Finnországból Amerikába

Emlékszem arra a napra, mikor kiköltöztünk Finnországba 2015-ben. Január volt és nagyon-nagyon hideg. Mikor először -31 fok volt, azt hittem, végem.

Nem volt egyszerű elindulni, nulla finn nyelvtudással, alap angollal. Ahogy megtanultam a finn nyelvet, kinyílt a világ. Nagyon megszerettem Finnországot. Imádtam finn iskolákban dolgozni. Sétálni a havas fenyvesekben, nézni a sarki fényt. Nyaranta nagyokat kirándulni.

Megvolt a terv, hogy a lányommal felköltözünk északra. Volt a városunkban egy nemzetközi vásár, gondoltam, megnézem a programját. Valamiért angolul kezdtem beírni, hogy international, erre be is dobott valamit. Emlékszem, nagyon álmos voltam, de gyorsan rákattintottam. Egyből láttam, hogy az nem az az oldal, amit kerestem. Egy nemzetközi társkereső volt, ahová évekkel azelőtt beregisztráltam, aztán soha többé nem léptem be. Több száz levelem volt. Valamiért rákattintottam a 2. levélre. A legnormálisabb levél volt, amit életemben olvastam. Normális bemutatkozás, benne mit keres, stb. A levél angol nyelven volt. Gondolkodtam mit tegyek, hiszen pont pár héttel előtte fogadtam meg, hogy szüneteltetem a társkeresést. Gondoltam, legalább gyakorlom az angolt. Azt sem néztem meg, hol lakik.

Két nap múlva beszéltünk először videóhívásban. Ott éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű, hiszen azonnal megfogott. Hetek óta beszéltünk napi 4-6 órákat csak videóhívásban, mikor egyszer pálmafát láttam a háttérben. Akkor már tudtam, hogy nem a környéken lakik. Rákérdeztem. Azt mondta Floridában él. Akkor tudtam, ebből nem lesz semmi.

De lett.

4 hónap múlva egy gyerekkel, egy kutyával és 2 hátizsákkal leszálltunk Floridában. Kalandos utunk volt. Talán majd elmesélem azt is. Szóval a reptér előtt várt. Kiugrott a kocsiból és rohant hozzám. Átölelt, megcsókolt. El sem hittem, hogy ott van mellettem.

Ennek már több mint egy éve. Szilveszterkor lesz az első házassági évfordulónk. Hosszú év van mögöttünk, voltak harcok, nyilván több kultúrát kell összehozni ilyenkor. És egyikünk sem fiatal: én 40-es éveim elején járok, ő az 50-es évei elején. Ilyenkor már mindenki sok sebet hordoz magával a múltból. Falakat kellett ledöntenünk. Jól alakult már minden. Most sajnos rossz időszak van, megromlott az egészségügyi állapota, megvan az esély rákra is. Reménykedünk, hogy nem az.

Amerikáról annyit, hogy teljesen más, mint Európa. Mások az ünnepek. Minden nagy. Az emberek sokkal közvetlenebbek. Floridában a természet gyönyörű, vigyáznak is rá. A nyár rettenetesen forró, a többi évszak is nagyon meleg. Télen van néhány 20 fok körüli nap, de most egyik nap is 28 fok volt. Egy kisebb hurrikán átment rajtunk és volt több tornádóriasztás is. Tömegközlekedés kb nincs is, ahová kocsival eljutsz 20 perc

alatt, az busszal 3 óra. Voltunk az Universal Studios-nál, fantasztikus hely. Az általános iskolai oktatás borzalmas, a középiskolai már jobb. A lányom beilleszkedett és az 1500 tanulóból bekerült a legjobb 18-ba.Nagyon büszke vagyok rá.