Gyász (beszélgetés)


1 2 3 4 5 6
170. cilabogyó (válaszként erre: 169. - Timi667293)
nov. 10. 19:41
Én is nagyon nehéz időszakon vagyok túl. 2020. május elején került be az Anyám kórházba, igazából nem tudták mi a baja, vizsgálgatták.Volt egy orvos, aki megállapította a nagyon erős depressziót. Azt nem hittük el, mert a gyomra fájt. Aztán néhány nap múlva már lélegeztető gépen volt, pár napot jósoltak neki. Felépült kissé, fél évig volt még kórházban, de miután hazaengedték rosszabb lett a helyzet. Sajnos a depresszió miatt egyre rosszabbul lett, 2022. november 4-én sikerült egy gondozóházba elhelyeznünk. Minden szép volt pár hónapig, de utána jöttek megint a problémák. A folyamatos leépülést átéltem, a tavasszal már kértem a jó istent, altassa el, mert ez már nem élet. Augusztus 20-án került be kórházba, de még 1 kemény hónap szenvedés volt neki is és nekem is. Közben Apósom is bekerült a kórházba az Anyám halála után. 10 napon belül temettük az Anyámat és az Apósomat. Borzasztó, nagyon nehéz feldolgozni. Ott maradt Anyósom közel 87 évesen egyedül, de ő mindig menni akar Apósomhoz,"ne félj Öreg, jövök már nem soká hozzád", ezt mondogatja a temetőben. Holnap után lenne Apósom 86 éves, kereken egy hónappal a születésnapja előtt halt meg. Az élet viszont megy tovább, dolgoznunk kell, csendben gyászolunk.
169. Timi667293 (válaszként erre: 163. - Zsuzska312)
nov. 10. 19:26

Kedves Zsuzska312! Hasonló fájdalommal küzdök, nagyon friss a tragédia. Tudunk esetleg e-mailban váltani pár üzenetet?

Köszönöm.😢

168. janszi
2021. jan. 5. 20:20
Pedig öröm hogy nincs nagy pörgés itten
2021. jan. 5. 15:50

Sajnálom, hogy kihalt ez a fórum rész, pedig a gyászról beszélni kell és jó kibeszélni. Tapasztalatból tudom, hogy segít. Nemrégiben csináltak egy kifejezetten a gyásszal foglalkozó fórumoldalt, én magam is leírtam ott a történetem. Szerintem érdemes megnézni:


[link]

166. Anett8930 (válaszként erre: 163. - Zsuzska312)
2020. jan. 26. 22:06
Őszinte részvétem =(
2020. jan. 26. 22:05

Sziasztok.


Eléggé új vagyok, és lelkileg egy roncs. Sosem voltam ilyen érzékeny, mint most.


Történetem:


2019.11.19.-én hunyt el az édesanyám. Tudni kell róla h 2x már majdnem elvesztettem évek alatt..Azon a végzetes napon anyukám és én is kezelésen voltunk, apukám hozott vitt minket autóval. Épp reggelizni készültünk 9körül kb. Mikor anyu oda ment a mosdóhoz a konyhába hogy kezet mosson. Szegényem ecetes halat akart enni,azért akarta megmosni a kezét. Apu még én egymással szemben ettünk, egyszer csak anyukám annyit mondott "'Hű de megszédültem"!


Ahogy volt hanyatt eset,apukám én rohantam hogy újra élesztést megkezdjük,apukám kezdte közbe én hívtam bőgve,üvöltve a mentőket. Közbe a diszpécser tanácsára még amíg apukám kiment a mentők elé én próbáltam újraéleszteni anyut...sikertelenul. Könyörögtem neki, h inkább én halljak még de ő éljen tovább, sajnos mentősök nem tudtak ,segíteni. Közben jött a mentő helikopter akkor azt hittük van egy kis remény..2,5órán át küzdöttek, eredménytelenül. Hátsó falú szívinfarktus vitte el,azonnal meghallt. Igazából nem vagyok olyan fiatal,30 múltam október 9.-én, októberbe volt egy műtétem. Anyukám szeptemberbe volt kivizsgáláson kardiológián ott mondták ezzel a szívvel elél 20-30évet....hat nem jött össze. Itt maradtam a bátyámmal aki hal istennek nem. volt itthon amikor ez történt,neki nem kellett újraéleszteni, de azonnal jött mikor hívtam h baj van. Van egy 38 evés bátyám, apukám 65 éves lesz május elsején. Itthon élünk mindketten..

2020.08.13-an lett volna a 40

Házassági évfordulójuk, október végen karácsonyi ajándékát is megvettem anyukámnak amit sajnos nem tudtam oda adni. Apukám fél éve nyugdíjas és özvegy is lett.

Most ahogy írom, ott bőgök.

Van párkapcsolatom, most megyek február 3.-ab vissza dolgozni de félek. Nem a munkától,hanem h elbőgöm magam..azelőtt sosem voltam.érzékeny típus most még. Éjszakákon át bőgök.. van h titokba altatót veszek be mert hetek hónapok óta nem alszom. Van h altató hatású gyógynövényes teát iszok több kevesebb sikerrel. Azt mondják ha kiírom / beszélem magamból könnyebb...ezért is kezdtem ezt el....de nem úgy veszem eszre magamon. Teljesen 0-ab van az életem, teszem a jót, azt h "túl" vagyok a mély gyászon párom előtt,apukám,Tesóm előtt mások előtt közbe meg cseppért sem.

Teljesen ki vagyok lelkileg, olyan sok tervem volt ,volt ami miatta de tudom h nem leszek rá képes nélküle. Kegyetlenül hiányzik, bármit megadnék h cseréljek vele v hogy újra átöleljem vagy bármi. Temetőbe se tudok úgy kimenni h nem.álljak ott és sírjak órákig


Attól tartok előbb utóbb lesz valami, de nem pozitív értelembe.


Bocs h hosszú lett, tényleg ...

Apukám mondta h anyukám is ennyi idős volt mikor anyukája meghalt,csak neki ott volt a bátyám. Anyukám részéről senkiméivé,apukája akkor hunyt el miután tesóm született,anyukája még születésem előtt 3 évvel, féltestvére a vággyá 13éve.

Pedig micsoda terveink voltak idénre...hogy készült szegényem ö is.

Most meg apukám produkál furcsa dolgokat, rettenetesen félek h nehogy elveszítsem őt is. Állandóan nézem h lélegzik e,a vérnyomását mert vérnyomás problémája van,cukrát mert cukros de még csak gyógyszert szed.. Rettegek. Főleg amilyen csúnyán viselkedtem októberbe novemberbe anyukámmal is,meg egész életem során de ő /ők kitartottak mellettem mit lehet h más már nem. Lenne kivel megbeszélnem pl barátommal de már nem tudok előtte sírni sem. Meg neki épnek a szülei .

Haragszom, úgy mindenre. Aki meghallhatna az vígan él drogozva, postán stb akinek még boldog családtagja van egy mp alatt tönkremegy az élete.

Legyetek jók. Jóéjszakát

2020. jan. 26. 21:50

Sziasztok.

Eléggé új vagyok, és lelkileg egy roncs. Sosem voltam ilyen érzékeny, mint most.

Történetem:

2019.11.19.-én hunyt el az édesanyám. Tudni kell róla h 2x már majdnem elvesztettem évek alatt..Azon a végzetes napon anyukám és én is kezelésen voltunk, apukám hozott vitt minket autóval. Épp reggelizni készültünk 9körül kb. Mikor anyu oda ment a mosdóhoz a konyhába hogy kezet mosson. Szegényem ecetes halat akart enni,azért akarta megmosni a kezét. Apu még én egymással szemben ettünk, egyszer csak anyukám annyit mondott "'Hű de megszédültem"!

Ahogy volt hanyatt eset,apukám én rohantam hogy újra élesztést megkezdjük,apukám kezdte közbe én hívtam bőgve,üvöltve a mentőket. Közbe a diszpécser tanácsára még amíg apukám kiment a mentők elé én próbáltam újraéleszteni anyut...sikertelenul. Könyörögtem neki, h inkább én halljak még de ő éljen tovább, sajnos mentősök nem tudtak ,segíteni. Közben jött a mentő helikopter akkor azt hittük van egy kis remény..2,5órán át küzdöttek, eredménytelenül. Hátsó falú szívinfarktus vitte el,azonnal meghallt. Igazából nem vagyok olyan fiatal,30 múltam október 9.-én, októberbe volt egy műtétem. Anyukám szeptemberbe volt kivizsgáláson kardiológián ott mondták ezzel a szívvel elél 20-30évet....hat nem jött össze. Itt maradtam a bátyámmal aki hal istennek nem. volt itthon amikor ez történt,neki nem.kellett

2019. nov. 30. 18:33

Gyász.... Ami borzalmas fájdalommal jár...

Idén október 25-én voltunk 10 éve együtt.

Megszerettük volna ünnepelni egy romantikus Római úttal.

Aznap utaztunk vagyis 25-én.

Boldogságba úsztunk terveztünk.

26-án egész nap sétáltunk együtt voltunk.

Életem Szerelme💔

Vasárnap este lefeküdt és soha többet nem kelt fel...

Nem bírom ezt a fájdalmat elviselni..

2 gyermekünk van 4 éves fiú 9 éves lány....

A szívem szakad meg .... Nincs többé Szerelmem és a gyermekeinknek nincs többé kit Apának hívni :(

Belehalok ebbe a fájdalomba ....

162. écsanya (válaszként erre: 161. - Tücsimücsi)
2010. ápr. 30. 12:11
Tőlem megkérdezték, hogy akarom-e a boncolást és én nem akartam. A férjemet egyből a ravatalozóba vitték, az a jegyzőkönyv van amit az az orvos adott, aki megállapította a halál beálltát és mint írtam azon más nincs mint, hogy a halál oka: hirtelen szívhalál.
161. tücsimücsi (válaszként erre: 160. - Écsanya)
2010. ápr. 30. 11:18

Dehogy nincs jegyzőkönyv!!! A mentőorvos azt mondta anyámnak, mivel otthon halt meg, boncolni kell, nincs mese.

Februárban történt, és áprilisban hozhattuk el a jegyzőkönyvet...2 hónapot kellett rá várni.

A patológián kell kérni, 500-1000 ft lehet most az ára...

160. écsanya (válaszként erre: 159. - Tücsimücsi)
2010. ápr. 30. 11:06
Nem volt jegyzőkönyv, otthon halt meg. Rosszul lett és egy órán belül azt mondták nem tudnak segíteni, a diagnózis: hirtelen szívhalál, aminek sokszor az előjele maga a halál.
159. tücsimücsi (válaszként erre: 158. - Écsanya)
2010. ápr. 29. 16:44

Részvétem...de durva...44 évesen...:(:(


Apámnak előtte már volt kettő csak nem vette észre, valószínű lábon hordta ki, ez volt a pechje:( A boncolási jegyzőkönyvből tudtuk meg.

Te kikérted a jegyzőkönyvet?

158. écsanya (válaszként erre: 156. - Tücsimücsi)
2010. ápr. 29. 12:47

Őszinte részvétem.

Nekem a férjem halt meg ugyanúgy mint az édesapád, Ő 44 évet élt....

157. corssa (válaszként erre: 156. - Tücsimücsi)
2010. ápr. 29. 09:10

Most kezdtem el járni egy szakemberhez, az egyik legjobb pszichiáterhez, aki pszichoterápiát is alkalmaz. Egyből elküldött vérvételre, mert pajzsmirigy működési rendellenesség is lehet a kiváltó ok.

Igaz írt gyógyszereket, de ezek nem antidepresszánsok, amelyek csak szerotonint pótolnak. Mellette gyógynövényeket is szedek. Változtattam az étkezésemen is. Semmi koffein. Sportolni pedig mindig is sportoltam. Művészettel is foglalkozom.

Elvileg jól kellene éreznem magam. A testvérem és az édesapám halála azonban nagyon megviselt, de már tinédzser korom óta vannak erős hangulatingadozásaim. Alvási problémáim nincsenek, de a feleségem szerint nyugtalanul alszom. Édesanyámra nagyon vigyázom. Mindent megteszek érte.

156. tücsimücsi (válaszként erre: 155. - Corssa)
2010. ápr. 27. 18:46

Fordulj szakemberhez, ezt tanácsolnám. Viszont az antidepresszánsok nagyon rosszak, kiválthatnak olyan tüneteket is, amik eddig nem voltak.

Ezért inkább a pszichológust javaslom, mert a pszichiáter biztos, hogy bogyót ír.

Én is apám halála után mentem el egy dokihoz. 10 hónapra rá omlottam össze. Mármint a haláleset után. Mondtam a dokinőnek, hogy kicsi gyerekeim vannak, nehogy felírjon valami erős gyógyszert, mert én nem tudok egész nap aludni, nem tehetem meg.

Erre az okoska felírt Xanaxot és Zoloftot ( lehet nem jól írom le a nevét) Ez utóbbi hangulatjavító, elég kicsi gyógyszer, első nap egy felet kellett bevennem. Miután bevettem nem voltam magamnál, akár egy narkós. Anyám megtiltotta, hogy mégegyet bevegyek sőt a Xanaot fel se bontottam.

A feleségeddel próbálj valahogy dűlőre jutni.


Őszinte részvétem...nekem "jobb" volt, ha lehet ilyet írni. Apám egy másodperc alatt halt meg otthon infarktusban. Semmi előzménye nem volt, 55 évet élt:-( Na ez annyiból volt rosszabb, hogy fel sem tudtunk készülni, sokk-ként ért...

155. corssa
2010. ápr. 27. 09:25

Sziasztok!

Végigolvastam az alábbi írásokat, ezért gondoltam, hogy megosztom veletek a bánatomat. Talán tudtok tanácsot adni, hogyan is lehet elviselni a fájdalmat, hogyan találjak kiútat. Az az igazság, hogy évek óta pánikbetegségben szenvedek. Antideprsszánsokat is szedek, de hatástalanok. Több orvosnál is jártam már, de semmi sem változott. A bátyám 32 évesen halt meg rákban, édesapám pedig egy hónapja 65 évesen ugyancsak. Mindkettőjüket nagyon szerettem. Végignéztem a haláltusájukat. Nekem csak édesanyám maradt és a kisfiam. Nagyon féltem őket. A házasságom nem jó. A feleségem egyáltalán nem ért meg. Utálja az édesanyámat. Szóval megjártam a poklot és odáig jutottam, hogy dolgozni sem tudok, a hobbiaimat sem tudom űzni. A testem tiltakozik. Reggelente fel alá járkálok és rohamaim vannak, amelyek a nap folyamán ismétlődnek. Egyszerűen nem tudom hova meneküljek, hogy megleljem a lelki békémet. Keresem önmagam, de teljes káosz az életem. Segítenem kellene anyunak is, mert alig bírja az elintéznivalókat egyedül. Próbálok segíteni de alig tudok és az anyagi tartalékaim is fogyóban vannak. Egyszerűen nem tudom, hogy mitévő legyek. Nem találom a helyemet.

154. funny.suzie (válaszként erre: 153. - Zsuzsi56)
2009. okt. 18. 21:25

nem egyszerű :( a legrosszabb az volt benne, hogy jó sokáig magamat hibáztattam

meg a házassági évfordulónk se egyszerű...

153. Zsuzsi56 (válaszként erre: 152. - Funny.suzie)
2009. okt. 17. 16:55
jesszusom.... az duplán, triplán szörnyű lehetett.
2009. okt. 17. 01:03
sziasztok, nekem a nagymamám az esküvőm napján halt meg, a szertartásra jövet.
2009. okt. 16. 23:49
Anyukam egy eve halt meg ,almomban kb.3x jelent meg de egyszer se szolt hozzam ami nagyon furcsa volt nekem o nagyon vigyazott az oltozetre erre fel sotetzold szoknya es sotetkek rovid kabat volt rajta es egy csokor sargarepa ,virag helyet masnap volt a szulinapja.Felfigyeltunk arra hogyha valamilyen nap kozeledik akkor jelenkezik/szuletesnap,nevnap,anyaknapja stb./
150. buhu bahu (válaszként erre: 148. - Éva7407)
2009. jún. 28. 13:58
Sajnalom...Mi tortent vele?
149. buhu bahu (válaszként erre: 144. - C2f8e79cdf)
2009. jún. 28. 13:57
Nagyon sajnalom, hogy ilyen sok legkozelebbi csaladtagot elveszitettel..
2009. jún. 27. 22:36

sziasztok!

Az én anyukám azon a napon halt meg mikora én kívoltam írva szülni....pont rá 1 hétre szültem, 3 napos volt a kislányom mikor volt a temetése a korházból mentem a temetésre.....

147. Zizisicc (válaszként erre: 146. - C2f8e79cdf)
2009. jún. 27. 22:30
Én inkább úgy mondanám, hogy akkor, amikor belül el tudtuk engedni a szerettünket .... de ehhez végig kell menni a gyász(munka) lépésein, fázisain, nem szabad kihagyni, "megspórolni" egyiket sem. És ez mindenkinél változó, hogy mennyi idő.
146. c2f8e79cdf (válaszként erre: 145. - Zizisicc)
2009. jún. 27. 22:27
Ez így van.És akkor tudsz majd fájdalom nélkül gondolni Rá,amikor lesz elegendő élményed nélküle.Ehhz viszont idő kell.
145. Zizisicc (válaszként erre: 142. - Buhu bahu)
2009. jún. 27. 22:21
Nem is az a cél, hogy ne gondolj rá, hogy eltereld a figyelmed róla mindenáron, hanem hogy fájdalom nélül tudj gondolni rá!
144. c2f8e79cdf (válaszként erre: 137. - Zsuzsi56)
2009. jún. 27. 22:09

Szia.Együttérzek Veled,és mindenkivel.Neked is kijutott.Nekem anyukám 13 éve halt meg,4 év múlva az öcsém 25 évesen öngyilkos lett,Apu infarktust kapott,már 2x.Azóta elment a nagyapám is ,78 éves nagymamámat gondoztam egy ideig,4éves kislányom és munka mellett.

A leg borzasztóbb anyu elvesztése volt.Addig azt hittem semmirossz se történhet velem.Amikor meghalt,úgy éreztem a biztonságot is elveszítem.

143. buhu bahu (válaszként erre: 141. - Zizisicc)
2009. jún. 26. 21:42
Es koszonom az egyutterzest..
2009. jún. 26. 21:40
annyira amennyire..de azert ugyanugy faj, csak megprobalok ritkabban gondloni ra..Elhessegetem a gondolataimat, de ha nem megy akkor meg csak arra gondolok, es ebben biztos is vagyok, hogy o mar nem szenved ebben a mocskos vilagban...
141. Zizisicc (válaszként erre: 140. - Buhu bahu)
2009. jún. 25. 23:48
Sajnálom ... Sikerült már feldolgoznod?
1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook