Grimaszol, pislog a kisfiam, szinte megállás nélkül. Találkozott-e már valaki hasonlóval? El fog-e mulni? (tudásbázis)
Az en kis unokam is surun pislogott,es elvittek a fiamek szemorvoshoz,aki szemuveget javasolt.Telen,a menyem azt vette eszre,hogy nemcsak pislog,hanem felfele nez,mintha fennakadnanak a szemei.A menyem
no"ve'r,es azonnal rohant a kisgyerekkel az ugyeletre.Ott azonnal mentot hivtak,es a megyei korhazba vittek oket.Ott azt mondtak,hogy epilepszia.Mindenfele vizsgalatokon atesett,kapott gyogyszert is.Mondtak a korhazban,hogy az ovono"k eszre sem vettek volna a kisunokamnal ezt a problemat.Fiamek nem nyugodtak,es felvittek Pestre a kisgyereket,az epilepszia kozpontba.Ott megallapitottak,hogy a betegseg neve tikkele's.Azt mondtak,hogy nagyon okos kisgyerek,es gyorsabban forog az agya.Kapott gyogyszert,es azt mondjak,hogy mar alig lehet eszrevenni nala a tikkelest.A szemuveget,nem kell neki hordani,mert a szemevel semmi problema nincs.Mivel en kulfoldon elek mar alig varom,hogy lathassan a kis aranyosomat.Remelem,nem lesz komolyabb problemaja.
Nagy valoszinuseggel feszult.
Idovel megtanulja ezt a tunetet kezelni, az okoknak viszont erdemes utana menni.
Hát - nem egyszerű emberke az már biztos!
Írtam neked a tartósítókról,színezőkről régebben.
Érdemes lenne kipróbálni. mert még felnőtt viselkedészavaros emberek viselkedése is megváltozott amikor ezeket kihagyták az étkezésből.Éppen ilyen dühkitöréses embert is bemutattak a műsorban.Gondolom még ismétlik néhányszor. Nagyon tanulságos. Mennyire fontos mit is eszünk!
Sajnos nem csoda és gondolom ennél sokkal jobb nem lesz a helyzet. A kisfiad viszont nagyon ügyes és okos, mert megértett sok olyat amit még nem is kellene.
Másik gyerkőcöd nem kezelhető, fejleszthető?
Nagyon sok egészséget és türelmet kívánok a családodnak ebben a nehéz helyzetben!
Már ez is egy jó dolog! Ráadásul akár el is beszélgethetnél vele. Hiszen nem kell mindenkinek megfelelnie, csak a tőle telhető legjobbat adja és ne erején felül teljesítsen. A sport, a mozgás, vagy hobbi is jó segítség lehet, olyan tevékenység amit szeret.
A stressz az egyik legnagyobb vitamin felhasználó, érdemes adni neki. Hamar látható a változás és megéri.Nálunk bevált.
Orulok neki, koszi!:-)
Karomkodaskenyszer, ilyen is van?!-)
En inkabb tulsagosan is jo kislany voltam, semmi figyelemzavar, semmi viselkedesi problema, talan nem is igazi Tourette-szindromas. Bar az igaz, hogy most is nehezen tudok megulni egy helyben, neha figyelem es csodalom az embereket, hogy milyen hosszu ideig kepesek mozdulatlanok maradni.
Kedves Mézgapaula/miért érzem,hogy nem saját név?:)/
Köszönöm a cikket,elmentettem,sőt olyannyira hogy engedelmeddel kitűzöm holnap a tanáriban:)
Nagyon jó,és figyelemre méltó cikk.
Én a Tourette-szindrómát az akaratlan mozgászavaral,és persze a klasszikus káromkodáskényszerrel azonosítottam.Ebből az aspektusból nem.Köszönöm ,hogy felhívtad rá a fegyelemem,használni fogom!
De a fórummal kapcsolatban tartom,hogy nem szabad elhanyagolni egy gyerek problémáját sem!!És ez a szülő dolga,és flelőssége ,hogy utána járjon,nem a pedagógusé.Sajna ma ,inkább az a tendencia,hogy ha gond van oldja meg a pedagógus,ha zavarja....
Elnézést, tényleg nem írtál pszichiátert, sajnos a nap nagy részében telefonról netezek, úgy látszik, nem figyeltem eléggé (lehet, hogy a tikeléssel van összefüggésben a figyelemzavar?:-))
De most újra belinkelem az említett oldalt, ami kimondottan tanároknak szól, kérlek szánj rá egy kis időt és olvasd el:
Ebből az derül ki, hogy ez végső soron egy betegség, a stressz, a körülmények maximum súlyosbíthatják, de nem okai a kialakulásának.
A macerálást mindössze úgy értettem, hogy nem "lovagoltak" a tanáraim ezen a problémán, nem kérték a szüleimet, hogy vigyenek pszichológushoz. Igaz, máshol sem származott soha ebből hátrányom, talán csak enyhe fokú a kórság vagy jól megtanultam kezelni. Mindenesetre nem merült fel sem bennem, sem másban, hogy emiatt bármire ne lennék alkalmas. Lehet, hogy azért, mert nem erősÍtették bennem a betegségtudatot anno, hanem egyszerűen elfogadtak ilyennek.
Ma mar nem szabad verni es ilyen modon fegyelmezni a gyerekeket ! Viszont van egy kifinomultabb,veszelyessebb modja is a fegyelmezesnek , megpedig a pszichikus terorizalas , ami komolyabb nyomokat hagyhat a gyermekekben mint 1-1-fules !
A tanitok,nevelök legtöbbje nyugalmat akar es nem kivan kinlodni a problemas gyerekekkel ! Igy aztan elöszeretettel ajanlja a pszichologus/pszichiater beavatkozast! Elvegre nem az ö gyerekeröl van szo !
Szerintem nem keltettem pánikot.
Szerintem nem kell megtanulni vele élni.És szerintem igenis foglalkozni kellene vele,és egy szóval sem írtam pszichiáterről,és gyógyszerről még kevésbé:)Nagyon jó pszichológus kollégák vannak.
Lehet hogy én kiemelt helyen dolgozom,de nálunk senki nem helyezi azért hátrányba a gyereket,ha tikkel,akkor sem ha nem jó tanuló...
Remélem,a testvért kezelik,de itt nem róla szólt a kérdés,és azért mert beteg van a családban,nem lehet elhanyagolni a következményében fellépő egyéb gondokat/családtagok kompenzációja/sem.
Nem hiszem ,hogy bántó lettem volna,nem értem a reakciódat./vagy igen,csak nem akartom:)Tudom,tanár vagyok,és ezt nem mindenki szereti,de hidd el minden tanár más és más,nem kell mindet utálni/
Szia,
ha tenyleg szeretnel segiteni az ilyen gyerekeknek, Te is elolvashatnad az alabb (12. hsz.) linkelt oldalt, van kimondottan tanaroknak szolo tajekoztato is ott. Szerintem nem kell panikot kelteni azert, mert tikel egy gyerek, az itt leirt esetben is inkabb talan a testvert kellene pszichiaterhez vinni.
En igy nottem fel, megtanultam vele elni, halistennek nem maceraltak soha a tanarok, igaz, mindig jo tanulo voltam. Orulok, hogy nem kellett ez miatt gyerekkent "dilibogyokat" szednem, persze egy pszichologiai tanacsadas biztosan nem artott volna.
Akkor minden valoszinuseg szerint Te a ritka jo nevelök köze tartozol ? ! De , ebböl keves van.
En mint szulö elejetöl kezdve vizsla szemmel követtem a gyermekeim hogylettet mind az ovodaba,iskolaba es most is amikor felnöttek ! Es biza soha nem haboztam közbelepni , barmiröl is volt szo !
Tovabbra is ugygondolom hogy , a szulö az aki legjobban ismeri a gyermeket es annak megnyilvanulasait ! Mindenfele kulsö beavatkozas csak vegsö esetben szugseges,megengedett , szerintem.
Folyt.25
Ha akarod nevezhetjük ezt idealizmusnak,én gyerekszeretetnek nevezném,ezért vagyok én a tanár és nem az akit nem érdekel!
Ez a nézet akkor,és csak akkor igaz,ha a szülő szellemi kvalitása feltételezi,hogy egyáltalán észreveszi,ill.érdekli a gyereke ezirányú változása.Nem tudom milyen környezetből írsz/a net áldása/de nálunk a gyerekek 50 %-nak szülője később veszi észre ,hogy tikkel a gyerek,mint azt hogy a tanárnőnek új a cipője...
Sajnos nem figyelnek az emberek az apró/és kevésbé apró/jelekre,sőt bagatellizálják őket.Majd elmúlik/pl.itt is legalább négyen ezt írták../Szerinted ,ha egy gyerek szervezete ad egy negatív jelet,hogy baj van,arra az a megoldás hogy kenjük el,nincs is,majd feldolgozza,majd megkeményedik???Hát én nem így gondolom,és még jó hogy én vagyok ott ,és nem azok akik elmismásolnák a dolgot,azt hiszem!És ezt szívből gondolom!
En közel sem vagyok ekkorra idealista :) Keves a jo pedagogus , aki erre valoban alkalmas , akiket mindeg nagy tisztelet övez mind a gyerekek,mind a szulök reszeröl ! A szadista,szemetlada pedagogus nagyon jol birja es ki is hasznalja azt hogy , fölenyben van a kissracokkal , vagy nagyobb gyerekekkel !
A gyermeket legjobban a szulei ismerik es elsösorban nekik kell kinyomozni hogy hol es mi a gond ! Es ennek mefelelöen intezkedni ! Ez az en öszinte velemenyem es mindeg is ehhez tartottam magam.