Fiatalon nagyszülővé válni (beszélgetés)

Ma, amikor egyre trendibb már jóval 40 felett is szülni??

Ne azt halld meg.

Csak annyit tanácsolok, hogy mindig a következőt tervezzétek csak.. Aztán megint a következőt..

Negatív kritika? Hát ez szomorú, szerintem ha megtehetitek és akarjátok, hadd jöjjön a baba, ne foglalkozz vele. Minden tisztelet a tiétek.

Egyébként meg amikor jön a gyerek akkor van éppen jól. És akkor van éppen itt az ideje.

Aki fiatalon szül, az szüljön fiatalon aki meg 40 felett, az szüljön akkor. Mindenki maga tudja, mindenkinél máskor jön el az idő és máskor adatik meg.

Én egyet látok, van egy kolléganőm annyi idős mint én (az idén töltjük az 50-et). Míg én nagyban már unokázom ő "küzd" a kiskamasz, nagykamasz, 10 és 16 éves gyerekeivel, hullafáradt, és mindig azt mondja: "jaaaj én mikor fogok ott tartani mint te".

Szóval mindenki szüljön akkor amikor ő, saját maga azt jónak látja.

pzuzu,neked hogy fogadta a környezeted,h 38 évesen újra babázol?és,h ekkora lett a korkülönbség?

31 éves vagyok,párom 41,van egy 5 és egy 1 éves picink,de még 2t mindenképp szeretnénk,de folyamatos a negatív kritika

bocsi ha nem ideillő

Apám is kb 10 évvel fiatalabbnak tűnik a koránál, jó kiállású pasi..

Anyám még mindig aktív, öltözködik, vezet, tárgyal, stb..

Mégse..

Nem olyanok, mint 10 éve..

Igen, lemennek a játszóra, meg mittomén, de láttam, hogy egy vészhelyzetre hogyan reagáltak akkor, és hogyan reagálnak ma..

Igen, én is mentem a játszóra a 80 éves laza nagyapámmal.. Hogyne.. De ha ma azt szülőként látnám, amiket mi akkor csináltunk..

Az én szüleim 67 és 73 évesek, az unokák 7, 5 és 3. A két kicsi a hugom gyerekei, ráadásul két fiú. Simán mennek értük oviba-bölcsibe, viszik őket játszótérre stb. tehát az is nagyon egyéni hogy 70 körül mennyire rugalmas és aktív valaki. Ők fiatalosak maradtak, apukám aktívan dolgozik a mai napig anyukám nyelvtanfolyamra, számítógépes tanfolyamra jár... Amíg otthon éltünk az én lányomat is hozták-vitték ha kellett 4-6 éves kora között.

A másik nagymama fiatalabb náluk, mégis, a töredékét nem tudta soha megcsinálni a gyerek körül. Ha ott is volt a lányom, akkor is inkább a nagymamával együtt élő sógorom és sógornőm gondoskodott a gyerekekről, nem a nagymama.

Anyám 49 évesen lett nagymama.

Ő a mai napig dolgozik, és sokat. Idén lesz 60.

Bizony, ez azzal jár, hogy közel se úgy nagymama, mint az én vidéki nagyikám volt, aki 55 éves korától nyugdíjban volt, és már utána lett nagymama, mert anyám későbbi gyerek volt.

Nem, nem tud úgy segíteni, rendszeresen egyátalán nem.

Viszont ezzel együtt igaz, hogy 10 éve még napokra és lazán rábíztam a gyereket, gyerekeket. Nem rendszeresen, de azért ha oka volt, akkor lehetett. Anyósomra is. 6 hetesen már ottaludt nála a lányom, elbánt vele, stb..

Ma ez már a kisebbekkel elképzelhetetlen. Valahogy nagyon sokat öregedtek az a 10 év alatt, sokkal többet problémáznak mindenen, apámnak is lassabb a regcióideje, anyósom is többet idegeskedik, rinyálnak, ha koszos lesz a szekrény, vagy kicsit rosszabbak a gyerekek.. De azért persze, ha kell még nyilván "fiatalok", össze tudják magukat kapni..

Egyébként meg akkor, amikor nagyszülővé váltak, korainak tartották, de ma már nagyon örülnek, hogy én akkor szültem, és nem húztam el sokáig. Osztálytalálkozón, meg melóhelyen bizony ma nagyon irigyelik őket, mert nagyon sokaknak ez még nem adatott meg.

Nálunk anyu 52 éves volt, amikor a lányom született, de akkor ment valahogy előnyugdíjba (akkoriban 1996-ban sokan mentek így).

Szóval, jó volt egy fiatalos nagymama,ez tény. De neki ugye munkahely nem volt már.

Ő engem 22 éves korában szült, én a lányomat 30 éves koromban.

Én annyit tudok, hogy most sajnos biztos, hogy nem lenne időm sem, türelmem sem. Aztán később meg lehet, hogy erőm nem lesz, ez is igaz.

Ebbôl csak az utóbbi években lett "probléma".

A gyerekek nem szokták megkérdezni a szüleiket, hogy óhajtanak-e azok lenni.

Akik ilyen korban váltak nagyszülôkké, szerencsés esetben megérték az unokájuk házasságkötését is, de még a dédunokát is.

Aktívan dolgoztam még 48 éves koromban, amikor az első unokám megszületett. Már 13 éves és egy hónappal ezelőtt lettem nyugdíjas - 61 éves vagyok.

Ha ma születnének, bizonyára most is nagyon boldog lennék (mert van egy 11 éves is), de már sokkal kevesebbet bírnék mellettük - ezt-azt segíteni,játszóterezni,négykézláb mászni velük a hátamon stb. nem részletezem.

Úgy érzem, hogy pont a legjobb időben születtek.

Egyébként 24 voltam, amikor a lányom született, ő is 24 évesen szülte az első kislányt.

Anyukám 48 évesen lett nagymama (24 évesen szült engem,és én is 24 évesen szültem) anyósom 52 évesen.Mind a ketten nagyon várták az unokát,és szoros a lányommal a kapcsolatuk (pedig mind a kettő dolgozik,de ahogy lentebb írták,a szabadságokat is úgy alakítják,hogy unokázhassanak,plusz ott a munka után,a hétvége)

Én szintén nem bánom majd ha fiatal nagyi leszek,mert több ereje ,és energiája van egy fiatalabb nagyinak mint egy idősebbnek (ezt kár cáfolni) de ez majd a gyerekemen/gyerekeimen múlik.Fontosabb a jó párkapcsolat,anyagiak stb.Inkább később,csak megfelelő körülmények közé.

Én is így gondolom.:))

Anyukám 55 évesen lett nagymama, az úgy volt jó, én kicsit később leszek, úgy lesz jó. :))

Igen, aktívan dolgozunk én legalábbis. És a férjem is. És unokázunk is, hajaj, azt is aktívan alig várjuk, hogy elhozhassuk hétvégén őket, mondjuk havi 2-3 hétvége, plusz a szabinkat úgy tervezzük, hogy kérjük a gyerekeket, mi kérjük:) És a közös programok, visszük a nagyobbat nyaralni, minipolisz, állatkert, liget, strand, kert...minden, lassan a kicsit is.

És a kapacitás? Energia? - dehogy nem lesz, úgy fogsz ugrani mint a nyúl:)

Ha nem törlik el a 40 évet van még 9 évem...belegondolni is szörnyű:)

Egyébként ez az egyik előnye a "fiatalon" nagyszülőségnek, hogy még van erőd, energiád, lelkesedésed.

De akik itt írtátok, hogy mondjuk 45-50 között nagyik lettetek, Ti még dolgoztok is munkahelyen?

Mert nekem pl. (48 vagyok) semmi kapacitásom nem lenne most nagymamaságra a munkám miatt sem.

(Mondjuk még odébb lesz.)

De hogyan, dolgoztok is, otthon is vannak dolgok (még ha besegít a többi családtag), és akkor még aktívan unokáztok is?

Nem, nem, nem bonyolítottad. Más világ van mint 20-30 évvel ezelőtt.

Biztos Hmv-nél is - úgy mint nálam - minden a helyén volt akkor is most is...azért érzi ő is csak a pozitív és csodálatos oldalát. Ő is azért tud így nyilatkozni.

És persze, örültem, hogy a lányom lediplomázott, férjhez ment, meg volt/van mindenük és úgy jöttek a gyerekek.

Én 20 évesen szültem, férjnél voltam, dolgoztam, volt lakásunk, autónk és én később tanultam tovább, lediplomáztam gyerek, munka, család mellett és a karrierem is meg volt/van. Tehát ezzel csak azt akartam mondani, hogy lehet így is, meg úgyis, sőt, számtalan variáció létezik, semmi nincs kőbe vésve.

Értem én, hogy nagyszerű dolog! :))Várom is.

Csak ezzel nem értek egyet: honnan kezdődne az "elvesztegetett idő". Mert akkor lehetek boldog nagyszülő, ha a gyerekem megérett arra, hogy szülő legyen. Ha ő 30 évesen lesz boldog szülő, akkor én 59 évesen leszek boldog nagyanyó. D

Szóval, én ezt a "18-20 év körül kellene" -vel nem értek egyet.

Túlbonyolítottam? Nem akartam.:))

Nem mondhatnám, hogy jólesett a hozzászólásod első része:(

A másodikat pedig majd akkor érted meg, ha megszületik az első unokád.

Addig fogalmad sincs, hogy miről beszélek.

47 évesen lettem nagyanyó. Én 20 évesen szültem, az anyukám is engem és a nagymamám is őt.

A lányom 27 volt.

És maximálisan egyetértek Hmv érzéseivel és gondolataival mely szerint: " Minden további év elvesztegett idő lett volna unokák nélkül."

Ez egy más világ, az életünk megváltozott.

Akinek van tudja miről beszél Hmv, akinek még nincs, majd megtudja:)

Persze ezt én is akkor tudtam meg, mikor a karomba fogtam, aggódtam értük, etettem, pelenkáztam, altattam, rám mosolygott, amikor csöpp kezével átölelt puszit adott és azt mondta "szejetjek mami".:)

Kimerem jelenti a világ egyik legcsodálatosabb dolga nagyanyónak lenni:)

Ha 25 körül szül és 50 körül nagymama az már nem túl korai szerintem, de nem szerettem volna én sem gyereket 18 évesen és annak sem örülnék ha a gyerekem 18 évesen szülne, hiába lennék akkor még viszonylag fiatal nagyi (51), de nem ez az elsődleges szempont. Sokkal fontosabb hogy akkor vállaljon gyereket amikor vágyik is rá, társa is van hozzá és a saját lábára is állt már. Még akkor is ha ennek az az ára, hogy esetleg 60-65 leszek mire megszületik az unoka. Amúgy szerintem ez egyáltalán nem akkora tragédia, az én szüleim is 60-65 fölött voltak amikor az unokák születtek, semmilyen hátránya nem származott ebből senkinek.

Szerintem sokkal fontosabb hogy egy gyerek akkor érkezzen amikor vágynak rá és megteremtették a feltételeit a felnevelésének, minthogy hány éves a nagymama...

Anyu 41 volt, amikor nagymama lett.

Én 43 vagyok, de úgy néz ki, még várnom kell jó pár évet. Bánom is, meg nem is.

Mert tudod, milyen volt? És szeretnéd, hogy a gyereked 18 évesen szüljön , ne inkább tanuljon valamit?:))

Mit értesz a "régen" alatt, ez nnem derülki....