válaszként erre: 3. - A14deb9047)
2012. szept. 8. 13:44
Most miért nehezebb?
4. 3f1b57f571 (válaszként erre: 2. - B81fcd1219)
2012. szept. 8. 13:44
Azért biztos nem olyan,anyagilag sem meg amúgy sem.Köszönöm a választ!
2012. szept. 8. 13:41
Az első 30 év volt a nehéz... Most még nehezebb :(
2012. szept. 8. 13:40
Olyan,mint nem egyedül állóként.Nincs idő arra,hogy az ember sajnálja magát!
2012. szept. 8. 13:35
Mennyire volt nehéz,mennyire voltál a padlón,és hogy álltál fel?Minden tapasztalatot szívesen fogadok!

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook