Fiú gyermeket szeretnék...és ha lány lesz? (beszélgetés)

Ha pedig fiú lesz és hasonlítani fog nagyon a férjedre , akkor mi lesz?

Rátelepszel életed végéig nehogy valaki " elvigye "?

Boldogtalan lesz így.

Amíg az alapproblémád nem oldódik meg , addig jól gondold át a gyerekvállalást!

A férjed iránti rajongást nem vetítheted ki egy gyerekre se így, se úgy.

Kívánom, hogy sikerüljön!

Majd örökbe adod. Vagy elcseréled. Biztos van olyan, aki fiút szül, pedig lányra vágyik 🙃

Én gyereket se akartam. Már házas voltam, voltunk egy társaságban, ahol volt egy irtó cuki gyerek, az a fajta, akiről a szemedet se tudod levenni, és azt érzed, csak forduljon el az anyja, már lopod is el. Egymásra néztünk a férjemmel, és azt gondoltuk, nekünk kell egy ilyet. Megszületett a lányunk, kb három év múlva azt gondoltuk, annyira jó ez így, hogy legyen egy másik is. Alig egy év múlva megszületett a fiúnk.

Ha nincs valami súlyos pszichés problémád, abban a pillanatban ahogy meglátod azt a vörösfejű, ordító, csupasz kisbékát, imádni fogod. Függetlenül attól, hogy fiú vagy lány.

Ezt rosszúl gondolod. Nekem egy lányom és egy fiam van. Már felnőttek. A lányom az idősebb. Ő pontos mása a férjemnek. A temperamentuma, a jelleme, a gondolkodása. Amikor először a szemébe néztem, ott volt benne a férjem.

A fiam inkább én vagyok. Mind a kettőjükkel nagyon jó a kapcsolatom. Felnőttként már mind a kettőnket meglátom bennük. Nem tudhatod előre, hogy milyen lesz a gyermeked, de befolyásolhatod a szereteteddel, neveléssel. Azt írod szereted a férjed, tőle lesz majd gyermeked, akkor miért jut eszedbe, hogy fogod e szeretni?

MIndenki változik. Én pl sosem szerettem a gyerekeket, egyke vagyok, nem is láttam közelről babát a gyermekem születéséig. Ha nagyon sarokba szoritottak, akkor inkább lánypárti voltam, szuper gyerekkoromra gondolva. Mondani sem kell, hogy fiam született.

Ismerőseim , de a hoxa tagok egy része is tanusithatja, hogy tőlem elszántabb fiús anya/tigris/ szinte nincs is a világon.

Azt még hozzátenném, hogy kíváncsi vagyok milyen kis emberke születne a kettőnk szerelméből. Én is szívesen vélném felfedezni benne a férjem tulajdonságait, akár fiú, akár lány.

Engem a sok meló és felelősség tántorít el. Úgy tartom, hogy még pár évet ráérek.

Szerintem teljesen normális vagy. Nincs veled semmi baj, bizonytalan vagy a gyerek témát illetően.

Az én férjem is egyre inkább szeretne apuka lenni, én pedig tele vagyok kétségekkel. Nem tudom, hogy mit is szeretnék. Abban biztos vagyok, hogy akarok gyereket, de nem most. Igaz, hogy már 30 évesek leszünk az idén. El kéne dönteni ezt lassan.

Szoktam látni egy anyukát az 1 és 5 éves gyerekeivel. Néha megirigylem, néha pedig a fenébe kívánom azt a ricsajt ami náluk megy. Nem biztos, hogy most vágyok erre. Az sem biztos, hogy jó anya lennék. Azért ha már úgy alakulna, igyekeznék.

Én hiszek abban, hogy ha egyszer gyerekünk születik, szeretni fogom. De még nem jött el ez az érzés. Túlságosan ragaszkodom a kényelmes kis életünkhöz.

Akkor ezek szerint nem ódzkodtál mindig ennyire a gyerekvállalástól (vagy csak most fordult igazán komolyra). Én meg tudlak érteni, bár nálam - mint említettem korábban - nem ilyen okok miatt nem opció a szülővé válás.

Egyébként az én fejemben is megfordult, mi lenne, ha a párom hirtelen mégis szeretne gyereket...kb. fél-egy évente átbeszéljük, változott-e valami ebben a kérdésben valamelyikünknél, mert soha ne mondd azt, hogy soha. Mondjuk mi az egész közös életünket úgy építettük föl, hogy ketten vagyunk (+ tetszőleges számú állat), szóval nagyon bekavarna egy pálfordulás ilyen szempontból is.

Akkor ha Te nem vagy normális ,akkor mi sem ;)

Kb.öt percet bírunk ki egymás nélkül .

Q..va nagy bajban lesz az egyik ,ha a másik meghal.

Ja ,és nincs gyerekünk.

Nekem hiányzik az anyai gèn ,férj szereti jobban a gyeremeket (én félek tőlük )

Hát evvan ,kellenek a többség által hülyének tartott emberek( miért mincs gyerek ? de miért nincs ? )

Még hozzátenném,,a fiam inkább rám hasonlít,a lányom kiköpött apja.

Természetesen a saját egyéniségükkel .

Nem lesz a férjedből kettő,a gyermek bár hasonlít/hat a szüleire (is)mégis önálló emberke.

Lehet hogy teljesen más lesz mint a férjed.

Rossz úton jársz ha össze akarod mosni a férjedet és a gyermekedet.

1975-ben születtem, akkor még nem volt ultrahang meg vérteszt meg semmi. Megszületett a baba, aztán megnézték mi van a lába között.

Anyu nagyon fiút szeretett volna, végig azt hitte, hogy fiú leszek. De nem. Lány lettem. Azt mondta, hogy ahogy meglátott, karjába vett, nem is érdekelte, hogy milyen nemű vagyok, aztán el sem tudta képzelni, hogy fia legyen.

Most fiú unkája van, így kárpótolta az élet. Egy kisördög, de imádja.

Szerintem ne aggódj. Tulajdonképpen mindegy, milyen nemű. Az apák rajonganak a lányukért, erre gondolj!

Ne haragudj meg érte,de szerintem te önző módon ragaszkodsz a férjedhez.

Pillanatnyilag én nem gondolkoznék a helyedben gyerekvállaláson.

Jaj, te szegény! Komolyan sajnállak. De tényleg. Nem ironizálok.

Azt írod, hogy pszichológushoz is jársz évek óta, de ebben a témában nem tudsz dűlőre jutni magaddal.

Ha ennyire csak kettesben tudod elképzelni az életedet, az óriási gát.

De azt is írod, ha mégis lenne harmadik ember az életetekben, azt csakis fiúként képzeled el. De ha fiad is születne, egyáltalán nem biztos, hogy az apja tulajdonságait örökölné. Lehet, hogy rád hasonlítana. Egyébként sem lehetne a férjedből kettő, ha fiad születne, akkor sem. Minden ember egyedi. Még az egypetéjű ikrek is.

Abba is gondolj bele, akár fiad, akár lányod születne, az apja imádná, a nemétől függetlenül.

A leírtak alapján te pont attól félsz, hogy a gyerek "elveszi tőled" a férjedet. Nem venné el, de a szeretet már osztódna. Más-másféle szeretet lenne, de bizony osztoznod kellene. És ez teljesen független lenne attól, hogy fiatok, vagy lányotok születne.

Ha ezzel nem tudsz szembesülni, nem tudod elfogadni, az nagyon nagy baj.

Remélem, valamilyen módon tudod majd rendezni magadban ezeket. Ha nem, akkor ne szülj, mert az senkinek nem lesz jó. Sem neked, sem a férjednek, de főként a gyermekednek nem.

A másik meg, biztosan szeretnél gyermeket?

Nem kötekedni akarok, de lehet, hogy valójában attól félsz, hogy nem a férjedet fogod viszontlátni és egy másik ember belép a kapcsolatotokba.

Ha fiad lesz, ő sem lesz feltétlen a férjed mása, sem külsőre, sem belsőre. És egy lány is hasonlíthat az apjára.

Tudom, hogy ez nem segít, ennél mélyebb van a kutya elásva, de a férjed 100%-os hasonmását egy gyerekben sem fogod meglelni.

Egyébként lehet, hogy ha megszületne szeretnéd a nemétől függetlenül. Én pl a lánygyerekekkel szimpatizáltam egész életemben, mert van egy unokahúgom akire kicsiként sokat vigyáztam. Biztos voltam benne, hogy lesz egy lányom. Két tökös babám lett és imádom őket. :)

Belőlem se lehetne kipszichologizálni, hogy nem akarok gyereket. Volt olyan nagyokos, aki javasolta, hogy kezeltessen ki magam, mert ez tuti, hogy valami trauma miatt van így. Hát nem, csírájában sincs meg bennem az ösztön, nem is támadt föl soha, az meg, hogy valóban vannak kézzel fogható ellenérveim is, majdnem lényegtelenek.

Persze lehet FI-nak olyan démonjai vannak, amik kiűzhetőek.