Finita la commedia. Eldöntöttem, válok (beszélgetés)

Nem tudom.... :S

Ő nagyon nem akar válni, és most mindent bevet, udvarol, rengeteg időt tölt velünk, igyekszik nagyon.

Egyre nehezebb ellenállni neki.

Az a baj, hogy tudom, hogy a dolgok gyökeresen nem fognak megváltozni. Szóval nem hiszem, hogy sok értelme lenne egy utolsó utáni esélynek.

Most Svédországban vagyunk, nagy családi hakni a rokonaival, persze mindenki jön a véleményével... Nem könnyű most itt nekem. :(

:(

Sajnálom ahogy érzel...

Utolsó utáni esély?

A leendő exférj kezd rájönni, hogy ennyi év után, én, aki mindig beleegyező és együttműködő voltam, kezdek önmagamra találni.

Tudod, mi a legrosszabb része a dolognak?

Én még mindig szerelmes vagyok belé, még mindig szeretem őt. Azt nem szeretem, ahogy bánt/ bánik velem, de ŐT, még mindig szeretem.

Uh, nagyon nehéz. De pont lesz a végén, muszáj, hogy legyen..

:):):)

Ezt jól benéztem :D

Azt hittem az most lett írva :)

Hogy haladsz?

Márciusban nincs nyári szünet abban a rendszerben. Nálatok talán van? :D

Kösz a jókívánságot, tényleg nem egyszerű.

Leginkább úgy, ha most nyári szünet van :D. Vagy abba a rendszerbe nincs?

A váláshoz sok szerencsét és kitartást! Nem hangzik egy könnyű menetnek...

Igen, ez a rendszer lényege, nekünk nagyon bevált. Már többször igénybe vettük, és egyik ország AIS rendszerében sem kellett csalódnunk. Sőt, nálunk már az apjuk is ebben a rendszerben tanult, amikor utazniuk kellett.

A budapesti igazgató különösen szimpatikus és nagyon elhivatott. Szerintem rendben lesznek itt egy hónapig.

Az American International School-ra gondolsz? Azt hallottam, hogy nagyon komoly rendszer. Ugye az a lényege, hogy a világ bármely pontján iratod be a gyereket, garantáltan ugyanott tartanak mindenhol a tananyaggal?

Tényleg így működik?

Az AIS-ről hallottál már? Nagyon jó rendszer, nem először veszzük igénybe. Voltunk már így Afrikában és Svédországban is, mikor az apjuknak ott volt dolguk. Csak egy hónapra jöttünk, addig ide járnak, utána megyünk vissza.

Addig én tudok intézkedni Stockholmban.

Nem, nem tervezek itt maradni, vissza fogunk menni. Csak kellett egy kis levegőváltozás. És jó néhány baráttal találkozni, kicsit kiszakadni.

Magyar cápa sajnos nem jó, de ismerek egyet, aki viszont elég jó tanácsokat adott.

Mégis miféle karrier az amihez nem passzol a csalás? El nem tudom képzelni. Talán szappanooperákban játszik és a női rajongókra alapoz?

Szerintem marsdj csak a kalitkádban, nyitott ajtóval és élj te is szingli életet.

Minek neked egy csúnya válás amiből valószínűleg te húzod a rövidebbet? Miért tennéd ki ilyesminek a gyerekeidet?

Ráadásul állítólag nagyon szereted a férjed. Jóban rosszban. Vagy nem igaz az a nagy szereteted.

Uhh. Hát, minek is mondjam azt, hogy én már eddig sem bírtam volna így.... furcsa, egyedi helyzet.

abszolút házasságpárti vagyok, és a házasságok megmentését támogatom minden elképzelhető helyzetben, amikro csak lehetséges, de mintha ez nem is lenne házasság, vagyis úgy nem, ahogy nekem jelenti azt ez a szó.....

Igen, pontosan.

4-5 évvel ezelőttig egész jól ment,és elég sokat éltünk együtt. Azután fokozatosan, szinte észrevétlenül lett egyre sz_rabb.

Nekem is megvan a magam karrierje, és ő mindig támogatott, kétségkívül. Szerinte itt az idő, hogy törlesszek, és maradjak a s_ggemen.

4 gyermeketek született úgy, hogy gyakorlatilag félig-meddig titkolt titeket a karrierje miatt a mai napig?

De azért együtt éltetek, csak neki külön háza is volt?

Az én férjem NEM akar válni. (Miért is akarna? Most is úgy él, mint egy szingli.) Én szeretnék. Ezzel kiakasztom őt. Svéd bíróságra megyünk, Svédországban nagyon ismert a családja, eddig 2 "sima" ügyvéd utasított el emiatt. Cápa kell, hidd el.

Az én bajom az, hogy amikor összeházasodtunk, 20 éves voltam, és romantikus dolog volt, hogy titkolnunk kell ezt, mert dolgozik karrierjén, ahhoz nem passzol a család. Aztán elég jól össze is jött neki, tehát ez így is maradt.Most 35 évesen maga a pokol.Persze, mondhatod, hogy minek voltam ilyen hülye? Hát ezt én is kérdezgetem magamtól.

Az ikrek rosszabbul viselik, a nagyobbak kicsit jobban átlátják nyilván. De az egyiküknek sem tetszik, hogy eljöttünk Magyarországra.

A kicsik megszokták, hogy apa "sokat dolgozik", emiatt ritkán van itthon. Persze a nagyobbak abszolút tudják, mi az igazság, hogyan élünk.

Igen, ilyen is van, nyilván. Az emberek, és nemcsak a nők, itt a Hoxán, de nem csak itt, hanem mindenhol szeretik csak a saját szemszögükből előadni a történeteket, na de mást nem is lehet várni, ez a természetes, senki nem beszélhet a másik bőrébe bújva.

Így persze, nyilván lenne ebben a történetben is helye a férj nézőpontjának, de hát ez egy ilyen műfaj.