Félrecsúszott élet... avagy hogy álljunk újra talpra!!! (beszélgetés)

Én addig halogattam a változtatást az ismerős rossz mellett amíg lebénultam - igen, volt olyan szakasz nekem is, amit írtál: önsajnálat, sors okolása - aztán változtattam: elváltam, összeszedtem magam s most azon igyekszek, hogy megússzam a gerincsérv mütétet. De egy biztos, nem bántam meg, hogy végre a sarkamra álltam.

konkrétan nem tudom a te esetedet,de nekem volt kritikus életszakaszom,nagyon kritikus,és akkor finoman fogalmaztam,hidd el....egy ideig csak tipródtam,h nem jó ez így,mit tehetnék,ez a sorsom,blabla,majd szép lassan építettem a pozitív életemet,meg tudom csinálni,nem élhetünk így,a kisfiam nem ezt érdemli,stb....és ahogy beértem a változásra,kinyílt a világ,én mondjuk fejest ugrottam az ismeretlenbe,barátnőm szerint megőrültem,h a bizonytalant választottam,de ha maradok az biztos rossz,naná,h megléptem,csak ezt tudom javasolni mindenkinek,jobb a bizonytalan ismeretlen,mint a biztos ismerős rossz

Egy vállás után,vagy egy munkaelvesztése után ki mit érzett és hogyan sikerült újrakezdeni? Vagy mikor az életetetkben egy nagy sorsválasztó döntséhez jutottatok mi volt ami segített a döntésben??

Hányan tesszük fel a kérdést nap mint nap,hogy mit rontottunk el??