Folytatás vagy szakítás? (beszélgetés)

Sziasztok!

A barátommal 5 hónapig voltunk együtt, én szakítottam vele, mert úgy éreztem már nem szeretem. 2 hónap telt el, és olyan érzésem van, mintha megvilágosodtam volna. Azt mindig is tudtam, hogy Ő nagyon értékes ember, és meg fogom egyszer bánni ezt a döntésemet. De akkor úgy éreztem jónak. (eldobtam a biztost a bizonytalanért)

Tényleg nagyon megbántam, és utálom, hogy fájdalmat okoztam neki.

Az a baj, hogy még felhívni sincs merszem, mert félek a reakcióitól. Hogy ellök magától, még ha nem is akarna. Pedig tudom, hogy nagyon szeretett.

Ti mit gondoltok? Megérdemlem és most nekem kell szenvednem... vagy küzdjek a szerelmünkért?

Van valakinek hasonló története?

Sziasztok!

Van egy barátom kb 3 év (együtt is élünk)

Sajnos ő már az elejétől fogva eljárt hétvégén és csak mindig egy-két nap múlva járt haza.

természetesen megnéztem a telefonját ahol láttam, hogy más csajokkal sms. ezet stb. Dehát a rózsaszín köd elvakított.

Kb fél éve már a szex sem jó a kapcsolatunkban, egyszerűen nem akar szexelni.

Múltkor azt mondta, hogy már nem kíván engem, én elköltöztem egy kis időre de persze vissza könyörögte magát.

De azóta felbukkant az életemben egy "pasi" aki igazán szimpatikus számomra. Elég gyakran találkozunk (szinte már soha nem vagyok otthon) és a barátnőm az alibi. Ezért örök hála Neki.

Nem tudom, hogy mit csináljak már nem tudok mit kitalálni, hogy hova, kivel megyek.

A legjobb lenne befejeznem vele, de olyan nehéz elmondani.

Mi 7hónapja lassan hogy együtt élünk a párommal és mi egy héten egyszer biztos összekapunk valami apróságon. Ha komolyabban veszekszünk, akkor ilyenkor 20percig nem beszélünk egymással, aztán egy jó szexel kibékülünk. Ha nem veszekszünk egy héten, akkor az csoda. Eddig 3hétig bírtuk veszekedés, összekapás nélkül, de megvallom őszintén, hogy hiányzott a veszekedés vagy csak az, hogy ellentétes véleményünk legyen:).

Szüneteltetni nálam nem létezik, akkor inkább szakítsunk. Bár egyszer 2hétig nem találkoztunk, hogy átgondoljuk a kapcsolatunkat, még az elején, de kibékültünk és azóta jól meg vagyunk!

Gondolat pontosan leírta, mire szerettem volna rávilágítani.

Külön bulizni elmehet, de természetesen mértékkel, és azért jó érzés, ha megbízunk egymásban annyira, hogy ő elmondja, hogy hova megy és kivel, én pedig azt mondom, menj, érezd jól magad. Az azért nagyon ki tud borítani, mikor következő nap mondja tök hidegen, hogy tegnap itt és itt voltam, rámszállt 1-2 csaj stb. Ezek tutira kicsapják a biztosítékot! :D Mert ha csak következő nap mondja el, hogy volt bulizni, nekem rögtön az ugrik be az én pöttöm agyacskámba, hogy azért nem szólt, hogy még véletlenül se mondhassam azt, hogy én is akarok menni, vagy hogy ne tudjam leellenőrizni (amit egyébként nem szoktam), hogy miket csinált. Így veszíti el a bizalmamat. De ha szól, hogy pl. pénteken nem tud eljönni, mert xy-ékkal megy bulizni, jól is érzem magam, mert elmondja. Olyankor nincs semmi balhé. Lehet, belül nem örülök neki, de nem hisztizek.

Köszönöm a kedves szavaid!!Nagyon jól estek!!

Nem mindig ilyen.Valahol igaza van h. a barátaival is szeretne lenni.Lehet azért veszem ilyen tragikusan mert az én barátaim mind családos emberek és nem akarok rájuk akaszkodni.Lehet az egyedüllét teszi azt hogy ennyire a szívemre veszem.Ha jobban bele gondolok az elmúlt 3 évben többet volt velem jóóóóval mint a barátaival.

De ez a megoldás már nekem is eszembe jutott.Egyszer már ki is mondtam de 1. nagyon megbántam utána 2. nagyon meghatott amit mondott és az ahogy mondta.Ebből szűrtem le h. igazán szeret.

Még adok neki egy esélyt hátha....

Köszönöm h. szorítasz nekem!!! :)

Mi már 3 szor szakítottunk, aztán kibékültünk és nálunk is igaz az, hogy sosem értjük meg egymást, de szeretjük egymást!

Jelenleg is nem tudom, hogy hogy vagyunk , már 4 napja nem beszéltünk, már nem bírom sokáig, sokszor az eszem azt mondja, h. szakítsunk végleg, de a szívem...

Nem tudom, mos mit kéne tennem!

Azt sem tudom, hogy ő szeret-e még egyáltalán, én megakarom beszélni, de Ő azt mondja, hogy majd akkor, ha lenyugodtunk, de én már nem bírom ezt a bizonytalanságot!

Mégsem szakíthatunk mindig, ha valami gáz van!!!

Kérlek segítsetek!!!

Hű, most nézem csak, hogy aktiválva lett a cikk :) Köszi a hozzászólásokat és jókívánságokat :)

A "bajban" levőknek: ha csak veszekedtek a hülyeségeken, nem értitek meg, mire gondol a másik, de szeretitek egymást, van értelme a szünetnek. Minden letisztul, elcsendesedik, van idő gondolkodni. Ha viszont már a szerelem is kihűlt, akkor nem sok értelme van. Nálunk csak összeszaladt sok apróság, ami kiborított, de szerettem, és ő is, ezért lett sokkal jobb a kapcsolatunk a szünet után. Kitartást mindenkinek! :)

Szerintem akármilyen nehéz is, kicsit tedd félre az új(régi) pasit. Elöbb tisztázni kéne az érzéseidet a 1,5 éves kapcsolatodban. Megkérte a kezed, ennek a fele sem tréfa. Ha így tett biztosan komolyak az érzései. Ha megtudná, hogy Te közben máshoz vonzódsz teljesen összetörnéd. Azért ezt biztosan nem akarod. Gondold át hogy mit akarsz az életedtől. Akarsz-e már feleség lenni?? És ha igen akkor el tudod képzelni Vele?? A veszekédés nagyon alattomos dolog és elég fájdalmas is, de én az hiszem, hogy ha eddig szép volt minden akkor ez a veszekedős korszak csak azért van, mert talán kicsit megijedtetek. Leélni egy életet együtt nem kis dolog. Főleg a mai világban....sajnos.

Na, tehát: Tisztázd hogy mit érzel a barátod iránt és ne hagyd hogy összezavarjon a másik. Sajnos saját tapasztalat hogy nem csak az számít az életben hogy mennyit nevetünk együtt....

Good luck

Osztom a véleményedet, hogy a kapcsolatnak jót tehet, ha szünetet tartanak a felek. Csakhogy ez néha nem is olyan könnyű. Többször próbáltuk már de vagy ő, vagy én kerestem meg a másikat már másnap.

Attól tartok, hogy nálunk már az is nagy szó lenne, ha szakítani tudnánk egymással. De csak egymásra akarjuk hárítani a felelősséget. Remélem egyszer az én magánéletem is helyre rázódik, nektek pedig sok boldogságot kívánok!

Szerintem is van, akinek bejön a szünet... Mi két hónapot voltunk külön, mire kibékültünk. Azóta eltelt 2 hónap, és szeretem.. nagyon, pedig most is csinál hülyeségeket, amiket nehezen viselek, de nem tudnék élni nélküle. A szünet talán Neki jó volt, rájött pár dologra...remélem!

Nektek nagyon sok boldogságot!