Hangosan szülni vagy csendben "tűrni"? Fájdalomcsillapítással vagy anélkül végigcsinálni? (beszélgetés)

4 gyereked van? Jesszusmáriaszentjózsef. :D

Megzavarodnék. :DDDD

és mind direkt volt? :)))

Itt ahol lakom, ismerek egy anyukát 5 gyerekkel. Mindig tudja mikor hova merre melyikért kinek mi..jaj..nekem a kettőt elég követni. :D

Ti mindent elhisztek, és nem ismeritek fel a Photoshopot.. Hát messze vagytok még a tökéletestől. :-)

No jó, menjünk játszani a gyerekekkel.

Most zavartam el őket a géptől, mert nem lehet olyan sokat kockulni..

Persze már szólt Fecóm, hogy "anya, te megszeged a saját szabályaidat".. Nesze neked nevelés!

Egyébként csak szólok, hogy jól eltoltad!

Te lehettél volna itt az anya-királynő, 4 gyerek, meló, csini alak, helyes pofi, erre benyögöd, hogy ordítottál szülés közben! Pfff.

Nyah, azért maradhatsz. ;DDD

De mi ketten együtt már azért..

Kiüvöltenénk a szülőszobáról, a gyerekeink meg jól megvernék az övét. De úgy, hogy ne vegyék észre, hogy ők voltak.. :-))

Én asszem a 13-as BPD-jű gyerekemnél úgy üvöltöttem, hogy becsukták a duplaajtót, a bóbellás orvosom meg csak röhögött, és kiüvöltött a folyosóra, hogy semmi, csak xy--né szül, mint mindig... Egyébként az tök jó szülésem volt, tök jól elvoltam a velem egykorú rezidens sráccal, egészen addig, amíg az extra fejét ki nem kellett valahogy tolni. Hát, azért utána hordágyat kértek a visszaszállításomhoz...

Jaj, te!

Hát látod, hogy van!...

Van itt olyan, aki nevelésben is überzsírkirály. Meg mindenben.

Ha csak fele olyan jó lehetnék, mint az a valaki...

Hinnye, miket beszélek?!

OLYAN jó, sosem lehetek!

:D

Annyira felesleges anyaverseny ez..

Kb. olyan, minthogy mikor lett szobatiszta a gyerek..

Ki nem cja le, hogy jön ki, utána az a 40-50 év, az a valami... Így már pár év távlatából sincs ezeknek a dolgoknak a világon semmi, de semmi jelentőssége.

Nem valószínű.

Biztos.

Egyébként hogy jött elő ez az ősfórum??? Az a kölök már iskolás lehet :D

Egyébként meg. Én hol ordítottam-hol nem. Ennyi :D

Inkább nem egyébként. De tök mindegy.

Egyébként meg, bár más mozgásforma. De ott van a sport. Régen halál csendben zajlottak a teniszmérkőzések. Majd egyszercsak valaki elkezdett nyögni. Kiröhögték. Most már majd mindenki kiad valami hangot. Egész egyszerűen azért, mert nagyobb erőt tud úgy kifejteni. A harcművészek ezt már régóta tudják. Nem véletlenül kiabálnak :D

És nyilván nem az ész nélküli hisztire gondolok, hanem a tényleg zsigerből jövő kiabálásra.

Szerintem kérd nyugodtan az érzéstelenítőt.

Én is kértem, csak a dokim lent rendelt. :D

A másodiknál meg időre mentem, ott már alap érzéstelenítettek, mert programozott császár volt.

Én egyáltalán nem szégyellem. Sőt, mások mindig mondták, hogy milyen szép az egész. Mivel nekem az első nem volt az, szerintem simán kijárt nekem egy szép, meghitt szülés és születés, olyan, amilyennek már az elsővel lennie kellett volna.

A véranyákkal kár foglalkozni szerintem. :)

Nekik úgy jó, neked másképp. Ennyi. A végeredmény pedig ugyanaz. :)

Én mondjuk nem szültem rendesen, de több, mint 30 órát vajúdtam az első gyerekkel, tolófájásokkal meg minden ahogy kell, csak nem tágultam, a gyerek viszont megindult és beszorult persze.

Szóval én nem ordítottam, én csendben szenvedős típus vagyok, ha fáj valami. Mondjuk szerintem még rosszabbul lélegeztem, mint azok, akik kiabáltak körülöttem, lévén, hogy nem is lélegeztem, csak ha már nagyon kellett. Arra emlékszem, hogy amikor lélegezni akartam még jobban fájt. :DDDD Ezért tartottam vissza, amíg csak lehetett. :DD

Én nagyobb:) 17 órát vajúdtam, nem ordítottam, úgyhogy rám sem kellett szólni. Mikor szabad utat adtak harmadik tolásra kinn volt a fiam.

Bár a zuram azt mondja vele ordítottam, mert nem hozott vizet. Aszonták nem lehet. Én meg hogy krvára nem érdekel mit mondtak, azonnal hozzon inni. Hozott. Hát így szül egy hős.

Bizony rá! És igenis meg lehet csinálni csendben is, az ordítással elmegy az energia.

Kettőt szültem, az elsőnél kézzel tágított a doki, ordítottam, mint a sakál, de leb@szott, h nem ordibálni jöttem ide, hanem szülni. Utána remegve, mint a kocsonya mondogattam az uramnak, h megcsinálom, meg tudom csinálni. Amúgy egy hang nélkül csináltam végig a 1,5 napig tartó vajúdást és a kitolást is.

Másodiknál 3 tolófájásom volt, 4-et nyomtam, az elsőre nem éreztem rá. Az elsőnél vagy a másodiknál akaratlanul elkezdtem félig-meddig ordítani, vagy nyögni már nem tudom, de a szülésznő finoman, halkan "rámszólt", hogy a szájamat zárjam össze és úgy próbáljam. Utána 2-t nyomtam is kint volt a gyerek. Ha ordibálok sztem 12 lett volna.

Az ordítás tényleg nem használ. Bizony nagyon nehéz fejben odakoncentrálni, amikor annyira fáj, hogy majd beledöglesz, de csak jót akarnak az orvosok és szülésznők, amikor szólnak.

Aztán hol érdekelt engem akkor mások véleménye.. Örültem, hogy élve kikerültem onnét.

Életem legesleggázabb, leghalálközelibb, legszarabb élményei voltak, amit el lehet képzelni.

Nekem senki egy szót sem szólt, pedig az elsőnél 5 órát hallgatták.

És szerintem az sem érdem, ha valaki némán tűr.

3-at szültem, a másodiknál ráéreztem, hogy kell lélegezni.

A harmadiknál pedig végig jól lélegeztem. Sokat segített. Csendben szültem, a kitolásnál ordítottam.

Az 1. és a 3. semmit sem kaptam, a középsőnél kaptam EDA-t, ami sajnos nem hatott. Az anesztes széttárta a karját, hogy örüljek, hogy nem császár.

Attól lesz valaki jobb anya, hogy miként szül?

Mindenki szüljön úgy, ahogy neki a legjobb.