Fogyni szenvedés nélkül, avagy mit üzen a háj lélektana? (beszélgetés)

Jó ez a cikk, mert aki nem zárkózik el, annak bizony felnyitja a szemét!

És jó a fórum is, mert nagyon sok-sok okot, indokot lehet találni, és bizony érdemes végig gondolni.

Mindenesetre minimum annyit megtenni, hogy próbáljuk vissza-keresni az életünkben azokat az eseményeket, amik akkor történtek, melyek után el kezdtek szaporodni a kilóink.

Valami hiányérzet, vagy éppen (ahogy írta valaki) pontosan valami ellen való védekezés céljából emelt védőfalat maga köré...

Ha ennyit hajlandóak vagyunk/lennénk megtenni, hogy belenézünk saját lelkünkbe és elfogadjuk azt, ami ott van... hogy mi lesz/lehet a következő lépés, az ismét csak egy további kutakodás után derülhet ki.

Köszönet mindenkinek!

Végig fogom olvasni ezt a naplót elejétől kezdve. Örülök hogy rátaláltam. Örülök, hogy rád találtam.

Egyszer valahol azt olvastam, hogy azért hízunk meg, mert tudat alatt jelezni kívánjuk a környezetünkkel, hogy mi is itt vagyunk, minket is vegyenek figyelembe, mert a nagyobb testet könnyebben észre veszik.

Mintha attól félnénk, hogy ha soványak vagyunk, nem is látnak meg minket.

Oké a plusz kilók részben Tv nézés közbeni nyugtatás okból léteznek. De az ellene ható tevékenységem méretes láb izomzattal viszonylag kordában tartja a hájméretet.

Szóval a hasméret bizony túlevés miatt van nálam.

Naponta kell apró lemondásokkal átállnom kisebb evésmennyiségre...

De most olvastam 10 alkalmas Pocak megsemmisítést 12 ezerért,

a 30 alkalmas helyett, ami 100 ezerbe kerülne:

"Izom stimuláció + nyomással elmegy a zsír? + infravörös izzasztás + Elektroporációs kezelés, vagy ha úgy tetszik: tű nélküli mezoterápia + vákuum kezelés"

Ismeri ezt valaki?

Találtam egy nagyon jó cikket a témában, mindenkinek ajánlom végiggondolni:

[link]

A "szeretetéhség" egy rendkívül kifejező szó...

sziasztok!

Én egyet értek veletek, persze a diéta és életmód változás segít ahhoz hogy fogyjunk, de ha ott bennt semmi nem változik ezeket nem tudja az ember véghez vinni. Az erő onnan jön.

Én egy szakítás után híztam 10kg-ot, és igen az volt az érzésem hogy ha nem élhetem azt az életet amit akkor éltem akkor ne is nézzek úgy ki ehhez a tünethez jött még hogy szinte tőből letört a hajam, aminek eredményeképpen le kellett vágni rövidre, és még egy fél évig nem is menstruáltam. Tehát az ahogy kinéztem semmiben sem hasonlított ahhoz a külsőhöz amikor boldog voltam, és persze belülről indult az egész.

Persze a hájjal megérkezett az önutálat, a sok sok étel elfogyasztása egyedül....unalom és boldogságpótló evés....és az útálat egyre csak fokozódott.

Elkezdtem futni járni hajnalban,de ekkor még belül szinte semmilyen változást nem tudtam produkálni, változtott a testem,de és le is mente kb5 kg, meg persze izmosodtam is, viszont az elfogyasztott ételken nem tudtam nem bírtam változtatni, esténként mindíg nagyokat ettem, és azzal nyugtattam magam hogy holnap reggel úgyis megyek és futok (ez kb 6 km volt, és szinte naponta)

Azóta a lelkem helyrejött, és már nem zavart a plusz 5 kg ami rajtam maradt(eltelt 3 év), de azóta megismerkedtem egy fiúval, és érzem újra bolodg lehetek egy párkapcsolatban ami inspirál és tudom ismerem milyen a boldog testem és a lelkem...így valahogy önkéntelenül kezdtem el most fogyókúrázni, hogy az a boldogság amit belül érzek kívül is ugyanannyira tudjon sugározni!

Sok sikert kívánok mindenkinek ahhoz hogy tudjon beszélgetni a 'túlsúlyával' és ez ne csak esztétika kérdése legyen. Legyen olyan szép és boldog a testünk mint a lelkünk!

Szép napot kívánok nektek, vigyázzatok a lelketekre és ismejétek meg minden sötét hideg és boldog napsütéses részét is...beszéljetek hozzá, szeressétek.

CS.

Kedves Csipkerózsika!

Örömmel olvastam a cikked, mivel én magam is rég óta keresem az elhízásom okát. Azt vettem észre magamon, hogy mindig a védekező és mentséget kereső énem jön elő, ha a súlyomról van szó. Mindig volt rá valami kifogásom, és mindig volt valami mentségem, hogy miért híztam el, de sosem az igazi ok volt az. Tény, hogy sajnos hormonális betegséggel küzdök. DE ennek is lelki oka van, mivel én mindig magamba fojtom az érzéseim, amikor apukámmal kell szembe szállnom, nagyon sokszor nem mondhatom ki amit érzek vagy gondolok, így más fél évvel ezelőtt súlyos pajzsmirigy betegségem alakult ki. Mint köztudott nagyon sok csakra található a testben a kínai orvoslás szerint, és mivel én nem mondtam ki amit gondolok, így megbetegítettem a csakrámat. Nehezen küzdök meg az érzéseimmel, és mindig másokat helyezek magam elé. Kicsi az önbecsülésem, és sajnos ez a gyerekkoromra vezethető vissza. Éveken át sportoltam, és kipróbáltam minden lehetséges fogyókúrát, de most érzem csak azt igazán, hogy hiába határozom el, hogy lefogyok, mert valami belül nem engedi. Sajnos bár meg vannak az okok, amiért a kövérségbe és a kényszer evésbe menekültem, de nem tudom, hogy oldjam meg. Van egy szerető párom, aki azt mondja, hogy úgy szeret engem, ahogy vagyok, de a szemében láttam, hogy amikor vékonyabb voltam, másképp nézett rám. Egész életem arról szólt, hogy másoknak megfeleljek, és elfelejtettem élni. Egyetlen dolog volt, amivel a stresszt és a felgyülemlett érzéseim le tudtam vezetni, az a kézilabda volt. Amikor 2008-ban megsérültem, és tudtam, hogy többé nem játszhatok lelkileg összetörtem, és a mai napig nem tudtam feldolgozni, és nem tudtam elfogadni, hogy soha többé nem csinálhatom azt, ami boldoggá tett. Amikor nehéz helyzetbe kerülök, vagy stressz ér, kényszeresen eszek, mert megnyugtat, hiába tudja az agyam, hogy nem szabad és nem akarom, mégis eszek. Az, hogy látom nem vagyok egyedül és mások is küzdenek ilyen gonddal, arra sarkall, hogy helyre hozzam a lelkemben lévő problémákat. Igyekszek újra olyan dolgokkal foglalkozni, amik örömet okoznak, és remélem, hogy a testem is végre meg tud gyógyulni és helyre áll a rend.

Sajnálom, hogy ilyen hosszúra sikerült a hozzászólásom, de most először őszintén szembe tudok nézni az elhízásom valódi okával. Köszönöm neked, ezzel a cikkel sokat segítettél.

Hát igen, szerintem mindannyian így vagyunk ezzel.

Akkor hát... boldogságra fel! (és aztán súly meg szépen le :) )

Eddig csak olvasgattam a fórumot, mondhatni külső szemlélő voltam.

Nekem nagyon tetszett a cikk!!! Telitalálat! Én elkezdtem lefejteni magamról a védőfalamat. Már nincs rá szükségem!

Nem marhaság!!!

Csak valaki beismeri, valaki nem....

Kedves Todzsó és Csipkerózsika!

Ha megvan a lelki ok, mi a következő lépés? Én azt hiszem tudom mi az enyém, de saját magam ezen nem tudok változtatni..

ez nagyon jó cikk..ha nézegetem a fotóim, az évek során hol csinos, hol duci voltam. és amikor híztam, valóban védekeztem valami ellen, körbetakartam magam a külvilág ellen hájtengerrel.

csinosan meg inkább az zavart, hogy "hirtelen" mennyire másképp viszonyul hozzám a külvilág-ismerősök, ismeretlenek. állandóan ingázott a testem meg a lelkem.

2 hónapja úgy érzem, itt az idő a változásra, és az elkövetkező éveim stabilan, karcsún fogom leélni. (nagyon remélem..)

Ez nagyon jó cikk. Ma este pont ez kellett nekem.

Gyakorlat sem kell hozzá, nekem annyira... hm, felszínen van egy élmény: 92 kilós voltam, mikor azt úgy mondták nekem, hogy "gyönyörű vagy", hogy el is hittem. Mert szerettem és szerettek.

Ez ma már nincs így.

De 92 kiló sem akarok újra lenni.

Bár ma délután ez nem úgy tűnt...

Biztos van más ok, nyilván, hiszen akkor nem jutottam volna el erre a kilencvenixre... de kérdezem én: ha ez tudatosul, mennyivel jobb nekem?

Tudom, hogy akkor nem a súlyom miatt voltam boldog. De az voltam...nagyon. Hogyan "kapcsolhatnám szét" ezt a két dolgot?

Remélem, sikerült érthetően leírni...nem vagyok top formában szellemileg (sem).

Edita Sipeky könyvét nem olvastam, de megkeresetem a fórumot itt a Hoxán.

"A túlsúlyt az okozza, hogy nem érezzük jól magunkat, és nem úgy viselkedünk, mint akik, amilyenek igazán vagyunk."

Ez volt a cikk második mondata, és ahogy elolvastam, el is sírtam magam, mert ez pontosan így van.

Egyébként még Paul McKenna-nak is van egy könyve, amiben a "egyél, amit kívánsz", és lazíts rendszeresen módszerét ajánlja a fogyáshoz. De ő a pszichológiába nem mélyed bele, inkább a diéták káros hatásait, a biokémiát taglalja.

Igen, a végleges fogyást én is olvastam, meg még néhány más, pszichológia és elhízás közti összefüggésről szóló könyvet, pl. Doreen Virtue: Szabadulj meg fájdalomkilóidtól, és Mary O'Malley: Kényszeres cselekedeteink üzenete c. könyveit.

Ezek az olvasmányok és a saját tapasztalataim ihlettek a cikk megírására is.

Nekem kb. 3 évvel ezelőttig semmi problémám nem volt a súlyommal, figyelnem sem kellett semmire. Aztán egy-másfél év leforgása alatt tetemes súlyt szedtem fel, MIKÖZBEN ez idő alatt rendszeresen keményen sportoltam. Volt egy-két halvány próbálkozásom fogyókúrára is, de egyszerűen nem fogytam, hiába tartottam be szóról szóra a diétát, nem indult el a fogyás.

Értetlenül álltam a dolog előtt, csak azt tudtam, hogy valami új megközelítésre van szükség, ha sem a sporttal, sem a kajával nincs összefüggés.

Így jutottam a pszichológiához. Azóta már sok mindent megértettem, és megoldottam magamban. Még mindig nem vagyok a kívánt súlyomnál, de már sokat fogytam, és folytatom tovább a "munkát", és kezdem érteni, hogy mért híztam meg.

Kedves Csipkerózsika!

teljesen egyetértek, és mindenkinek ajánlom szívből elolvasásra McMenemy Gabriella: Végleges fogyás fogyókúra nélkül című könyvét (már csak antikváriumban, könyvtárakban fellelhető), ahonnan ezek a gondolatok származnak. Első olvasásra furcsának tűnik sok gondolata, de aki mélyen magába néz, lehet, hogy valóban végleges megoldást talál a túlsúly-problémáira. Én is jelenleg éppen ezen igyekszem.

Hasonló elmélet áll Edita Sipeky: A fogyás magasiskolája című könyvének hátterében is, mindkettőt nagyon fontos, hasznos és érdekes olvasmánynak tartom.