Fogyókúra - stressz nélkül

Újabb tippek a kívánt testsúly elérése érdekében

Miért nem fogyok le? Ezt a kérdést számtalan ember teszi fel magának nap mint nap, amikor a mérlegre állva azzal kénytelen szembesülni, hogy már megint egy dekától sem sikerült megszabadulnia. A pontos okok felderítése helyett a legtöbben ilyenkor vagy egy új diétával próbálkoznak, vagy feladják a kilátástalannak tűnő küzdelmet. Holott ezek egyike sem megoldás. Cikkünkből kiderül, miért olyan nehéz megküzdeni a kilókkal.

Sokan hosszú éveken át küzdenek fölösleges kilóikkal, és nem is sejtik, hogy bajaik mögött orvosi okok állnak. Egy egyszerű vérvizsgálat nagy meglepetést hozhat, kiderülhet, miért is vall kudarcot minden fogyókúra. Ha például valakinek folyamatosan magas a vércukorszintje, ez lehet a kudarc oka. Ha a test folyamatosan nagy adagokat választ ki a „kövérséghormonból”, az inzulinból, akkor a zsírsejtek makacsul a helyükön maradnak, akármit is csinálunk.

Akinek magas a vércukorszintje, annak feltétlenül el kell végeztetnie a glükóztolerancia-vizsgálatot. Ez a cukorterheléses teszt a hasnyálmirigy inzulintermelő B-sejtjeinek működéséről ad felvilágosítást.

A vizsgálat a következőképpen történik:

A páciensnek három napon át szénhidrátban gazdag táplálékokat kell fogyasztania, a mozgásprogramja maradhat az, ami szokott lenni. Reggelente éhgyomorra orvoshoz kell mennie, ahol megiszik 300 ml vizet, amelyben 75-100 g cukor van feloldva. Ezután a „cukorkoktél” után egy, két és három órával megmérik a vércukorszintet. Az ennek során megállapított vércukorértékek rejtett cukorbajt állapíthatnak meg.

Ha valaki nem tud lefogyni, annál érdemes a HbA1c-értékeket is ellenőriztetni. Ez az érték, amelyet „hosszú távú vércukor-emlékezetnek” is neveznek, elárulja, milyen magas volt átlagosan az elmúlt két hónap folyamán a vércukorérték. Az eredmények alapján az orvossal megbeszélhető, milyen személyre szabott fogyókúrás programra van szükség. Ha az értékek túl magasak, diabetológus szakorvoshoz tanácsos fordulni.

Hogyan működik az anyagcserénk?

Szervezetünk tulajdonképpen tökéletes zsírégtő gépezet, fáradhatatlanul égeti a zsírt testünk saját „erőműveiben”, a mitokondriumokban. Ezek a sok energiát felhasználó sejtekben találhatók meg, például az izomsejtekben, idegsejtekben, érzékszervsejtekben és petesejtekben. Vagy legalábbis akkor, ha minden ideálisan működik. Ha valaki minden erőfeszítés ellenére sem fogy le, akkor előfordulhat, hogy az anyagcseréje nem működik optimálisan.

Ennek okai a következők lehetnek:

• Túl kevés az izomtömeg (vagy nem mozog eleget, vagy a gyakori diéták miatt leépült az izomtömeg).

• A diétázás arra serkenti a szervezetet, hogy takarékoskodjon az energiával. Egyre kevesebb kalóriát éget el, hogy fenn tudja tartani a létfontosságú szervek működését. Ez azt jelenti, hogy az illető hiába eszik keveset, mégsem fogy le.

• A magához vett táplálékok túl kevés olyan anyagot tartalmaznak, amelyek elősegítik a zsírégetést.

Beletelik egy kis idő, amíg az anyagcsere visszaáll eredeti, jó funkciójára. Ha azonban ezt sikerül elérni, nagy reményünk lehet rá, hogy utána tényleg sikerül lefogynunk és a súlyunkat megőriznünk.

Boldogsághormonokkal a karcsúságért

A boldogsághormonoknak sokkal több közük van a fogyáshoz, mint gondolnánk. A nőknél ezeknek a hormonoknak a szintje eleve alacsonyabb, ha pedig még diétáznak is, akkor még lejjebb süllyed. Ez ad magyarázatot rá, miért rosszkedvűek többnyire a fogyókúrázók, és adják fel emiatt a küzdelmet. Aki lazán akar lefogyni, annak feltétlenül törődnie kell a boldogsághormonjaival!

Teszteljük boldogsághormon-termelésünket!

• gyakran van szükségem csokoládéra,

• egy napot is alig bírok ki édesség nélkül,

• nap mint nap sok szénhidrátra van szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam (tésztafélék, kenyér, süti stb.),

• fogyókúra közben gyakran vagyok ingerlékeny és kiegyensúlyozatlan,

• reggelente nehezen jövök lendületbe,

• gyakran vagyok kedvetlen és szomorú,

• gyakran rossz a kedvem ,

• főként délután kontrollálatlanul eszem,

• gyakran tör rám csillapíthatatlan éhségroham.

Ha a fentiek közül legalább három igaz ránk, akkor feltételezhető, hogy boldogsághormon-termelésünk takaréklángon ég. Ez az oka annak, hogy többet eszünk, mint amennyi igazán jót tesz a szervezetünknek. A megoldás: fogyasszunk triptofánban gazdag ételeket, amelyek javítják a hangulatunkat. Ennek eredményeként majd kevesebb kalóriadús ételre lesz szükségünk, és fogyni kezdünk.

A boldogságot hozó ételek közé tartoznak a következők: ananász, avokádó, banán, datolya, füge, passiógyümölcs, papaya, paradicsom, kesudió, földimogyoró, mogyoró, mandula, paradió, dió, amaránt, hajdina, tönkölybúza, zabpehely, borsó, búzacsíra, búzakorpa, bab, napraforgómag, gomba, joghurt, camembert, ementáli sajt, túró, cheddar sajt, tojás.

Tippünk: jó közérzetünket fokozhatja, ha „boldogságmenüket” állítunk össze, amelyek sok triptofánt tartalmaznak. Például müzlit datolyával, banánnal, szójatejjel, napraforgómagokkal és szezámmaggal. Mindig arra gondoljunk, hogy minél több boldogsághormonhoz jutunk, annál jobban működik a fogyás. Egyébként: ezeket a hormonokat nemcsak a megfelelő táplálkozásal csalogathatjuk elő, hanem a pozitív gondolatok és érzések is fokozzák agyunkban a termelődésüket.

Gyakorlat: idézzünk fel egy olyan helyzetet, amikor nagyon boldogok voltunk. Vagy mutassuk ki valakinek, mennyire szeretjük. Vagy képzeljük magunk elé a jövőt optimistán. Mindez serkenti a boldogsághormonok termelődését.

Evésproblémái vannak?

Van, akire délutánonként menetrendszerűen rátörnek az éhségrohamok, mások egyszerűen nem bírják ki csoki nélkül, megint mások képtelenek abbahagyni a csipszropogtatást egy fél zacskónál. Van, aki minden egyes alkalommal túlzottan teleeszi magát, vagy nem azért eszik, mert éhes, hanem mert szorong, frusztrált, dühös, magányos stb. Mindezek az evésproblémák oda vezetnek, hogy az illetők képtelenek lefogyni.

Aki felismeri, hogy ebbe a kategóriába tartozik, annak az a legfőbb teendője, hogy egyelőre ne gondoljon a fogyásra, mert az úgysem hozna eredményt. A legelső tennivaló az evésprobléma meggyógyítása. Utána a fogyás általában már magától megy. Ha nem, akkor más területeket kell munkába venni, például a zsírégetést.

Az evésproblémákkal küszködő embereknek semmiképpen nem szabad arra vágyniuk, hogy lefogyjanak. Minden egyes olyan nap, amelyet túléltek evésroham vagy túlevés nélkül, már győzelemnek számít, és közelebb hozza őket kívánt testsúlyukhoz, de az előtérben ne ez álljon! Akinek sikerül egy időre félretennie a mérleget és teljesen evésproblémájára koncentrálnia, annak jó esélye van a gyógyulásra és a sikerre.

A fejében karcsú kép él önmagáról?

Szoktalan a kérdés? Közelebbről megszemlélve egyáltalán nem. Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik évek óta sikertelenül akarnak megszabadulni fölösleges kilóiktól. Vannak közöttük olyanok, akiknek ez anyagcsere-problémák miatt nem jön össze, másoknál az ok a hiányzó boldogsághormonokban keresendő. Számos túlsúlyosnál azonban az a jelenség oka, hogy képtelenek búcsút venni a fejükben saját kövér önmagukról élő képtől. Nem tudnak megszabadulni olyan „kövér” gondolataiktól, mint például „A hasam olyan ronda. Olyan kövér vagyok, mint senki más. És még akaraterőm sincs. A combom teljesen hájas” – és így tovább.

Most képzeljük el, hogy lejátsszuk ezt a „lemezt” olyan valakinek, aki eddig jól elboldogult a fogyókúrával. Nem telik bele sok idő, és az illető már csak a gyenge pontjait fogja látni, csak a fölösleges zsírt. Úgy fogja érezni, hogy csődöt mondott, és elveszíti a hitét abban, hogy lesz ez még sokkal jobb is. Mindez nem más, mint „kövér gondolkodás”. Akik így gondolkodnak, azok a fejükben kövérek. A megoldás: mielőtt átállítjuk az étkezésünket, érdemes egyszerű mentális gyakorlatokkal leállítani a fejünkben szóló „kövérséglemezt”. Napi öt perc mentális gyakorlás elegendő ahhoz, hogy elérjük ezt a célt. Ebben a stratégiában az a lenyűgöző, hogy aki ezt az utat járja, észre fogja venni, amint egy nap minden kényszer nélkül elsajátítja a „karcsú” magatartást.

Kövérre vásárolja magát?

A túlsúly a fejben kezdődik, majd a bevásárlókosárban folytatódik. Aki általában készételeket és kényelmi termékeket vásárol (idetartoznak és különösen veszélyesek az úgynevezett „light” termékek), az nem csodálkozhat rajta, ha nehezen vagy egyáltalán nem fogy le.

Az élelmiszeripar mindent elkövet, hogy ne hagyhassuk abba az evést, sőt minél gyakrabban és minél többet együnk. Az aromák például odavezetnek, hogy becsapják a testünket. Ha mondjuk megeszünk egy eperjoghurtot, amelyben több faforgács található (ebből készül ugyanis az eperaroma), mint valódi gyümölcs, a szervezetünk joggal lázad fel. Hová lettek az eperben lévő vitaminok? A rostanyagok? A gyümölcsjoghurtban ezekből semmi nem található meg. Ennek következményeként az aromák arra serkentenek minket, hogy minél többet együnk. Ha gyakran előfordul velünk, hogy nem tudjuk abbahagyni az evést, nézzük meg pontosan, mit is eszünk. Tanulmányozzuk gondosan az étel összetételét, olvassuk el a céduláján felsorolt alkotóelemeket.

Minél hosszabb ez a lista, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy a szóban forgó termék hozzájárul a túlsúlyunkhoz. Ezenkívül a legtöbb termékben hihetetlen mennyiségű cukor is található.

Az ízfokozók is is megbízhatóan gondoskodnak arról, hogy tovább hízzunk. Hatásukra az élelmiszer íze erőteljesebb lesz. Sokan valóságos „rúgást” éreznek, ami miatt nem tudják abbahagyni mondjuk a csipszevést – ez az ízfokozó hatásával magyarázható. Függőségbe von minket, hogy mind több, mind olcsóbb és mind rosszabb minőségű ételeket együnk. Az, hogy ezek az ennivalók hizlalnak, csak az egyik hatásuk, ezenkívül még meg is betegítenek.

Hogyan érhetjük el a célunkat?

Nem elég tudni, mit kellene tennünk ahhoz, hogy eljussunk A-ból (100 kg) B-be (60 kg). Ha a tudás elegendő volna, akkor csupa karcsú ember szaladgálna körülöttünk. Nemcsak azt kell tudnunk, mi a teendőnk, hogy sikert érjünk el, azzal is tisztábankell lennünk, hogyan érhetjük el a célunkat. Hogyan győzzük le a lustaságunkat, hogyan birkózzunk meg a kudarcokkal, mit tegyünk, ha a környezetünktől nem kapunk támogatást, hogyan keressünk szövetségeseket? Hogyan érjük el, hogy megváltozott magatartásunk tartós legyen. Aki tudja a választ ezekre a kérdésekre, az egészen biztosan eléri kívánt súlyát.

A fogyás azt jelenti, hogy számos ellenállással megküzdünk: a környezetünkkel, az anyósunkkal, aki a harmadik szelet sertéssültet is a tányérunkra csúsztatja, a hirdetésekkel, amely meggyőz minket, hogy csak akkor lehetünk boldogak, ha teletömjük a hűtőnket készételekkel, és persze a saját lustaságunkkal, amely szívesebben lát minket a díványon pihengetve, mint az edzőteremben. Ha megtanulunk szembeszállni mindezekkel az akadályokkal, magunk is meglepődünk majd, milyen gyorsan leolvadnak rólunk a kilók.

Illik-e hozzánk a fogyókúránk?

Fogyókúra számtalan létezik, a pontok és kalóriák számolásától a szétválasztó diétán át a szénhidrátok mennyiségének csökkentéséig.

Nyilvánvalóan mindenki számára létezik egy megfelelő megoldás, vagy legalábbis ezt szeretné elhitetni velünk a fogyókúraipar. Ám ahhoz, hogy megtaláljuk a nekünk valót, előbb minél többet ki kell próbálnunk, ez pedig zsákszámra önti a pénzt a diétás termékeket forgalmazók kasszájába. Mindeközben a fogyókúrázók agyába az az üzenet nyomódik bele, hogy a dolog nem működik, és erről ők tehetnek, mert nincs elég akaraterejük, hogy végigcsinálják a kúrát.

De éppen ez az a magatartás, amely oda vezet, hogy sok ember nem jut közelebb a céljához. Aki kételkedik önmagában, az egyre kevésbé képes hinni a saját sikerében. Aki akaratgyengének tartja önmagát, az egyre újabb és újabb diétákat fog kipróbálni, és végül kényszerűen kudarcot fog vallani. Tisztában kell lennünk azzal, hogy valamennyien egyedi lények, individuumok vagyunk, és alig van olyasmi, amire ugyanúgy reagálnánk, mint valaki más. Miért hinnénk akkor azt, hogy egy olyan stratégia, amely valaki másnál bevált, ránk is vonatkozik majd?

Állítsuk össze a saját programunkat!

Összegzésként elmondható, hogy nincsen olyan fogyókúrás program, amely mindenkihez illene. Akinek nemcsak az a célja, hogy karcsú legyen, hanem az is, hogy evészavarok nélkül, egészségesen és elégedetten éljen, annak előbb-utóbb szembe kell néznie azzal, hogy nincs a piacon, amire neki lenne szüksége.

Aki el akarja érni a célját, hallgatnia kell a saját testére, és így megtanulni, mi a legjobb számára. Tartós siker csak lemondások és tilalmak nélkül képzelhető el. Találjuk meg azt a táplálkozási módszert és életmódot, amely pontosan hozzánk illik, így elérhetjük és tartósan meg is őrizhetjük kívánt súlyunkat.