Gary Taubes idézetek (beszélgetés)
"A cukor az cukor, bárhogy hívják is! Ezek mind a cukor különböző formái: répacukor/nádcukor, szőlőcukor (dextróz), gyümölcscukor (fruktóz), malátacukor (maltóz), tejcukor (laktóz), glükóz, méz, agavészirup, magas fruktóztartalmú kukoricaszirup, juharszirup, barnarizsszirup, melasz/karamell, szárított cukornádlé, cukornádlé, gyümölcslé-koncentrátum, kukoricaalapú édesítőszerek."
/Gary Taubes/
"Ne dőljünk be a "zsírmentes" vagy "light" diétás termékeknek és a "rejtett" cukrokat, illetve keményítőt tartalmazó ételeknek!"
/Gary Taubes/
"A szervezetünk tudja, mikor elég. Ne tüntessünk el mindent a tányérról csak azért, mert már kiszedtük, ugyanakkor ne is éheztessük magunkat!"
/Gary Taubes/
"A szénhidrátban szegény étrend természetes étvágycsökkentő, így könnyen hozzászokunk ahhoz, hogy egyre kevesebbet együnk, és közben jól érezzük magunkat."
/Gary Taubes/
"Figyeljünk oda a szervezetünk jeleire!"
/Gary Taubes/
"Ha megéhezünk, együnk; ha jóllaktunk, hagyjuk abba!"
/Gary Taubes/
"A diéta elején kerüljük az alkoholfogyasztást. Később, ahogy leadjuk a súlyfelesleget, és az étkezési szokásaink stabilizálódnak, újra ihatunk alacsony szénhidráttartalmú alkoholos italokat, persze csak mértékkel."
/Gary Taubes/
"Vannak, akik úgy érzik, hogy a koffeinfogyasztás rossz hatással van a fogyásra és a vércukorszint alakulására. Mindezt figyelembe véve, naponta ne igyunk többet, mint 3 csésze kávét (feketén, mesterséges édesítőszerrel vagy tejszínnel), teát (édesítés nélkül vagy mesterséges édesítőszerrel) vagy koffeint tartalmazó diétás üdítőt!"
/Gary Taubes/
"A legjobb ital a víz. Az eszenciával ízesített pezsgőtablettás (szénhidrátmentes) italokat, az üveges forrásvizet és az ásványvizet szintén nyugodtan fogyaszthatjuk."
/Gary Taubes/
"Mindenféle zsiradék engedélyezett, még a vaj is. Az olívaolaj és a mogyoróolaj különösen egészséges, sütéshez érdemes ezeket használnunk. Kerüljük viszont a margarint és a többi hidrogénezett olajjal készült ételt, amelyek transzzsírokat tartalmaznak."
/Gary Taubes/
"A keményítők összetett szénhidrátok. A következő ételeket kerüljük: gabonafélék (még a "teljes kiőrlésű" is), rizs, gabonapelyhek, liszt, kukoricakeményítő, kenyérfélék, tésztafélék, muffin, kalács (bagel), sós kekszek, "keményítőtartalmú" növények (mint a babfélék – pinto, lima, fekete bab –, a sárgarépa, a paszternák, a kukorica, a borsó, a burgonya, a sült krumpli és a chips)."
/Gary Taubes/
"A cukrok egyszerű szénhidrátok. A következő ételeket kerüljük: fehér cukor, barna cukor, méz, juharszirup, melasz/karamell, kukoricaszirup, sör (árpamaláta van benne), tej (tejcukor, vagyis laktóz van benne), ízesített joghurtok, gyümölcslé és gyümölcsök."
/Gary Taubes/
"Mozgásra és pihentető éjszakai alvásra mindenképpen szükségünk van, ha egészségesen akarunk élni."
/Gary Taubes/
"Ha mindenféle részrehajlás nélkül vizsgáljuk az eddigi tudományos bizonyítékokat (vagyis nem úgy, ahogyan azt az állami intézmények és a közegészségügyi hatóságok teszik), az egyszerű tanulság az, hogy a finomított, könnyen emészthető szénhidrátok ártalmasak az egészségre, a telített zsírsavak viszont nem. Az ilyen szénhidrátok fogyasztásának visszafogása bármilyen mértékben jótékony hatású."
/Gary Taubes/
"Amióta az orvosok kutatják az elhízás okait, tudjuk, hogy az elhízásra való hajlam örökletes: nagyrészt a génjeink határozzák meg. Vannak családok, amelyekre a vékony testalkat a jellemző, és vannak olyanok is, amelyekben szinte mindenki kövér. Persze az elhízásra való hajlamért felelős gének nem befolyásolják az étvágyunkat vagy a mozgáshoz rendelkezésre álló energiánkat. Viszont "beleszólnak" abba, hogy a szervezetünk hogyan tárolja az elfogyasztott üzemanyagot – például, hogy mennyit égetünk el azonnal, és mennyit tárolunk zsírként (vagy mennyit fordítunk izomépítésre). Az elhízásért vagy a hízásra való hajlamért felelős génjeink határozzák meg azt is, hogy a szervezetünk hogyan reagál az étrendünkben található szénhidrátokra – többek között arra, hogy mennyi inzulint termelünk, és milyen érzékenyek az izom-, illetve zsírszöveteink az inzulinra. Ez az oka, hogy vannak olyan emberek, akik nyugodtan ehetnek szénhidrátban gazdag ételeket, mert a szervezetük minden kalóriát könnyen eléget. Ők azok, akik különösebb erőfeszítés nélkül karcsúak tudnak maradni, és bőven van energiájuk a mozgáshoz. Mások a szénhidrátokra (vagy az egész életen át tartó szénhidrátfogyasztásra) úgy reagálnak, hogy bizonyos mennyiségű kalóriát zsírszövetként raktároznak el. Ezért hajlamosak az elhízásra, és általában nem marad elég energiájuk ahhoz, hogy mozogjanak. A szervezetük – a magasabb inzulinszint miatt – arra ösztönzi őket, hogy még többet egyenek, és így próbáljanak az elraktározott zsírból némi üzemanyaghoz jutni."
/Gary Taubes/
"Végeredményben elképzelhető, hogy a fogyókúra ideje alatt valóban kevesebbet eszünk, de ez azért van, mert a szénhidrátcsökkentés hatására beindult a zsírlebontás, és a lebontott zsírt a szervezet üzemanyagként elégeti. Tehát a zsírégetés nem azért indul be, mert kevesebbet eszünk, hanem azért eszünk kevesebbet, mert beindult a zsírégetés."
/Gary Taubes/
"A szénhidrátfogyasztás visszafogása csökkenti a zsírfelhalmozást, és serkenti a zsírégetést, azáltal, hogy módosítja a zsírszövet hormonális környezetét."
/Gary Taubes/
"Dr. Atkins nagyrészt ugyanazokra az orvosi szakkiadványokra alapozta az étrendjét, mint amelyeket (igaz, negyven évvel később) jómagam is elolvastam. A kutatások alapján a zsírfelhalmozást az inzulin és a szénhidrátok irányítják, ezért Atkins célja az volt, hogy visszafogja a szénhidrátfogyasztást, de a kalóriabevitelt magas szinten tartsa, ennélfogva magas zsírtartalmú, ám szénhidrátban szegény étrendet írt elő. Könyveimben én is azzal érvelek, hogy az elhízást a finomított szénhidrátok, a keményítőtartalmú növények és a cukrok okozzák, ahogy az elsősorban a túlsúlyos embereket érintő krónikus betegségeket is. Végső soron egyetértek Atkins megközelítésével, csak én senkinek sem szeretném előírni, hogy mit egyen. A célom mindössze az, hogy minél többen megértsék: az elhízást és a betegségeket az étrendünkben szereplő szénhidrátok típusa és mennyisége okozza. Véleményem szerint bármilyen – vegetáriánus vagy húsban gazdag – étrend egészségessé vagy legalábbis egészségesebbé tehető, ha a magas glikémiás indexű szénhidrátokat és cukrokat kiiktatjuk, illetőleg jelentősen visszafogjuk."
/Gary Taubes/
"Ha nem eszünk szénhidrátokat, segítjük a zsírszöveteinkben elraktározott zsír lebontását, amit a szervezet üzemanyagként elégethet, így jóval több energiánk lesz."
/Gary Taubes/
"Amíg a szakemberek és az illetékesek nem tudnak elszakadni a bejuttatott/felhasznált kalóriák (azaz a kalória-egyensúly) képzetétől, és divathóbortnak minősítve félresöprik a szénhidrátok korlátozását mint megoldást, addig mindnyájan szenvedni fogunk."
/Gary Taubes/
"Mivel a szénhidrátok korlátozása mind a vércukorszintet, mint a vérnyomást lecsökkenti, ha már eleve gyógyszereket szedünk ugyanebből a célból, akkor a kettő kombinálása veszélyes lehet. Az abnormálisan alacsony vércukorszint (szakszóval: hipoglikémia) rohamokhoz, eszméletvesztéshez, sőt akár halálhoz is vezethet. Az abnormálisan alacsony vérnyomás (hipotenzió) szédülést, ájulást és rohamokat idézhet elő."
/Gary Taubes/
"A szénhidrátmegvonást szakszóval ketoadaptációnak is hívják, mert a szervezet alkalmazkodik a ketózis állapotához, ami annak eredményeképpen áll elő, hogy napi 60 grammnál kevesebb szénhidrátot fogyasztunk."
/Gary Taubes/
"Amikor túlsúlyosak vagy kórosan kövérek vagyunk, jellemzően mozgásszegény életmódot folytatunk, mert az üzemanyagot, amit energiaként elégethetnénk, a zsírszöveteink szívják fel. Szó szerint nincs se erőnk, se kedvünk ahhoz, hogy mozogjunk. Ha viszont ezt a problémát elhárítjuk – azáltal, hogy elkerüljük az elhízásunkat okozó és a fogyást megakadályozó szénhidrátokat –, akkor visszanyerjük az erőnket, és vele együtt a kedvünket is a mozgáshoz."
/Gary Taubes/
"Azzal, hogy távol tartjuk magunkat a hizlaló szénhidrátoktól, azt az erőt iktatjuk ki, amelyik eltéríti, majd a zsírsejtekhez tereli a kalóriákat."
/Gary Taubes/
"Gyakori tapasztalat, hogy amikor valaki lemond a hizlaló szénhidrátokról, nem érzi magát olyan éhesnek, mint addig, és ezért nem érzi többé szükségét, hogy a reggeli és az ebéd között bekapjon valami könnyű harapnivalót. Az evéskényszer megszűnik. De ez csak azért van, mert a szervezetünk ilyenkor olyasmit tesz, amit korábban nem: a zsírtartalékainkat égeti el üzemanyagként. A zsírsejtjeink immár megfelelően működnek – rövid távú energiaraktárként szolgálnak, nem pedig hosszú távú "kalóriabörtönként", hogy az elkobzott kalóriákat lakat alatt tartsák."
/Gary Taubes/
"Ha engedékenyek vagyunk, és végül mégis visszatérünk ezeknek a szénhidrátoknak a komolyabb mennyiségben történő fogyasztásához, akkor (feltételezve, hogy továbbra is fogyni szeretnénk) az egyetlen célravezető megoldás az, hogy újra nekifutunk, éppúgy, ahogy a dohányosok is gyakran számtalanszor próbálkoznak, mire sikerül leszokniuk a cigarettáról. Ha azon kapjuk magunkat, hogy már megint hizlaló szénhidrátokat eszünk, és a testsúlyunk ismét gyarapodásnak indult, ez az egyetlen megoldás, ami szóba jöhet. Újra meg kell próbálnunk lemondani a szénhidrátokról, vagy legalábbis minimális szintre szorítanunk a fogyasztásukat."
/Gary Taubes/
"Ha viszont továbbra is eszünk valamennyi hizlaló szénhidrátot, vagy engedélyezünk magunknak némi cukrot, akkor megeshet, hogy a sóvárgás soha nem szűnik meg."
/Gary Taubes/
"Akár az agyban, akár a testben, akár mindkettőben alakul ki a függőség, a gondolatból, hogy a cukor és más könnyen emészthető szénhidrátok függőséget okoznak, az is következik, hogy ezt a függőséget le lehet győzni, amennyiben hajlandóak vagyunk tenni érte, és kellő türelemmel rendelkezünk."
/Gary Taubes/
"A cukor különleges esetet képez. Ez a jelek szerint ugyanúgy függőséget okoz az agyban, mint a kokain, a nikotin vagy a heroin, ami arra utal, hogy a cukorra való viszonylag intenzív vágyakozás – az "édesszájúság" – magyarázata valószínűleg az, hogy amikor cukrot eszünk, az agyunkban fokozódik a dopamintermelés."
/Gary Taubes/
"A legnagyobb kihívást a szénhidrátok utáni sóvárgás jelenti. Az éhség, ami a kevesebb kalória fogyasztására való törekvéseinket kíséri, elkerülhetetlen testi tünet, a szénhidrátok utáni epekedés viszont inkább olyan, mint a függőség."
/Gary Taubes/