Folyamatos veszekedés egy kollégával (beszélgetés)

Nekem is van ilyen kolléganőm. Próbál minden feladatot elkapkodni tőlünk, és sikerül is neki, mert akaratos és erőszakos. A főnök már rákoppintott az orrára, de az egy kis lightos legyintés volt ahhoz képest, amekkora lecseszéseket mi szoktunk kapni sokkal kisebb dolgokért.

Az a baj, hogy az ilyen típus rengeteg energiát fektet abba, hogy bevágódjon a főnöknél. Persze a munkához meg úgy áll hozzá, hogy más is odaférjen. Utána meg előadója a mártírt, hogy ő mennyit dolgozik.

Volt időszak, hogy egyáltalán nem kaptam feladatot miatta, mert a főnököket ellenem fordította valamivel.

Őszintén szólva nem is értem, mit keresek még itt... 😕

Sajnos ez nincs mindig ilyen világosan leosztva.

Ha nem él át az ember hasonlót, valóban nehéz elképzelni a helyzetet, de nagyon sokan féltik a kis munkájukat, ezért mindent megtesznek, hogy a vélt/valós pozíciójukban maradhassanak.

Esetemben említett kolléganő egyébként nem csak velünk szemben csinálta ezt, hanem bárkivel, aki a későbbiekben megkapta a feladatot, hogy "segítsen be" neki. Senkinek nem hagyta. Persze ez a főnököm orra előtt zajlott, de ők nagy barátságban voltak, így a végkimenetel minden esetben az volt, hogy az ember próbált melót keríteni magának, hogy ne vakarózzon álló nap. Aztán mikor már nem volt mit, én el is jöttem.

Nem értek az ilyen szúrkapiszkákhoz. Nem volt még gondom kollégákkal, pedig volt már néhányszáz.

Ha külön felelőségteljesebb feladatokat kap, akkor feltételezem, hogy jobb munkaerő, mint aki a sajátjával sem végez időben.

Ilyen kolléganőm volt nekem is. Bőven elmehetett volna 40 év után zsíros nyugdíjjal megpihenni, de nélküle megáll a cég, a korinthoszi tartóoszlop. Aztán tavasszal jött a covid, és már itt sem volt. Természetesen nem omlott össze semmi nélküle, csak sokan megkönnyebbülten felsóhajtottak.

Szinte minden munkahelyen van egy ilyen típus. Tényleg csak annyit tehetsz, hogy megtanulod elengedni a füled mellett az okoskodásait. Mosolyogsz egyet, és csinálod tovább a dolgodat.

Mi egyébként anno leültünk vele megbeszélni majd egy év után, ki hogyan gondolja az együttműködést, mert ő át sem adta a munkát nekem és egy másik kolléganőmnek, pedig azért lettünk fölvéve, hogy őt tehermentesítsük. Csak éppen nem volt miben levenni a terhet a válláról, mert egyrészt negyed annyi sem volt a valós munkája, mint terjesztette, másrészt ahhoz tíz körömmel ragaszkodott. A főnök rajta keresztül kiadta a feladatot, amit ő volt szíves nem továbbítani nekünk, hanem nagy felhajtás közepette elvégezte HELYETTÜNK. Kellett idő, mire rájöttünk a mesterkedéseire. Kértünk egy beszélgetést a főnökkel, aki közölte, hogy hát ő ilyen jellem, nem fog felnőtt embereket nevelgetni, el kell fogadni. Aham. Na hát innentől nem strapáltuk mi sem magunkat.

Ezek szerint valóban jobb munkaerő.

Beszéld meg vele, hogy képes vagy ellátni a feladataidat és majd szólsz, ha segítségre lesz szükséged.

Ahogy leírod, úgy érzem igaza van a kolléganődnek.

"kijavítgat" - tehát van mit...

"mert hamar végez" - lásd be ügyesebb, örülj neki, hogy segít !

Nem muszàly mindenkit kedvelni,viszont attòl mèg meg lehet tanulni emberien együtt dolgozni.Mindig van egy olyan helyzet,amikor egyik fèlnek engedèkenyebbnek kell lenni...

Most,hogy hasztalan vàgod magad idegbe az mièrt jò?

Ez csak munka,eszköz ahhoz,hogy pènzt keress,a többi kit èrdekel...

Beszéljétek meg, mint felnőtt a felnőttel.

Ha nem megy. akkor hármasban üljetek le a főnökötökkel! Max. kirúg mindkettőtöket.

A kollégáit senki nem válogathatja meg. (kivéve a vállalkozók)

Próbáljatok meg kijönni egymással!