Fájdalom (beszélgetés)

Sajnos a fájdalomról én is tudnék mesélni :(

Holnap lenne a lányom 13 éves .

És még el sem temethettem alig maradt utána valami. De ez egy hosszú történet .

Hm... Hogyha elveszítesz valamit, akkor visszakapod ,csak más formában? Hm... Lehet, hogy ez többségében így van. De ha valami elvész... és nem kapsz cserébe semmit... És ez nem pesszimizmus, csak végiggondolom az életem, és itt a családtgajaimra is értem. Akkor nem mindig igaz. Sőőőt. Dehát ezért nem beszélek ekeről semmit. Lehet más könnyen túl tud lépni rajta. De valakik nem. Valakik nem is gondolják olyan nagy dolgonak... Persze, nem is élhették át...

Tudom, fogok olyanokat kapni, hogy ne legyen pesszimista, ne a múltban éljek... DE nem vagyok pesszimista, csak talán túlságosan reálisan nézem a tényeket.

nincs többé félelem,

nincs többé fájdalom,

puha, könnyű kezed nincs többé vállamon...

hordom a szerelmet mint súlyos keresztet

Nagyon igaz!

Akik átéltük ezt az érzést jól tudjuk milyen.

Mi is együtt maradtunk. Kapcsolatunk szenvedélyesebb mint valaha.

Visszanézve,lehet hogy ez a fájdalom kellett ahhoz,hogy leomoljanak azok a bizonyos"falak".

A fájdalom nemcsak rombol, de építő is egyben.

Még egy gondolat: ha már megbocsátottunk,akkor felejtenünk is kell. Tudom nehéz, de az idő sok mindenre gyógyír.

Gratulálok! Nagyon jó és minden szava igaz.Amikor valami nagyon rossz történik velünk,az akkor nagyon fáj és nagyon kegyetlen. De idővel tudunk reálisan gondolkodni,csitul és elmúlik a fájdalom. Igaz valami ott belül összetörik,meg lehet "ragasztani", de már nem lesz a régi.De lehet mellette újat építeni, ami jobb mint a régi.

Igaz a mondás," Nincs az a rossz amiből ne születne valami jó! "

Remek.

Gratulálok!