Fiatalon szülni

Hol is kezdjem. Az én Édesanyám is 19 évesen szülte a bátyám, tehát szinte ismételtem a történelmet. 18 évesen elköltöztem otthonról és nem sokkal később kiderült, hogy babát várok. Eszemben sem volt elvetetni, de valószínű nem is lehetett volna, mert titkolózott a fiam. Első menzesz megvolt, első teszt negatív. Mire orvoshoz jutottam 12 hetes volt. Teljesen problémamentesen végig vittem a terhességem. November 11-re voltam kiírva, persze a fiam jól érezte magát. Be kellett feküdnöm a kórházba, különösebb ok nem volt rá. Mindenféle fájdalom nélkül, még jósló fájdalom sem volt, két ujjnyi méhszájjal vettek fel a kórházba. Egy hetet vártak, hogy hátha megindul magától, de semmi. November 18-ra betervezték az indítást. És itt jön a tudatlanság. Én személy szerint feleslegesnek tartom a szülés felkészítő tanfolyamot. Lehet, hogy könnyebb lett volna, de miért kell fizetni azért, hogy elmondják mit lehet és mit nem a vajúdás, szülés alatt. Tehát én nem voltam felkészítésen. Előkészítettek, burkot repesztettek, és NST/CTG-re raktak, meg bekötötték az infúziót. És kb. ennyi. Néha rám néztek, hogy vannak-e fájásaim és megnézték a méhszájat. Nagyon nem túlozták el a felügyeletet. Nem mondták mit lehet és mit nem. Így utólag tudom, hogy burokrepesztés után folyamatos NST/CTG kell. De lehetett volna pisilni. A szám kiszáradt, annyira, hogy vérzett. És ami a legborzasztóbb volt, hogy mikor már éreztem, hogy nyomni kell, a férjem kellett elküldeni, hogy szóljon már nekik, mert sehol sem voltak. Azon kívül 3-4 tanuló ott figyelt engem, amivel csak annyi bajom volt, hogy esetleg megkérdezhették volna, hogy beleegyezem-e. A férjem állítólag megkérdezték, de azért mégsem az ő hátsóját figyelték... Beleegyeztem volna természetesen, mert valahogy nekik is meg kell tanulni, de van neki módja. Az orvos jelezte a szülésznőnek az első nyomás után, hogy elfelejtette közölni velem, mit lehet és mit nem, ugyanis első nyomásra bepisiltem... Én nem éreztem belőle semmit, de nekem kellemetlen volt. Szerencsére gyors és könnyű volt a szülésem. Nem éreztem a gátmetszést, varrást sem.

A babámat nem adták oda rögtön. Ezt sem értettem, de kórháza válogatja a szokásokat. Hozzáteszem ez egy bababarát kórház, ahol ugye azonnal az anyának kéne adni a babát, ha nincs ellene ok. És nem volt! Tudtommal. Kicsit olyan a cikk mintha a szüléstörténetem lenne, de csak így tudom a véleményem és tapasztalatom leírni. A lényeg az akarna lenni, hogy nem általánosítva kéne nézni a fiatal, terhes nőket. Vannak elég borzasztó példák, de ha mindenkit egy kalap alá vennénk, hol tartanánk?! Nem hiszem, hogy nehéz lenne mindenkinek egy kicsit odafigyelni, ha már ez a szakmája. Nem mehet mindenki felkészítőre (mert a szülésznő azt hitte, hogy mi voltunk), nem lehet mindenkinek ott az anyja, anyósa, hogy segítsen mindenben és ha nincs ott, akkor nem biztos, hogy az anya nem tudja önállóan ellátni a gyermekét.

Itt a mi városunkban sok fiatal anyát ismerek. Nem tudom ki hogy él, kinek mennyit segít az anyja, anyósa, de abban biztos vagyok, többet mint nekem. Anyukám messze lakik és van még két húgom. Nem tartok igényt rá, de a védőnőnk úgy magyarázott nekem a második gyerek után is el mindent, mintha nem tudnám. Nekem anyukám az első fiamnál azt mutatta meg, hogy kell fürdetni a babát. Anyagilag rengeteget segített, de a kettő nem ugyanaz. Én azt vallom, egy anya érzi, mi a jó a gyerekének. Az elsőnél én is kicsit jobban vigyáztam a tisztaságra, mint a másodiknál, de egyik fiam sem allergiás, asztmás vagy egyéb ilyen betegségek. Én is rengeteget olvastam szülésről, a Hoxa portálon készítettem fel magam a szülésre azzal, hogy rengeteg szüléstörténetet elolvastam és ettől jobban nem is bírtam volna felkészülni. Féltem. Szerintem nincs olyan, aki az első szüléstől ne félne. Úgy indultam szülni, hogy minimum 12 óra, mert ez az átlag. Hát szerencsémre nem annyi volt. 9:10-kor burkot repesztettek és 12:45-kor már megvolt a baba. És nem volt végig fájásom. Nem lehet minden átlagos.

Féltem a második szülésnél is, mert azt olvastam, hogy a második gyerek nagyobb, mint az első, az első 3950 g volt és azt is olvastam, hogy 4 kg felett császároznak. Nem akartam császárt. Nem lett császár, csak majdnem, mert elveszett a szívhang, de mire odaértek az orvosok addigra meglett. És nem is lett nagyobb, mint az első: 3430 gramm. Tehát nem lehet általánosítani semmit sem!

Mindenkinek kell, hogy legyen bátorsága kiállni magáért, nekem nem volt. Minden másképp működik. Nem lehet mindent megfogadni a védőnőktől sem. Az első fiam első félévben nem hízott sokat. De a második félévben belehúzott. A második fiam első félévben havi 1 kilót hízott. Azt mondta a védőnő, hogy nem lesz az sok?! A második félévben meg alig hízott, volt, hogy csak 10-20 dekát. Az meg kevés. Miért kötelező minden gyereknek könyv szerűen fejlődnie? Nekem a legjobb példa a fiaim. Igaz csak féltestvérek, de különböznek. A nagyobb már 11 hósan ment, a kicsi 14 hósan érezte biztonságosnak elindulni. 15-16 hónapos korában a nagyobb már mondott szavakat, vagy kezdeményeket, a kicsi most 15 hónapos és nem mond még szinte semmit, csak hangokat ad ki. Van még sok száz másik ilyen dolog. Én úgy csináltam/csinálom, hogy elolvasom az orvosok véleményét, olvasok anyukák véleményéből és kiszűröm, ami nekem tetszik.

Tehéntej! Nagy kérdés. Az elsőnek nem adtam egy éves kora előtt. 15 hónapos koráig szopizott és velem aludt. 15 hónapos korától teljesen tehéntej és apa leszoktatta az éjszakai felkelésről. Kicsivel később a mellettünk alvásról. Nem sokkal később már külön szobában aludt. Két éves korára már nappal szobatiszta volt, külön szobában egyedül elaludt. A kicsi még velem alszik, igaz így a nagyobb is. Felkel éjjel. 10 hónapos korában hajnalban megharapta a cicit. Visszaadtam neki akkor is csak harapdált. Inkább lefejtem neki a tejet. Aznap délután már nem kellett neki a cici. Fejtem, amíg volt mit. Lassan fogyott és pótoltam 1,5%-os tehéntejjel. 11 hónapos kora körül teljesen tehéntejet kapott. Én inkább a tejet mint a tápszert. Oké, hogy a tápszer nekik van csinálva, de az is csinált! A tehéntej, ha jó minőségű, vagy házi, az nem csinált. Nincs benne semmi plusz. De mindenki döntse el maga. Ha anyatej helyett tápszerhez szoktattam volna előbb, akkor később meg átszoktatni a tehéntejre. És vannak nagyon makacs gyerekek is. Így vagyok az 5 hónapos babáknál a sózással is. A nagyobb 5 hónapos kora körül kapott először plusz kaját, de mikor már főztem neki, sóztam. A kicsinek már adtam 4 hónapos korától. Nincs semmi baja egyiknek sem. És azért nem teljesen úgy tápláltam egyiket sem, ahogy az elő van írva. Nem is lehet. Már azt is mondták orvosok is, hogy nem jó a túlzott féltés sem! Ha mindentől megóvjuk, akkor nem lesz védekezőképessége. A lényege az lenne a cikknek, hogy mindegy mennyi idős az anya, nézzen utána, kérdezzen, olvasson és válogasson! És ne foglalkozzon az emberek véleményével, majd megszokják az új világot! Bár nem tudom kinek mi baja, mert régen sem 30-35 évesen szültek a nők. Nem lehet a tökéletes életre várni, mert az úgysem jön el. Valakinek lehet pont a gyerek hiányzik ahhoz, hogy elérje vagy, hogy felnőjön és felelősséget vállaljon a tetteiért. Nekem ez kellett. Ha érdekli az apjukat a gyerekük, ha nem, anyjuk mindig lesz és mindig mellettük fog állni. Lehet gyerek mellett tanulni, dolgozni és akár szórakozni is még gyerekkel is! Lehet nagyon összecsapott a cikk, de remélem ki tudjátok szűrni a lényeget! :)