Fél szemre vakság (beszélgetés)

Sziasztok.

Bocsi hogy csak most írok, de nem is gondoltam hogy ennyien írni fogtok.

Az nagyon nagy szerencse, hogy a pici fiad szeme úgy mozog mint a másik. Ez tényleg rendkívül sokat számít.

Na meg persze hogy nem feltűnő a probléma.

Az én helyzetem másabb, mert teljesen másként néz ki mint a jó szemem, elmosódott kontúrú,más színű, kisebb.De szerencsére úgy mozog mint a másik.

Most kicsit írok arról hogy is éltem meg a szemkontaktus/ ismerkedés dolgot.

A legjobb tanács amit adhatok, hogy türelem.Azt gondolom az embereknek fel kell nőnie az ilyen dolgokhoz. Akit pedig felnőtt korában is a szemproblémád zavarja, vagy ez az egyetlen elfoglaltsága, na nem ő lesz az igazi.

Én nem gondolom hogy bárki sajnálatból állna hozzád másként ha megtudná.Egyszer volt egy eset mikor egy srác kerek perec megmondta hogy neki fontos hogy szép szeme legyen a csajnak...és hogy ő ezt a látványt!! nem bírja megszokni. Nos én annyit gondolok erről hogy nem illettünk össze.:)

Nekem is voltak problémáim a sporttal, labdajáték testnevelés óra:

mindig engem dobtak ki az elsők között, és engem válogattak be utoljára a csapatba. Akkor nagyon nem esett jól, mert tudtam hogy nem látom a labdát, vagy ha a labdát látom akkor nekiszaladok a csapattársamnak, mert őt nem látom .Szóval, nem lettem élsportoló.

Gyakorlatilag azt tudom mondani hogy közép iskolában még nem igen volt kapcsolatom fiúkkal. A gimi utolsó évében nőttünk talán fel annyira, hogy nem az volt az elsődleges, hogy villogni tudjunk a pasinkkal vagy a csajunkkal.

Sokat segített, hogy beszédes, nyitott, talán még vicces csajszi is vagyok. Úgy jellemezném magam, ha szabad, hogy sokan mondták rám: "van benne valami..."

Szóval igen, próbálj meg az erősségeidre koncentrálni, és elfelejteni, félre tenni ezt a dolgot!

Jah, igen. A suliban, és bármiben, pl mozi, séta, színház, eleve úgy vegyetek jegyet hogy ha a ba szemre nem lát, akkor semmiképp ne jobb oldalon üljünk le, mert onnan nem lehet látni!! Tehát a suliban pl a falat láttam csak szinte ha jobb úgy ültettek le. Én simán szóltam, vagy átültem máshova. De nem mindenkinek van bátorsága hozzá.A sétánál én mindig megkérem am ellettem menőt hogy a jobb oldalamra álljon, ha nem akarja hogy rajta tapossak. :)

De a férjem plk már tök tudja ezeket a dolgokat.

Csajok esetében: én most várandós vagyok épp, és nem szülhetek normál módon, csak császárral, elővigyázatosságból, nehogy baja legyen az ép szememnek.

Hát most hirtelen ennyi...

Jól megríkattál reggelre... :) Én írtam ki a fórumot tavaly, amikor a kisfiam balesete történt. Másfél év telt el, júliusban volt 6 éves. A gyerekek tudják mi történt vele (akik a környezetünkben élnek), de még soha nem érte negatív attrocitás a szeme miatt. Annyi látszik az arcán, hogy szűkebb a szemrés, de a szem mozog a másikkal együtt párhuzamban, a szemet mozgató izmok nem sérültek.

Én nem ismerlek, de biztos vagyok benne, hogy Te bátran odamehetsz a lányokhoz, annyi esélyed van, mint bárki másnak, nem a látásodon múlik, hidd el.... (zárójelben mondom el Neked, hogy a nagyobbik fiam 13 éves, izületi beteg, nem tesizik, van egy pár kiló-nem sok- súlyfeleslege is, és olyan a dumája, hogy imádják a lányok, ragadnak rá, soha nem gondoltam volna; kedves, jól udvarol).

Nem jó taktika, ha feltűnő arcszőrzetet vagy frizurát növesztetsz... azzal pont felhívod a figyelmet magadra. Legyél olyan, amilyen vagy, az a természetes. Fogadd el magad, tudom, hülye felnőtt duma, de tényleg így van... ha téged nem zavar, másokat sem fog, hidd el... nem a lányok miatt nehéz az ismerkedés, hanem önmagad miatt. Ha tetszel egy lánynak, akkor az már adott, ő így látott, így ismert meg.

Ne félj, kalandra fel! Én drukkolok neked nagyon!

Még pár kérdés emellé:

Nektek vagy hogy ment az ismerkedés? Ha én magabiztosan, jó beszélőkével (mert az megvan) odamennék egy lányhoz, akkor annyi esélyem van, mint bárki másnak?

Jó taktika az, ha az arcom más részére akarom irányítani a figyelmet, feltűnő hajjal vagy arcszőrzettel?

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a fórumra, mivel én sem látok az egyik szememmel, és eddig nem találtam ilyen fórumot sehol. Ez egy elég hosszú írás lesz, de örülök, hogy végre találtam olyanokat, akik olyanok, mint én.

Én egy 17 éves fiú vagyok, és Én koraszülött voltam, és ezért kellett műteni a szememet, és csak az egyik sikerült, így azóta csak azzal látok, és szemüveget is kell hordanom. Mivel kis súllyal születtem, ezért kis termetű vagyok (160 centi), és még mellé aszmás is.

Az asztmám miatt az általánosban nem engedtek a többiekkel focizni, és ha utolsó óra volt, akkor hazaengedtek az óráról és ezért a többi fiú utált meg kiröhögött, hogy nyomorék vagyok.

A tanulás sosem volt gond, lehet, hogy túl sokat is tanultam, mert mindig én voltam a stréber.

Azért írok most ide, mert nincs önbizalmam a csajozással kapcsolatban, mivel félek szemkontaktust kialakítani nekem tetsző lányokkal. Félek, hogy észreveszik a szememet, és ha megkérdezik, hogy mi van vekle és én elmondom nekik, akkor csak sajnálni fognak és fognak hozzám vonzódni, és ezzel a testalkattal és aszemüveggel nem fognak rám férfiként tekinteni, csak egy kisfiút fognak látni bennem.

Nektek milyen tapasztalataitok vannak az ismerkedést illetően? Hogyan tudnék úgy nézni egy lányra, hogy ne parázzak a szemem miatt?

Szia.

Már elég rég nem írt ide senki. Ha még mindig érdekel a dolog én szívesen válaszolok.

26 éves vagyok, gyerek korom óta fél szemre vak. Ráadásul esztétikailag is látszik.

Ha bárki mást is érdekel ez a téma, tapasztalatok, stb. Szívesen válaszolok.

Az egyikük (nő), gyermekkorában egy ág kiverte a szemét, protézise van. Soha nem is beszélt róla, a maga természetességével éli a mindennapjait, eü. asszisztens, 2 gyerek anyja.

A másikukat érettségi előtt elütötte a zebrán egy autó, koponyaalapi törése volt, a fél szemére megvakult, de megmaradt a saját szeme. Elektronikai műszerész, nem befolyásolja a munkájában. Ő biztosan nem jár semmilyen kontrollra.

Nekik a saját szemük van, vagy szemprotézisük? Tudsz valamit, mennyit járnak kontrollra, hogyan élik meg vagy egyszerűen azt mondod, hogy mindentől függetlenül teljes életet élnek, egyszerűen, mint mi?

Sajnálom, ha kérdezgetek hülyeségeket, félelmeim vannak...

Nem találtam fórumot a Hoxán ebben a témában, de lehet, hogy csak nem tudtam elég időt szánni a keresésére...

Szeretnélek megkérdezni Benneteket, van e köztetek olyan, aki az egyik szemére vak, vagy akár közeli családtagotok. Szeretnék tanácsot kérni vagy egyszerűen pár szót, hogyan tovább...

Nem velem történt baleset, hanem a kisfiammal és egyenlőre azt mondják, a jobb szemére megvakult. Amit nem szeretném, ha írnátok, az a "sajnálom, jaj de együttérzek veletek, szegény kisfiú, stb."... na ne, ebből nem szeretnék többet kapni. Nem szegény, nem sajnálatra méltó, ugyanaz a kisgyerek, aki volt.

Én inkább a mindennapokról, lelki dolgokról, gyakorlati tanácsokról olvasnék, ha lenne köztetek, aki segítene.

Köszönöm szépen. Igyekszem majd nyomon követni, amit írtok, ha néha nem jelentkezem, az azt jelenti, hogy dolgom van, ma is elmegyünk kontrollvizsgálatra vidékről Pestre, úgyhogy kicsit nem leszek, de várom, mit írtok.