Mozaik család - a páromnak gyereke van... (beszélgetés)

Lehet, hogy semmi nincs:)

Reméljük minden rendben.

Igen, ez így is van, egyetértek veled, amíg lehet, az ember inkább előbb próbálja megoldani a problémát és ne meneküljön el egyből... csak egy idő után, ha túl sok lesz a toldás-foldás, jobb a különlét, a menekülés.

Én az első kapcsolatnál bántam, hogy toldani-foldani próbáltam és nem menekültem el inkább a fenébe, bakker 3 évig húztuk, pedig egy fél évig se lett volna szabad, csak az időmet rabolta, ráadásul kb egy év után jött volna valaki, aki akár utódja is lehetett volna annak a balfácánnak, de én inkább maradtam a rosszban. (NB, ezzel a fiúval, akit utamba sodort az élet - defektet kapott a bicajom, gyerkőc meg épp jött a bicikliúton, megállt segíteni, aztán elbeszélgettünk útközben, szóval nem csaltam meg az akkori kapcsolatomat - ,szóval ezzel a fiúval utóbb évekig kerülgettük egymást, egyszer meg is próbáltunk találkozgatni, de más volt a célunk, és utóbb megszűnt a gyerek (hapsi) varázsa. - No mondjuk ez is durva, ő nekem kvázi megmaradt 25 éves kölyöknek, aztán most meg már majdnem 40, tehát már hapsi bőven. :D)

Szóval mérlegelni kell, hogy mi fontos. Drukkolok, hogy számodra, számotokra jól oldódjon meg ez az egész.

Sziasztok, bocsánat az eltűnésért, rengeteg a munkám és bevallom nincs is túl sok jelentenivalóm (vagyis gyűjtöm őket :))

Visszaolvastam és aranyosak vagytok, hogy aggódtok a "baba/gyerekvállalás" miatt - igen, mindez jogos, de egyelőre nem ez az elsődleges. Fontos lenne 'stabil alapokra' helyezni ezt az egészet.

Látom (a kommentekből) és tisztában vagyok azzal, hogy sokan teljesen másképp döntöttek volna. Kicsit mondjuk amiatt fura, mert ha egy konfliktus automatikus velejárója a szakítás és nem az, hogy az ember előbb átlássa, ő maga hol hibázhatott, vagy ne kerüljön terítékre a lehetséges megoldás, akkor az összes kapcsolatot megehetné a fene... :)

Én most kicsit "megfigyelő" pozícióba helyezkedtem. Kíváncsi vagyok, hogy a sok szép szó és ígéret mögött mennyi lesz a tett, s vajon a VALÓDI problémáink (amikkel kb indítottam is a fórumot), azok miképpen fognak alakulni/változni/lezongorázódni.

Nem végtelen türelemmel követem az eseményeket, inkább kíváncsian várom a dolgokat. Olyan ez, mintha valóban "felszállt volna a lila köd" - teljesen higgadt vagyok és magam is rengeteg konstruktív javaslatot teszek. Vannak változások, de sok minden meg valamiféle "dacból" történik.... nem is tudom leírni.

Tudom, hogy mindkettőnkben vannak még tüskék (érzi az ember), ezeket is ki kell gyomlálni.

Szóval nálam/(nálunk) most a tiszta, nyílt kommunikáció időszaka van, s azt nézzük, hogy egy irányba haladunk-e, tudunk-e mindketten kompromisszumokat kötni, vissza tudunk-e egymáshoz találni úgy, hogy egy sokkal szilárdabb valamit süssünk ki a dologból ;)

PUSZI NEKTEK!! :)

Szerintem se kéne várjon a babaprojecttel. Férjet 50 évesen is találhat, ha most nem jön mégse össze a nagy összebékules, gyerekei viszont csak most lehetnek. Lehet, hogy ő szerencsés alkat és 40 évesen is potyogtatja majd a gyerekeket, de ha már most 35, és már eddig is hormonokat szedett, akkor bele kéne húzni.

Amúgy meg most simán lehet, hogy hopp, a nagy békülésre spontán mód bekopog egy kis szivárványbaba. Vagy kettő is egymás után.

Tyű, már én is vártam a fejlemenyeket. 😁 (ünnepek alatt is be-beneztem, hátha írt valaki.)

Örülök, hogy Mr Logisztikus kicsit észhez tért, reméljük, most tényleg megijedt és tartós lesz a változás.

Azért tényleg tartsd nyitva a szemed, egy ideig legalábbis, az az érzésem, te is békére ,állandóságra, biztonságra törekvő hölgy vagy, akit könnyű levenni a lábáról. Úgy érzem, most megkönnyebbültél, hogy maradhat a kapcsolat, nem kell ujat keresni. A következő heteken, hónapokon áll majd, mennyire égett belétek ez a figyelmeztető kapcsolati válság.

:)

Sok boldogságot!

Azért a lakásod ne add el!!!

Szia!

Örülök, hogy olvashatom a folyományokat! Én nagyon számítottam rá, hogy az eltűnésed után majd teperni fog, és már mindenre nyitott lesz. Amit az 5napozással csinált, az szerintem nem volt más, mint tudatos manipuláció, hogy megtörj.

Figyelj, Te élsz vele ennyi éve, az írásaidból az jön le, hogy nagyon ragaszkodsz hozzá. Ha ennyi mindent változtatott hirtelen, akkor adj még neki egy esélyt, ha úgy érzed!

Igen, felszállt a rózsaszín köd, de jól is teszed, ha nyitott szemmel figyeled a kapcsolatotokat, és helyes dolog, ha többé nem engeded ide fajulni a dolgokat, ahol most volt. Szerintem minden csoda csak három napig tart, ha a változtatás a részéről csak átmeneti lenne, vagy nem őszintén akarná megoldani, hanem ez újfent egy manipuláció (nekem kicsit ez a gyanúm, de ne legyen igazam), akkor idővel úgyis kibukik majd, hiszen azt fogod észrevenni, hogy ahogy a kedélyek lenyugodtak, minden áll vissza szépen a régi kerékvágásba, és kezdődik előről az egész.

Szerintem ha ennyire szereted őt, semmit nem veszítesz, ha adsz neki a mostani szituban még egy lehetőséget a változtatásra. Hiszen nem megcsalt, nem erről van szó. Ellenben én a helyedben a gyerek projektek most jóóóóó darabig hanyagolnám, az biztos!

Jaaa, és szívesen olvasnám életed sztoriját egy privát naplóban, ha esetleg gondolsz ilyesmit vezetni. :)

Örülök, hogy minden rendeződik. A sérelmeket tegyétek félre és induljon az új életetek teljes erőbedobással és előre.

Ha valami probléma felüti a fejét - mert az mindenhol van - meg kell beszélni.

Sok boldogságot kívánok:)

Simán tévedhetsz.

Unokahúgom nagyon fiatalon, 17 évesen ment férjhez, mert terhes lett. Még meg sem született a bébi, amikor a keves férje inni kezdett, nem kispályás módon. Négy év múlva újra terhes lett, azt mondta a férjének, elveteti a gyereket, a másikal elköltözik, hogy sose látja őket többé. A fickó aznap ivott utoljára. Néhány éve már nem is dohányzik. A kisebb lány most fog érettségizni.

előre is elnézést, de olyan érzésem van, hogy ez valami szappanopera. Régen, mikor belenéztem az Éjjel-nappal Budapest-be, mindig azt hittem, hogy lehet ennyire a valóságtól elrugaszkodott történetet írni, sok esetben véltem úgy, hogy már nincs az az ember aki ezért-azért ki nem rúgta volna a barátját/barátnőjét.

Hát itt az élő bizonyíték, hogy ilyen tényleg létezik. És én még mindig nem hiszek a szememnek, és csak pillogok. Mikor néha beleolvasok, akkor tuti vagyok benne, hogy most már biztos azt fogom látni, hogy a főhősnő a fejéhez csap, hogy de hülye voltam eddig, és nem és nem :)

Teljesen igazad van és köszönöm ezt a tanácsot! Azt hiszem, valahogy így lehet ezt.... venni egy nagy levegőt és elindulni.

;)

Szerintem hagyd a miérteket, és a felelősök keresését. Sőt egyáltalán hagyd a múltat. Nem vezet sehová, ha abban kalamolsz.

Most van most, ha adsz egy esélyt, innen induljatok. Aztán meglátod, hogy mi lesz. Drukkkkk! ;)