Fogyás szülés után...így nem kellek a páromnak! (beszélgetés)

Értelek én, de ha 20 kiló felesleg lenne rajta, akkor is gondolhatná, hogy zavarja a nejét.

fejfájást okoz ez a nőnek, anélkül is, hogy cseszegetné.:))

Én voltam terhesség előtt 70,nem tudom mi lehetett, de szülés után visszamentem 56-ra.

Aztán 30 év múlva 62 lettem, fogyózni kezdtem egy teával, és érthetetlen módon lementem 44-re.

( kiderült; helicobacter )

De se a 70-nél, se a 44-nél nem cseszegetett a férjem, mikor síránkoztam, annyit mondott; nem vészes, ne izgulj!

Na, így is lehet!

Jó, azért ne túlozzuk már el, hogy a pasikat nem érdekli, hogy hogy néz ki a kismama feleségük. Érdekli őket és szerintem rendjén is van, hogy mindenki legyen igényes a párjára is és magára is, a lehetőségekhez képest.

Itt a megfogalmazással van a baj. Ha tényleg elhangzott, hogy "ennyi időt kapsz, hogy lefogyj", ez így egy az egyben tapírság. De maga az, hogy valaki szeretné, szereti, hogy a felesége kihozza magából a maximumot, nem elítélendő. A lehetőségekhez mérten-be pedig az is beletartozik, hogy vigyáz a gyerekre egy órácskát esténként (vagy az anyós, ha már ennyire puffog), hogy ezalatt a kismama tornázzon egyet, vagy elmenjen kozmetikushoz, vagy lehetőségeihez mérten otthon csináljon egy kis spa-zást, kikapcsoljon stb.

Mert nem arról van szó, hogy tényleg nincs rá ideje, hiszen mindenkinek 24 óra áll a rendelkezésére, mifelénk meg 6 hónapos babák mellől is sokan húznak vissza a melóba, nehogy helyettesítsék őket, és vár rájuk a meló utáni háztartás stb., sőt, szoptatásnak meg ott a munkahelyi vécében történő tejleszívás, hogy addig se menjen el a tej és sorolhatnám...

Viszont tény, hogy van, aki lelkiismereti kérdést csinál belőle és nem mer mondjuk nekiállni semminek, ami saját magával kapcsolatos, amíg a gyerek alszik. Amúgy meg csak boldog anyukának lehet boldog gyereke, szóval a magunkra invesztált idő is öröm a gyerek számára mert nyugisabb, frissebb, szebb anyukát lát a maradék időben. Egyébként nincs is jobb annál, mikor érzi az ember a partnere támogatását is ebben. Nem azért kell a kismamatorna sem, mert aztán egy héttel a szülés után qrva fontos az alak. Nem is éget el többet mint 50 kalóriát az ilyen laza kismamatorna. De jól esik kinyújtózni, átmozgatni, stresszoldó. És az alak persze jobb lesz, de a lényege a kikapcsolódás és regenerálódás.

Szia! Örülök, hogy a lelki teher és amellett, hogy próbálod visszafogni magad nincsenek tej gondok. Szerintem próbálj meg beszélni a pároddal és a "kedves" anyóssal, hogy ez mennyire bánt téged. Az pedig egyáltalán nem általános, hogy valaki szülés után pár hónappal a régi formájában virít, főleg szoptatás mellett.

Nálunk soha nem volt téma a súlyom, kivéve, ha én hoztam szóba, hogy milyen disznó módon nézek ki, de a férjemnek soha nem volt megjegyzése... Szerencséjére :) Az én kislányom két évig szopott, ha közben tornáztam kicsit, vagy visszafogtam magam kaja ügyben, nekem egyből kevesebb lett a tejem, így hanyagoltam a témát és a férjem is egyetértett abban, hogy a gyerek az első. Most, hogy már nem szopik elkezdtem tornázni és diétázni, de nem a férjem miatt, hanem azért mert nekem van rá igényem, hogy visszanyerjem a régi alakom...

Remélem, sikerül rendeznetek ezt a dolgot kettőtök között és boldogan nevelhetitek a picikéteket!

Pesszimistaként kérdem csak.... és mi lesz ha nem megy le tovább csak - 2 kg? (mert megállsz a fogyásban?)

És miért pont 3 hónap, miért nem 5 hónap alatt? Mi van 3 hónap múlva?

Szia,

azért írok, mert nekem is van egy maholnap 4 hónapos kisbabám és bár én is szeretnék fogyni, de ez még nem időszerű, mivel a baba anyatejet kap. Amíg szoptatsz nem is fogsz teljesen lefogyni; a természet úgy intézi, hogy legyen egy kis tartalékod. Másrészről pedig 9 hónap alatt szedted fel a súlyt tehát kb 9 hó kell, hogy lemenjen. Napi 2-3 óra séta pedig pont elég. Próbáld meg ezt megbeszélni a férjeddel, mert így csak nehezebb lesz...

szégyelhetik magukat a párod és családja

inkább segíthetnének egy kicsit a baba ellátásában, hogy pihenni is tudjál,

szomorú, hogy nem a közös örömökben és feladatokban osztoztok, hanem a kilókon

Ez egy tapló...

Az exem nekem is pattogot...szó szerint éheztem szoptatás után,hogy újra 46kg legyek,mert neki az tetszik....hozzáteszem 169cm-hez még az 56 sem sok....azért én berágtam,ott hagytam a búsba....nekem ne pofázzon egy ilyen....

Az ilyen nem ember....Anyósom rendes volt,de a tiédet tuti orrba vágnám...

Én a terhesség alatt felszedett 24 kilómtól 1 év!!alatt szabadultam meg.Nos,már bocs,de te ettől a vadbaromtól szabadulj meg akit párodnak hívsz!!

Robotolsz otthon segítség nélkül és még ő hisztizik a súlyod miatt??Nem olvastam végig,de ő mit ad neked amiért nem hajítottad ki a francba?

Dobd ki ezt a szemetet a helyére..

És aztán fogyjál le. (vagy hízzál meg, ahogy jól esik)

Általában fordítva szokott lenni, a nők szoktak társ helyett apát keresni a gyereküknek. Ez most a leírtak alapján inkább a fordítottja. Neki nem TE, mint Te vagy a fontos, hanem a gyerek, meg a "sikeres project".

Ha úgy nagyon leírnám a véleményemet, az olyan "bayerzsoltos" lenne, oszt lehetnem perelni...

"Csak én vagyok szerencsétlen?"

Szerencsésnek semmiképp nem tartalak a párod és a jó édes anyja miatt.

Háááátt...., a magam részéről ez az a téma, amikor nagyon be tudnék olvasni egy férfinek! Én anno szintén megkaptam a (volt) férjemtől, hogy már nem olyan vagyok, mint mikor elvett, már nem 61-62-es a derékbőségem, és (én kb. 25 kilót híztam), a "versenysúlyomhoz" (63 kg körül) 72-vel kezdtem a terhességem, maradt hasam, sajnos. Szerintem engem az utóbbi (+ a volt férjem bunkó viselkedése) nem igazán sarkallt arra, hogy sikerüljön leadnom a feleslegemet. Mi már jó régóta elváltunk (többek között az alakom megváltozáse (is) volt az oka. Már kamasz a lányom, de a hasamom kb. csak a plasztikai sebész segít(hetne), ha lenne rá pénzem. De vagy 9 éve van egy új párom, aki így szeret, ahogy vagyok, pedig a lánykori alakomnak bumm, sajnos.

A véleményem, hogy egyszerűen felháborító és undorító szerintem az olyan férfi, aki ilyesmiért --tatja a feleségét. Nem ő volt várandós, nem az ő szervezete változott meg, így- vagy úgy.

Ezen kívül Te szerintem nagyon sokat megtettél már a súlyfeleslegedből sokan leadtál. Nem is értem, hogy lehet (bocs.), de ekkora bunkó a férjed és a "kedves" anyósod is. Anyósod is egy "kellemes" jelenség lehet..., no komment, a fiacskájával is.

Nekem vörös posztó az ilyen bunkó férfi, aki a kilókkal méri az "állítólag" szeretett nőt. A véleményem nekem azóta, ha nem tetszem egy férfinek úgy súlyfelesleggel, akkor az "ajtó bármikor nyitva áll, és el lehet menni, keresni egy 50 kg-os nőt." Nem fogok senki kedvéért fogyókúrázni (bár már életemben vagy 3-4x sikerült, tizenkilókat lefogyni - de én önmagamért fogyok, ha akarok, abba senki sem szól bele, ha nem tetszik, el lehet menni).

Szóval no komment, hogy egy szászármetszéssel nemrég szült feleségét valaki, a jelentős fogyása mellett még (annak ellenére) is annak ellenére --teti. Egy szóval: undorító pasi.

Egy kérdés nem tisztázott elôttem: a férjed, vagy csak a gyermeked apja... mert nagyon nem mindegy!

Bármelyik is, egyik státuszban sem szép így beszélnie a gyermeke anyjával.

Amúgy pedig nem díszkard vagy egy pasi oldalán!

Milyen ember ez!

Te meg add ukázba,hogy kap 3 hónapot,hogy ledolgozza rólad a 6 kg-ot!

Ilyet mondana az anyósom elküldeném a melegebb éghajlatra!

Te meg ne törődj velük, szoptatás közben nem szabad fogyózni!