Az ex-em párja és a gyerek (beszélgetés)

Szia!

Ennek a nőnek meg kellene mondani, hogy ha te "taknyos" vagy, akkor a gyerekeddel sem kellene megosztania a problémáit.

Ha a helyedben lennék, akkor csókolomot köszönnék neki. Ha már ő olyan idősnek érzi magát....

Pont ma beszéltem az ex-el. Aztmondta, hogy ezek ketten mindent tagadnak, fogalma nincs, hogy mit tegyen, kinek higyjen. Én az egyik felén a kislánnyal, ő a másik felén. Lényegében kimondta, hogy a féltékenység az indítója mindennek. Azt mondta a párja, hogy azért jár, mert vissza akar jönni hozzám.

Mindenesetre most ott tart, hogy egyideig nem viszi a Nikit, és kíváncsi, hogy mit fog reagálni a hölgyemény...Hát én elmondtam neki, hogy mi fog történni (egy-két kimaradt hétvége után, elkezdi búgni a fejét, hogy csak menjen már érte, mert joga van a gyerekhez, és biztos én nem engedem...) Majd ismét kezdi az utálkodást. Hát meglátjuk. Mindenesetre én is ugy tervezem, ha bármi változás áll be a láthatással kapcsolatban, azt papíron szeretném látni.

Az kifelyezetten jó, ha harmonikus a kapcsolatotok a párod gyerekeivel, végülis, ha bármi gondjuk is van az anyjukkal, van hova fordulni, még ha ugye az anyjukról nem is mondanak rosszat.

Csak most kerültem gép közelbe, a munkám......

Viszonylag jól kijövök a párom gyerekeivel. Főleg míg kisebbek voltak, nagyon sokat beszélgettem velük, minden bánatukat elmondták. Rengeteget foglalkoztam, tanultam velük. Most nagyobbak (kamaszok) már teljesen más a kapcsolatunk, de összességégben jó. Nálunk szinte mindig csend, nyugalom és béke van, az apjuk előttük is kimutatja mennyire szeret engem, figyelmes velem. Ez nekik tetszik, otthon nem így van.

Ha az exed egyszer már olyan kijelentést tett, hogy a családi béke érdekében nem viszi el a saját gyerekét, akkor ezek szerint sokszor vita téma volt Niki náluk. A normális az volna, ha a gyerek jól érezné magát az apjánál, de így csak szenvedés neki is. Szerintem ebben az esetben az is jó volna, ha egymás között írnátok egy papírt, hogy x ideig nem viszi el Nikit, mert az új kapcsolatában ez egyelőre nem megoldható. Vagy valami hasonló szöveg, a lényeg, hogy a láthatás egy ideig szünetel. Ezzel mindenképpen védenéd magadat és valóban nem lenne támadási felület.

Őrület, hogy ilyenen kelljen agyalni az embernek.

T e hogyan jösz ki a párod gyerekeivel?

Egyenlőre az exem nagyon szabadkozik, hogy mostmár nem hagyja magára, viszi a nagymamához, ha más megoldás nincs. Ezt már javasoltam neki pár hónapja, mikor Niki nehezen ment hozzá. Viszont, ilyenkor mindíg fordult a helyzet, szerintem olyankor váltott szint a nagyő, és búgta a fejét, hogy joga van a teljes láthatásra, és ujra tud támadni, hogy én nem engedem.

Ma gondolkodván eszembe jutott, hogy egyszer említette, hogy a családi béke érdekében, inkább nem viszi el a kislányt, aztán mégis meggondolta.

Na, ha ebben meg is egyezünk, kell, hogy nyoma legyen, mégha nem is hivatalosan. Nem akarok majd problémákat, ha váltani akarnak. Nincs támadási felület.

Próbálom türelemre inteni a páromat, de sajnos elég önfejű. Azt mondta ha a gyerekei nem kíváncsiak rá, akkor ő se rájuk. Szerinte semmi másra nem kell a gyerekeinek, csak arra, hogy alkalmanként "lehúzzák" őt pár ezressel. (ezt nem tudom cáfolni sajnos). Magyarázom neki, hogy életkori sajátosság is, hogy vágynak már az önállóságra, hiszen "nagynak" képzelik magukat.Tudom miről beszélek, a fiam 15 éves. Majd az élet úgyis hozza a dolgokat....

Nekem is az a véleményem, hogy a legjobb nevelés, ha a valóságos életre neveljük a gyerekeinket, nem pedig álomvilágra. Megtanulták, mindért meg kell dolgozni. Az ajándékozással úgy vagyunk, mint Ti, a nagyobb dolgokra bizony szülinapig vagy karácsonyig várni kell. Mindig is nagy gondot fordítottam arra, hogy legyenek közös programok, ahol olyan élményekkel gazdagodhat a gyerek, amire évek múlva is emlékszik. Ezeket sokkal többre tartom, mint a drága ajándékokat. Nálatok is az volna a jó, ha a párod otthon lenne, mikor a kislányotok nála van, nem kéne elmennie dolgozni, hanem tényleg a gyerekkel tudna foglalkozni. Nagyon hamar elszalad az idő és lehet, nem lesz ideje rá. Esetleg megbeszélhetnétek, csak akkor vagy annyi időre menjen hozzá a gyerek, ha ő is otthon tud lenni.

A párodnak türelemmel kell lenni, tudom nehéz, magamról tudom. Én se vagyok toleráns fajta. De az sem jó, ha a gyerekek eltávolodnak az apjuktól. Amíg ilyen dolgokkal befolyásolhatók, nem is lesz jobb. Sajnos az a világ van, amiben az a fontos, hogy kinek milyen menő cucca van, és ha ezt a gyerekek egy szóra megkapják, nem hiszem, hogy helyes.

Tudatosan kerüljük az ilyen dolgokat. Próbáljuk őket az igazi életre nevelni, ahol nincs minden ugy, ahogy kitalálják. Hisz mindenért meg kell dolgozni, nem hullik az ölünkbe. Nincsenek felesleges dolgok megvásárolva, amit ők kitalálnak. Egy nagyobb, drágább dologra karácsonyig, szülinapig várni kell. Nincs plazma, meg mobil és egy ideig nem is lesz.

igyekszünk beiktatni kirándulásokat, nyaralást. Viszont a vidámparkba csak akkor megyünk, ha összespórolnak 15 eurót, csak azért, hogy lássák, hogy nem csak ugy van, hogy megyünk, hanem bizony azt a pénzt össze is kell tudni gyüjteni.

Mi lesz a párod gyerekeivel, ha az anyjuk nem fogja tudni finanszírozni az egyre nagyobb igényeket?

Ugy gondolom, hogy felnőtt fejjel fogják ezt megérteni, értékelni a gyerekek. Addig csak lázadozni.

Ritka az a gyerek, aki rosszat mondana az anyjról. Vagyis a mi tapasztalatunk az, hogy a Domi soha nem mond semmi rosszat róla, még akkor se, ha láthatóan valami bántja, vagy megsértődött az anyjára. Tavaj karácsonykor kikerült a gyerek a másik ágyra, mert akkor ott aludt az anyja akkori pasija is, máskor a gyerek az anyjával alszik. Vérig sértődött a kisfiú, amin nem is csodálkoztunk. Elpanaszolta a történteket, haragudott is rá sokáig, de nem mondta ki, csak mutatta.

A másik érdekes dolog, hogy ugymond "versenyezteti" az anyját velünk. Képes volna lehazudni a csillagokat, hogy jó színben tüntesse fel. Akár azt, hogy mennyi mindent vesz neki, hova járnak, mit csinálnak...Nála minden több, szebb van. Miközben tudjuk, hogy esély sincs ilyesmire. Pl. nekem rengeteg virágom van, az anyjánál még több, nagyobbak, és szebben nyílnak. Miközben egy kaktusza van.

Ígér neki fűt-fát, amit nem tart be, és nekünk kell óvatosan lehozni a gyereket a földre, ugy, hogy ne bántsuk meg. 2 éve ígéri neki a biciklit, és azóta már rengeteg mást is. Ő akkor is tudja, hogy lesz minden. De. pl nincs a boltban sonka, joghurt, sajt, gyümölcs azért nem eszik ott ilyesmit, de csoki, chips, cola van. Szóval nem az anyja nem vesz, hanem nincs.

Később a gyerekek rájönnek ezekre a dolgokra, a párod gyerekei is. Nem tudom hány évesek, de majd ha ők is szülők lesznek, felismerik az anyjuk dolgait, és esetleg számon is kérik.

Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha mindenki csak a maga dolgával foglalkozna, nem pedig azzal, hogyan törjön borsot az ex illetve az ex új prája orra alá. Ez olyan gyerekes! Vagy inkább primitív.

A párom exe is mindig azzal foglalkozik, hogy másnak jobb, mint neki, irigyli más boldogságát, de odáig még nem jutott el az agya, hogy neki is kéne tenni valamit az érdekében, hogy boldog legyen. Míg ő úgy váltogatja a pasijait, mint más a bugyiját, addig a gyerekei kikészülnek. Ha probléma van - már pedig akad bőven - a páromat cseszteti. A párom sajnos nem túl toleráns az exével kapcsolatban. A gyerekek viszont - nem tudom ennek mi az oka - nagyon ragaszkodnak az anyjukhoz, egy rossz szót nem lehet rá mondani. Attól félünk, nehogy az anyjuk legyen később a példaképük.

Ne legyenek féltékenyek. Mindenkinek van esélye boldognak lenni, Ha az utódom nem a piszkálódásba fektetné az energiáit, hanem a mostani kapcsolatába, akkor lehetne az övék is hasonlóan jó. A párom exe, meg nézzen körül pasi ügyben, ahelyett, hogy a régit kergeti... Bár neki nem lehet jó bemutatkozó szöveg, hogy van egy fiam, csak nincs velem. Na, jo, csak egy családcentrikus pasinál. Amugy meg csinos, ugyhogy ismerkedni nem lehetne neki nehéz.

Nálatok is foglalkozhatna a nő a maga kapcsolatával.

Szerintem egyikünknek se hullik csak ugy az ölünkbe a boldogság.

Nem kevés idő! Ennyi idő alatt igazán megbékélhetett volna a helyzettel a párod ex neje is és a volt férjed új párja is. Szerintem a háttérben az is lehet, hogy egyszerűen féltékenyek arra, hogy Ti jól megvagytok, boldogok vagytok együtt és közösen tervezitek a jövőt.

Nálunk ugyanez a helyzet.

Ez lesz a 4. karácsonyunk eggyütt. Előtte júliusban ismerkedtünk össze, de karácsony előtt költöztünk össze.

zártosztályt neki, Legalábba a salyát gyerekeivel viselkedne ugy ahogy kell

"Végülis az én fiam is. " Ez nagyon szép mondat!

Megkérdezhetem mióta vagytok együtt a mostani pároddal?

A párom exe pszichológusra vagy lehet, hogy pszichiáterre szorul. A 3 gyerek közül sajnos mind lelki problémás, illetve komoly tanulási nehézségekkel küzdenek, pszichológushoz járnak.

Röhej!!

Még az a szerencse, hogy a lányom kiköpött volt anyósom.

Hát én is azt mondtam neki, hogy amíg az én házamban, az én asztalomnál...addig bizony lesz közöm hozzá. Végülis az én fiam is.

Nincs esélye visszakapni a páromat, már csak a helyzet, hogy mint anya leszerepelt, viszont az ex hangoztatja, hogy ők egymásnak vannak teremtve. Majd rájön... Különösebben már nem érdekel a dolog. Van, hogy megbotránkoztat, nem tagadom, de a kapcsolatunk rendben van, mitől félnék?

A párod exének is el kéne gondolkodnia azon, hogy miért nem marad meg mellette egy pasi sem...

Az ilyen nőktől feláll a szőr a hátamon. Soha nem lesznek barátnők a lányoddal! Még csak 7 éves a kislány, mi lesz, ha kamaszodik? Féltékeny lesz rá, mert Rád fog hasonlítani?!

A párom exe a saját lányára féltékeny, mert 14 éves, nagyon fejlett, az új pasija ha kedves a lánnyal, akkor rögtön ott terem és elzavarja a saját lányát, nehogy már lenyúlj a pasiját.

Tényleg semmi közöd hozzá, csak annyi hogy felneveled helyette, mert ő alkalmatlan rá. Inkább örülne annak, hogy a fia jó helyen van, ahol szeretik és gondoskodnak róla. Az ilyen anyáról(?) megvan a véleményem. Gondolom teljesen esélytelen a párodnál.

Sajnos többnyire a gyerekek járnak a legrosszabbul a felnőttek vitájában.

Nekem az a tapasztalatom, a férfiak könnyebben elfogadják más gyerekét, pláne ha kislány, mint a nők. Az én párom ex neje a válás óta (9 év)már a hatodik pasiját fogyasztja, mindegyiknek a gyerekét utálta, de elvárta, hogy az ő gyerekeit mindegyik imádja és kedves legyen vele.

Van egy másodállása, most ott volt. Ez a meló is azért kellett, hogy tudja fizetni a gyerektartást, mert a fizuból nem engedi neki a párja.

Az előzőeket nem tudom, kert, szőlő..

Van, hogy elviszi a kislányt a nagymamához, míg ő elvan otthonról, van, hogy nem. Ilyenkor van alkalom a szemétkedésekre.

Szerintem a párja előtte mutatja, hogy mennyire szereti, volt, hogy leült vele beszélni (mikor az apja is ott volt), és elmondta neki, hogy mennyire szereti, és lehetnek ők jó barátnők, neki mindent elmondhat, még sütit os süt neki.

Akkor Niki nem értette, hogy mi ez a nagy kedvesség.

Egy gyerek nem tehet arról, amit a fölnőttek között folyik.

Ha egy elválltal ismerkedsz, akinek gyereke van, az még sokáig "összeköti" őket. Ell kell tudni fogadni a másik gyerekét. Mi annakidején nem kezdtünk volna a kapcsolatunkba, ha másik nem jön ki a gyerekkel, oda-vissza. Annyit nem ér a pasi, vagy a nő.

Kapok én is hideget a párom exétől. Szerinte nekem semmi közöm az ő gyerekükhöz, Ráadásul ő még pályázik a páromra.

Bírósági határozatunk van az anya alkalmatlanságáról, nem én vettem el a gyerekét, se a párját...

Annakidején nekem is azt mondta a pszihológus, hogy a kislány csak hóbortból nem akar menni az apjához.

Náluk nincs elkényeztetve a kislány, tiszta katonaság. Befogják a házimunkába, még ablakot is pucoltatott vele, ha valamit nem szeret, akkor is meg kell enni.

Amikor elpanaszolta a lányom, hogy neki mek kell enni a paprikát, paradicsomot is, pedg bokákolt tőle, előszedtem az exet, hogy azért ezt már ne hagyja.

Kiderült, hogy erről se tudott. Akkor összevesztek ezen, azóta ez megszünt. de mindíg jön uj...

Hát ez az! Úgy mentek bele az új kapcsolatba, hogy tudták, az előzőből is van gyerek. Ezért érthetetlen számomra a hozzáállás. Mégis mire számítottak, megjelennek ők a színen és innentől kezdve a múlt le lesz zárva?! Őrület!

Minden elismerésem a Tiéd! Szerintem az egyik legnagyobb dolog más gyerekét elfogadni és sajátként bánni vele.