A páromnak gyereke van! (beszélgetés)

Igen egyszer visszakapja amit a gyereknek ad

Annyira elvetemült, hogy erre nem gondol, és nem is engedi, hogy az ő elképzeléseit valaki megpróbálja megváltoztatni, hiszen senkivel nem hajlandó erről beszélgetni sem. A gyerektől fogja visszakapni, azt amit ő tett vele, ha a gyerek már nem lesz kiszolgáltatott helyzetben, nem kell megfelelnie, akkor jön majd el az ő ideje.

S még annál is szebb milyen sérülést okoz a gyereknek ezzel :(

Sajnos erre már én is rájöttem :( a saját bosszújához eszköznek használja a gyereket, a legszebb, hogy észre sem veszi.

Az komoly. Nem normális a gyerek apja

Mindegy csak valamibe bele tudjon kötni. Nálunk is ez megy sajnos. Ha előbb szeretném elhozni esetleg, akkor mit gondolok én, ha egy darabig nem kérek tőle ilyet, és nem vagyok depis, akkor miért érzem jól magam a gyerek nélkül, nekem nem is hiányzik dumát nyomja.

Igen tudom nálunk a legnegyobb gondja mindig az volt az apjának (6és fél éve nem vagyunk együtt) h mért nem jár szoknyában mikor kislány és miért nincs szép hosszú haja mért kell levágni

Tudod, szép válás nincs. De hogy még 5 év után sem tudunk beszélni a gyerek dolgairól sem. Az már durva.

Csak az elmondásaira tudok hagyatkozni, meg a tanítónénik amit mesélnek a viselkedéséről. Nehéz neki az, hogy mi nem vagyunk jóba, és ő meg akar felelni mindkettőnknek. Ez lelkileg nehéz neki.

azért nem fenékig tejfel az egész ma is pl tiszta ziz volt valamiért.. de háttt elviselem mert a gyerekemnek szüksége van rá

A fiad nem is akar velük lenni? És ennek nyomai is vannak? Pl a viselkedéasén? Vagy(és ne haragudj meg) csak te látod sötétebben a dolgokat a fiad iránti szeretet miatt?

Hát ezt nem tudom. Az biztos hogy egy gyerek életébe belecsöppenni alpból felelősségteljes dolog. Magamból kiindulva, 24 évesen teljesen másképpen gondolkodtam ezekről a dolgokról mint ma, lassan 31 évesen. CSak az idő az ami meghozza neked az "eredményt" Így, hogyapával még beszélni sem tudsz nagyon nehéz. Nagyon sajnálom hogy ilyen helyzetbe keveredtél.

Persze, akinek van sajátja, az tudja milyen érzés anyának lenni, és hogy kell bánni egy gyerekkel. Bár... mindig tudnak meglepetést okozni :) boldog lehetsz, hogy jó a viszonyotok, nincs ennél fontosabb egy válás esetében.

ez nőtől is függ, sztem. Ha a gyerek az utolsó akk tényleg fogalma sincs róla mire válalkozik. Tudom bnőm is volt ilyen helyzetben de neki a gyerek volt az eslő mert neki nem lehet sajátja és az is egy más szitu volt

nem tudom, elég kemény a helyzet. én azt tudom h a lányomat kéthetente viszi az apja és az új bnőjét imádja a lányom a csaj is a gyereket. jó könnyebbség h a csajnak is van egy 9éves kisfia a lányom már 7és fél éves. Nekünk jó a viszonyunk szerencsére mind a kettővel. Gyereket meg nem tiltom tőle boldog vagyok h megy:)

De most komolyan? El tudja képzelni egy nő akinek nincs gyereke, hogy milyen lehet együtt élni mondjuk egy 8,5 éves gyerekkel? Szerintem gőze nincs róla.

A múltját tekintve ennek a nőnek, hisz ismerem, évekig tartó szerelmi kapcsolat egy apja korabeli férfivel. Az exem egy főnyeremény neki, van pénze, lakása, és végre van aki társként tekint rá, nem csak szeretőként. Hát... a gyerek az utolsó, hogy van.

Egyébként 30-s. CSak van annyi rálátása a dologra hogy tudja tud e a yerekkel élni nem? Hiszen ha úy érzi nem tud, akkor csak nem költözik össze vele, vagy vannak olyan aljasok hogy nem foglalkoznak a gyerek érzelmeivel és eyütt vannak mégis? Mert mint mondottam volt, mi a gyerek miatt is mentünk szét anno... Én úgy éreztem, nem jó eyütt, az ex-em gyerekének semmiképp nem jó velem. És inkább ki ki merre lát.

Semmi baj, nem feltételeztem semmi gondot a helyesírásoddal :) köszi a válaszokat :)

Igazán sajnálom. Én mindíg meg szoktam kérdezni a faim, hoy találkozott e a nővel, beszéltek e, és mindíg hozzáteszek valami kedves dolgot, pl aranyos volt igaz? Kedves? Finomat főzött? Igaz nem kapok pozitív választ :) De legalább látja hogy én elfogadtam hogy ő van, és semmiképpen nem haragszom rá, ha jól elvannak. (Igaziból nem így van, de ezt neki nem mondhatom. Utálom azt a nőt, gyűlölöm. De el kell fogadnom a helyzetet a gyerek miatt. És ha meghallom hogy a gyerekemmel rosszat tett,leordítom mindenki fejét, csak előtte elbeszélgetek az apjával, hátha mellém áll. De bízom benne nem gajulnak el a dolgok ennyire )

Kemény... épp ezt tesszük most, eddig harcoltunk érte, mivel kicsit volt, és ő nem tudott ebbe beleszólni. Most beláttuk, hogy ezt úgy is ő fogja eldönteni, kivel és milyen feltételekkel szeretne együtt élni. Megbeszéltük, hogy ránk mindenben számíthat, bármit elmondhat, még ha az nekem fáj is, mindenben mellette vagyunk. Az apja még csak beszélgetni sem hajlandó velem, a telefont sem veszi fel. Ellenséges, úgyhogy esély arra, hogy meg tudunk egyezni semmi sincs, hiszen ez már így megy 5 éve.

Nagyon kemény dió ez. A fiam és apja 6 évig nem látta eymást, nem kereste az apja. Felbukkant, nem bíztam benne, de két alkalom után hogy elvitte, rájöttem, nem kell nekem szabályozni ezt a láthatás dolgot. Jön, mennek, ez így jó :) Remélem mindíg hozza is (a félsz azért bennem van.) Nay on buta ember az exed. Miért nem kérdezed meg milyen esélyetek lenne? mert szerintem ha nincs rá esely hogy visszaadják a felühgyeleti jogot, akkor valóban te terheld vele a gyereket, viszont akkor bármennyire is nehéz, tedd könyebbé az életét azáltal hogy segítessz neki azzal hogy könnyebben elviselje hogy nincs veletek . És merje esetleg az apjáékkal is jól érezni magát.

Szerintem teljesen már a szituáció akkor, ha a gyerek anyja úgymond nincs a képbe, vagy csak éppen. Attól is függ, hogy ez mindennapos együttélés, vagy csak a kiránduló hétvégék együtt töltéséről van szó.

A pénzével tudta sajnos, és a kapcsolataival. Eltelt két év és újra pert szerettünk volna indítani. De pár hónapja az események alakulása miatt - hogy most készülnek összebútorozni, mert eddig az ex az anyjáéknál lakott a gyerekkel - a gyerek érdekeit is figyelembe véve arra jutottunk, hogy nem indítunk addig pert, amíg az összeköltözésük nem alakul valahová. Lehet az lesz a döntő mindenben. Sajnos nem rakhatjuk a gyerek vállára a választás terhét, hiszen ő mindedkettőnket szeret. Az apja nem engedi hozzánk, csak a megszabott láthatás ideje alatt és iszonyatos mocskos módon tiltja tőlem a fiamat, és ez a gyereknek nagy lelki trauma. Ezért szeretnénk ha velünk nevelkedhetne.

Egyszer voltam ilyen helyzetben, de az sem hasonlítható össze ezzel a szituval, mivel zömmel csak hétvégenként találkoztunk (220 km-re lakott párom a lányával). Akkor múlt 6 éves, az anyja jóformán rá sem nézett (pár havonta/fél évente egyszer elvitte). De mivel roppant jólelkű, érdeklődő és átlagon felül értelmes kis teremtés volt, ezért már az elején spanok lettünk.

Ja... Hogy ez nem friss dolog.... Elég szemét a te volt férjed ha belekényszeríti ilyenbe a gyereket. Nézd. Szerintem a lelki oldalát nézve, én úgy gondolom hogy a gyerek valóban képes elutasítani alapból a másik nőt, évekig, bármeddig, akármit tehet a nő, akkor sem fogja elfogadni, mert nem is akarja. Ennyi. A másik oldalról nézve pedig ez nagyon rossz lehet a gyereknek, hiszen nagyon nem akarja, de miért nem lehet veletek?

Mindenesetre, én mint anya, a gyerekem miatt próbálnám arra ösztönözni őt, hogy ismerje meg a másik nőt, hiszen vele kell élnie. DE miért nem élhet veletek? Miért, hogyan tudta elperelni? SAjnálom egyébként, biztosan nem könnyű . De ha már ez van, próbálj segíteni a faidnak azzal , hogy elősegíted eggy jó kapcsolat kailakulását.

A fiam amúgy sem egy puszilkodós fajta, amióta már nagyobb, a nagyszülőknek sem engedi, csak tényleg nekünk a szülőknek és a páromat is nagyon imádja. De egyáltalán lehet működő kapcsolat, így hogy még nem laktak együtt, szinte egymást sem ismerik és még ott van egy gyerek is? Ha több év alatt ez a nő nem tudta megszerettetni magát, amikor csak a jót kaphatták egymástól, akkor most sikerülni fog?

Azt hogy senkit nem ismerek és nehéz így nyilatkozni. És amit mondok az VÉLEMÉNY, TAPASZTALAT, NEM TANÁCS!!!!!! Szerintem a legtöbb gyerek ebben a korban, alapból tiltakozik a szigor ellen, az én fiam is 8 és fél, tehát látom rajta, önállósulási törekvéseik, (majd én jobban tudom, én vagyok aki tudja nem te, és eyébként is azt csinálok amit akarok ,) tombolnak!!! Én kiskamaszkornak hívom :) Alapból elutasítja anőt... TErmészetes, hiszen te vagy az anyja, akit nagyon szeret, és neki nem kell más anya! Ne is puszilja meg, mit akar ő tőle? Elvette az apukáját, esély sincs rá hoggy anya és apa egyszer majd eyütt... Akár ez is lejátszódhat a gyerekben. AKÁR: Nem tudom. Nem ismerem.