Flört vagy barátság? (beszélgetés)

Az a baj, hogy van az a helyzet, amikor már kb. tudjuk, hogy mit szeretnénk, de szégyelljük, ezért inkább magunknak is hazudunk...

Ez az út még nagyon sokfelé vihet, de azért jól gondold meg, hogy mibe érdemes energiát tenni -és mindenképpen hosszabb távon gondolkozz, mert szerintem az az optimista hozzáállás...hátha sokáig élünk. :D

Igen, rosszul fogalmaztam, de mosr már úgy gondolom sikerült a lényeget összehozni. 🙃 Nem érint kellemetlenül a tesóm észrevétele, inkább csak meglepett. Valójában az összes rokonom és barátom közül ő áll hozzám legközelebb, jobban ismer, mint bárki, ezért is gondolkodtatott el. Valószínűleg az tűnt fel neki, hogy általában nem vagyok ilyen közvetlen, felszabadult viszonyban senkivel, inkább visszahúzódó, sarokból figyelő típus. Mindig is nehezen kötöttem barátságokat, gyerekkoromban is a barátok találtak rám, ők közeledtek felém, amit sosem értettem igazán, de mindig körülvettek, bármennyire is próbáltam eltűnni a sarokban. De a húgom nem látott a gyerekkori barátaimmal, még fiatal volt, hogy ilyen megfigyeléseket tegyen. Ezek a barátok sajnos szétszéledtek az évek során, és felnőttként már más kevésbé közvetlen kapcsolatokra találtam. Azt hiszem ezért is van bennem ez az értetlenség az ügyben. Emlékeztet a gyerekkori barátokra, de felnőtt fejjel, kívülről nézve már furcsának tűnhet.

A tesómon kívül senki nem tett erre megjegyzést, nem vettem észre, hogy bárkinek feltűnt volna. Az viszont igaz, hogy a közös baráti társaság többi nőtagjával nem viselkedik ennyire közvetlenül. És az is, hogy mástól valszeg nem tűrnék el ilyesmit, de ő valahogy olyan feltűnés nélkül, természetes módon tesz mindent, hogy nehéz rá megharagudni bármiért. Egyébként egy végtelenül udvarias, figyelmes, tisztelettudó, barátságos, szinte mindig vidám ember, mindenkivel, nem csak velem. Csak velem talán picit jobban elengedi magát. Lehet, hogy a félreértés inkább abból adódik, hogy tesóm őt nem ismeri annyira, csak egyszer találkoztak.

OFF topic:

Jó, hogy kiadod a haragodat, ezt is fontos megélni, de!

Szerintem ha ugyanazzal az indokkal érvelünk az ellenkezője mellett, azzal lényegében ugyanazt is csináljuk.

Tehát "a gyerekre" hivatkozva elválni/házasság mellett dönteni szerintem ugyanolyan felelőtlen és kényelmes megoldás. Mivel a gyerek szemszögéből (is) rengeteg pozitív és negatív hozadéka van annak is, ha vkik a nehézségek ellenére együtt maradnak és annak is, ha elválnak. Az a helyzet, hogy a gyerek minden esetben az elszenvedője lesz a szülők közötti kapcsolatnak, ami a kettőjük felelőssége, és ezzel szerintem mindenki nagyon tisztában is van, csak ezt így elég nehéz elfogadni. Amit teljesen megértek, kellenek az enyhítő tényezők, de emiatt ne gondoljuk már magunkat többnek/kevesebbnek 1 másik embernél.

Nem-nem.

Azért tűnik számodra, hogy félreérthető, mert nem vagyunk egyformák.

Van olyan barát, aki pacsizik.

Van olyan barát, aki kedvességből megsimogat.

Van olyan barát, akinek sok mindent megenged az ember, mert tudja, hogy barát.

Azonban mivel nem vagyunk egyformák, így mindenkinek más és más fér bele.

Engem, ha egy ismerős, vagy barát úgy megsimogatna, ahogyan te korábban írtad helyre tenném, mert nekem a barátságba egy simi nem fér bele. Lehet neked pedig igen. S talán azért is még,mert otthon nem vagy agyonszeretgetve nap, mint nap, mert nem kapod minden nap ugyanazon a szinten a törődést, simogatást, stb...

Ezen nincsen mit félreérteni.

Az pedig egyenesen számomra badarság, hogy 1-2 évig látszik a szeretet, a törődés ilyesmi mivoltja, de az évekkel később megkopik, ellaposodik. Ilyen az én felfogásom szerint egyszerűen nincsen!

Ha szeretem a páromat és szeret viszont, akkor természetes a testi kontaktus sok féle formája 12 év után is (most nem szexre gondolok, hanem simi, tapi, csók, puszi, ölelés, stb) S tisztában vagyok azzal is, mint nő, hogy addig van szeretet, míg az a másiknak nem kényszer, nem teher, nem más simogatása tölti ki az űrt, amit otthon nem kap minden nap meg.

Válaszolva: Nekem nem férne bele, hogy egy barát simogasson, "véletlen" érintsen, akkár viccelődés közepette! Ha simogatni szeretne, akkor menjen az állatkertbe az állatsimogatóba.Ilyen hiány nem lehet egy jól működő kapcsolatban.

Szerintem továbbra sem minket kell meggyőzni, a Te házasságod, a Te életed.

Teljesen mindegy az is, hogy én azt mondom, hogy nekem ez belefér, ha neked nem. Ezt neked kell eldöntened.

És ez már megint tényleg csak a magánvéleményem, de ez megint olyan magyarázom a bizonyítványt. Itt mindenki a saját házasságáért és a saját életéért felelős, nekem ugyanúgy felkel a nap, ha elválsz, és akkor is ha nem. Abban igazad van, hogy a fórum témája már valóban inkább már inkább elvek és világnézetek ütköznek össze.

Azt gondoltam, hogy azért érdekel, hogy flört/barátság, mert ettől függően te szeretnéd máshogy kezelni a helyzetet; szóval akkor én lehet, hogy félreértettelek, jó, hogy ezt leírtad.

Kellemetlen neked, hogy a tesód megjegyezte?

Egyébként ez nagyon nehéz helyzet, mikor kintről így "bekavarnak".

Nekem volt már részem egy hasonló szituációban, ott mindketten egyedülállóak voltunk és egyébként nagyon szimpatizáltunk egymással, mint 2 ember, kolléga, de semmi több. Aztán a környezet annyira elkezdte hangoztatni a dolgot, hogy milyen szép pár lennénk, hogy ennek óhatatlanul elkezdtünk megfelelni a viselkedésünkkel. Semmi nem lett a dologból, semmi nem történt köztünk, egy nagyon kellemetlen helyzet kerekedett az egészből, ő végül más pozícióba került, de azóta nem is merünk beszélni egymással, nehogy vki vmit félreértsen...

Hozzáteszem mindketten jóval közvetlenebbek vagyunk az átlagnál az ellentétes neműekkel, ez nekem már többször szült kellemetlen helyzetet, mára próbálok erre jobban figyelni. Alapvetően, aki nem ismert, azt már letojom mit gondol, aki akar, az meg idővel úgyis megismer. :)

Picit szerintem ez még régimódi felfogás, hogy férfiak-nők nem barátkozhatnak, és sokszor az érintettek is összekeverik a dolgokat a szerelemmel/vonzalommal.

Az segíthet, hogy mindenkivel/több nővel is így viselkedik-e, illetve az ő párja ezt hogyan kezeli, vagy csak veled.

Nem az a lényeg, hogy mit mond, hanem az, hogy ki mondja....

Neked is szép délutánt!:D

"EZEK" itt teljesen normalisan elmondtak a velemenyuket veled ellentetben.

De semmi baj, edd tovabb a lejart savanyu kaposztadat, es ha kommentelsz probald meg magadhoz merten normalis stilusban, ha nem megy, ne eroltesd.

Kedves FI!

Ha egy másik hímnemű ember közeledése, érintése (bárhogyan is beindít), azt érzed, amit a férjednél nem, akkor az azt jelenti, hogy a férjedre semmi szükséged és nyilván neki sem rád.

Nem feltétlenül kell szexuális kontakt ahhoz, hogy belássuk, a másik több, a másik jobb.

Azt írtad korábban, hogy a gyerek kicsi, nem veszi észre.

Rettenetes módon TÉVEDSZ!

Egy pici gyermek sem hülye, csak gyerek! Lehet nem érti, de nyilván tudja, látja, hogy nem az van, mint az utcán, mint a tv-ben, hogy ölelgeti, simogatja apa anyát, aki ezáltal szereti (gyermekszemmel). Látja.

Érzi, mert ahhoz hogy valaki fórumot nyisson egy válságos kapcsolatban, egyfajta tanácstalanság, lelki nyomor kell hozzá, mert önmaga nem képes megoldani. Tehát érzi a te bajodat.

Az hogy nem akarsz lépni, az azt mutatja, hogy számodra valamiért jó a családi biztonság a férjed mellett, azonban csak lakótársként, mert simán engeded, hogy simogasson egy olyan ember, akihez semmi közöd. Barátságról nem beszélhetünk, de ezt nyilván te is tudod!

Ahogyan téged nem zavar az, hogy a férjed más nővel enyeleg.

Vagy váljatok el, vagy üljetek le a férjeddel és mondjátok ki nyiltan, hogy szeretet és semmi több, magyarul nyílt házastársi kapcsolat.

A gyermek ezt is tudni fogja és érezni, de sem egyik, sem másik nem kisebb törés számára.

Csak azért benne ragadni egy kapcsolatban, mert jó játék, az önzőség véleményem szerint.

Ha valóban meg akarjátok oldani, akkor felnőttek módjára meg lehet. Ha nem akkor nyithatsz 1000 fórumot, akkor sem sokat érsz vele, mert amennyi ember, annyi féle.

1, válás.

2, nyitott kapcsolat.

Nem látok más opciót.

Kutyából nem lesz szalonna, csak a káposzta jó felmelegítve. Ezek a szép közhelyek jutottak eszembe.

Ideig óráig rendbe lehet hozni a dolgokat, de utána szépen lassan vissza is sülyednek a gödör aljára. Ez akár tarthat 1-2 évig is. Persze mindig vannak kivételek. Vagy egyszerűen elfogadják, hogy ez van ezt kell szeretni, mert lehetne rosszabb is, pl egy erőszakos férjjel, aki veri és iszik.

Tudod mi a gond? A tagadás fázisában élsz még. Azt gondolod majd megjavul. De Te magad írtad, hogy már majdnem elváltatok egy éve, akkor adtatok egy esélyt és pár hónap után ugyan ott vagytok. A férjed szerinted a kollegád feleségével enyeleg, te meg a kollegáddal szeretnél.

Ti együtt már szétbarmoltátok ezt a házasságot, családot.

Ne várj 10 évet a döntéseddel, mert ha másfelé nézegetek, akkor már rég nem jó az a házasság.

Egyébként akinek meg egy ismeretlen ember fél mondata elég a válás elindításához, az már rég eldöntötte, hogy válni szeretne.

"De lehetnék akár egy kissé magányos, kattant otthon ülő anyuka is, aki erre az egy fél mondatra várt "Sztem váljatok el." - Ebben az esetben mindenki jobban jár a válással.

Szerintem ha kiírsz egy fórumot azzal, hogy a férjed nem tekint nőnek, nem építed le a családi barátot aki flörtöl veled, sőt még élvezed is, plusz a férj is a barátja nőjével van elfoglalva, akkor jogos a felvetés, hogy minek is vagytok együtt?

Én "csak" 7 éve vagyok a férjemmel, de a társaságomba soha másik nőre rá sem nézett (ez a minimum tisztelet) és nem élvezem, ha a férjem barátja simogat.

Én elfogadom, ha Te megelégszel ezzel az állapottal,

csak akkor meg miért indítasz egy fórumot, hogy minden rossz, nem tekint rád nőként, nem tudod megbeszélni vele a dolgokat? Akkor ezt el kell fogadni, és azt mondani, nekem ennyi jutott. A döntés csak a Tied, de szerintem azt Te is érzed, hogy nagyon vékony jégen táncoltok, aminek jó eséllyel megcsalás lesz a vége, ha nem a baráttal, akkor mással.

Egyáltalán nem normális egy lagymatag kapcsolatban élni 13 év után sem. Épp tegnap monda a férjem 28 év után, mikor közöltem, hogy most éppen utálom magam, hogy nem baj, ő szeret kettőnk helyett is...

Az meg, hogy a gyerekek miatt "ellenni" hát az végképp baromság...

Hol a határ? Hát azt már rég túllépted, és már rég nem csak a barátod, ahogy te is tudod, és mindenki, akit egy pasi állandóan néz, "véletlenül" érintget....

Én nem vagyok válás párti, de inkább elválok a férjemtől, mintsem a gyerekem azt lássa, hogy apa a "szomszéd" nőt fűzi, míg anya kezét egy idegen férfi simogatja.

Ez a helyzet semmivel sem jobb, mint elválni és harmóniába nevelni a gyerekemet úgy, hogy közben az én életem is kiegyensúlyozott. De mások vagyunk.