Szerintetek hogyan segithetek a páromnak, ha gyászol? (beszélgetés)
Köszi szépen, jobban van... :))
Sajnálom, hogy egy jó ember ment el közületek!
És sajnálom, hogy ilyen hosszan kellett szenvednie!! :((( Nyugodjon békében!
Szia! Jobban van már a párod?
Nálunk több mint 8 hónap szenvedés után múlt szombaton ment el a szeretett sógorom, akit kis szaros korom óta ismertem. Nagyon fáj, mert szépen éltek a nővéremmel, nagyon fiatal volt, rengeteg szép tervvel, rossz volt nézni a szenvedését, most rossz nézni a család szenvedését! Nyugodj békében, egy szebb világban!
Ismerős a dolog. A férfiak általában ilyenek.
Az apámat például még sosem láttam igazán elérzékenyülni, se ha boldog volt, se ha szomorú...
ez nem azon múlik!!
a férjem egy erős jellem és nem enged ilyen dolgokban !!
azt hiszi ebben is erős!!
Sajnálom!!!!!!!! :(((((
Bízni kell abban, hogy ők már egy jobb helyen vannak!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
hát sajnállak !!!
elég nehéz helyzet!!
mi novemberben voltunk így,,a férjem 31 az anyósom pedig 36évesen halt meg ,,és távol élt!! de szerintem még most is nehéz neki!!
de semmi féle segítséget nem fogad el!!
nekem is nehéz így de remélem nektek könnyebb lesz!!
szerdán elmentünk Rajkára. A férjem délelőtt körbejárta a területet, mindhiába...
Aztán délután a búvárok megtalálták nem messze a zsiliptől...
sajnálom szegényt...
a férjem végignézte a kiemelését a vizből, az arcát nem akarta látni, de mivel meztelen volt már, és sok volt a bámészkodó, nem is forditották meg.
Egész nap csak hallgatott utána a férjem. Hihetetlennek tartja még, ami történt...
Várjuk, hogy mikor lesz a temetés, talán majd jövő hét végén...Akkor fogja majd igazán fel a férjem, hogy nincs többé a 'szkiti'...
A tegnapi blikk is megírta a hírt...
Még nem találják szegényt...:((
Ja, és próbáld nem olvasgatni azt a blogot, az nagyon rossz hatással van most mindenkire aki gyászol. Én biztos nem olvasnám.
Esetleg egyszer írnék egy jól kiosztó pár sort!
Testileg lelkileg mellettük lenni, nem kérdezősködni csak annyit amennyit muszály.
Ha akarna megnyílnak, akkor viszont őt kell hallgatni, figyelni rá.
Az aposom döntött úgy hogy ( kb 13 evvel ezelőtt ) elég volt.... Neha megemlíti a férjem. Viszont a temetőbe sajna ritkán jár. Ezt a gyakoriságot is rá bíztam. Akkor menyjen ki, amikor akar.
12. platty666! Igazad van a halottakat el kell engedni!
Szia Andi!
Még mindig semmi hír Róla?
Őszinte részvétem, ez tényleg borzalmas lehet!
Sok erőt Nektek!
Ebben teljesen igazad van, így kellene, hogy könnyebb legyen.
De ezt hiába határozza el az ember, jön az az űr, a "mindenről ő jut eszembe, hirtelen minden rá emlékeztet". Na és persze ha fiatalon megy el, az igazságtalanság érzése, az a legnehezebb!
A gyász megélése nagyon sokféle lehet. Amikor az apósom halt meg (hetekig haldoklott), a férjem szótlan volt, semmi mást nem akart, csak azt, hogy ott legyek mellette. Pár éve viszont, amikor a legjobb barátja autóbalesetben meghalt, teljesen másként viselkedett. Először nem akarta elhinni, majd a temetés után folyton programokat csinált, állandóan mentünk valahova, kb. 3-4 hétig. Ő is úgy tett, mintha nem történt volna semmi. Az 1 éves évforduló után mondta ki először a barátja nevét.
Szerintem úgyis rá fogsz jönni, megérzed, hgoy mit szeretne a párod. A lényeg az, hogy ilyenkor nagyon oda kell figyelni rá, éreztetni, hogy mellette vagy.
Oké, megirom majd!
Hát, a remény hal meg utoljára...
Nem sok esély van rá... ő volt a hibás,... sok volt a csomagjuk(élettárs + 2 gyerek - nem a sajátjai - + 1 haver, igy sok csomag összegyűlt), nem akarta a zsilip felett a kenut + csomagokat cipelni, és a zsilipnél át akart úszni vele (a műút alatt, még jó, hogy előtte kirakta a gyerekeket!!!), a többiek csak átgyalogoltak felette. Egy nagy kiáltást hallottak, és a repedt csónakot csak órákkal később, jóval messzebb találták meg, a csomagok nincsenek meg, csak még a papucsát dobta ki a viz 3 órával később a zsilip mellett... Mentőmellény nuku (mert ő tapasztalt kenus, na ja), tilos tábla: 50 méternél közelebb nem lehet megközelteni sem úszva, sem csónakban a zsilipet, de neki ez úgy látszik nem szólt!!!!!!!!!!!!!
Az őrültsége, s merészsége kergette valószinűleg a halálba...
Na, lassan ébred a család, az élet megy tovább...