Extrém túlsúlyos férj (beszélgetés)

És vannak is érdekes dolgok.A kövérség lehet fétis tàrgya is.

Férfiak esetében sexuàlis devianciaként megjelenik mint testàtalakitàs,feederizmus.

Újabb kutatàsok szerint nő is lehet "feeder".

A tükör becsapós. Egy fotó sokkal inkább tükrözi a valóságot számomra.

Érdekes hátterek azért lehetnek ám.

Régen a jómód jele volt a túlsúly, ha testes volt valaki, annyit jelentett, hogy van neki mit ennie, nem dolgozza halálra magát.

Feleségnek is testesebb asszonyt választottak, mert hogy az jobban bírja a munkát, egészséges.

A soványságot társították a szegénységgel, betegséggel.

Lehet, hogy valaki még ebben a tudatban él.

Az a baj ezekkel az emberekkel, hogy tagadásban élnek, magukat is becsapják.

Ismerek én is ilyeneket, jelentős túlsúly, mozgásszervi és belgyógyászati problémák már vannak, persze az orvosok javasolják a fogyást/diétát/életmódváltást, de ők fel vannak háborodva, hogy nem a túlsúly a baj forrása...minden orvos hülye...de azt gondolom, hogy normál testsúlynál azért kevesebb terhelés éri az izületeket, a csontokat, a keringést, a légzést...

Egy kis sétától fújtatnak, izzadnak, itt becsipődik, ott fáj...ne mondja azt nekem senki, hogy ezek kellemes dolgok.

Egy idős a férjünk;)

Az én férjem 40 évesen még tökéletes súlyban volt, most van rajta néhány kiló felesleg, de az max. 5-6 kg és a hasán van.

Mostanában viszont rá szokott a férjem, hogy sok mindenre azt mondja, hogy nem érdekli, mert ő úgy is öreg, bár ettől függetlenül a hiúsága megmaradt...

Húúú, ezzel én is így vagyok.

Ha tanulok, akkor állandóan ennem kell. De én azt gondolom, hogy azért eszek, mert egyébként elaludnék a konzultáción pl.:DDDDD

Csak úgy vagyok képes végig ülni az oktatásokat, ha közben folyamatosan eszek.

És most, hogy említed, én se híztam, pedig nem csak kaját tömtem ilyenkor magamba rengeteget, hanem édességet is, péksütit és mindent.

Mindenképp, azért te a férjed ehhez még fiatal.

Az én férjem 67 múlt, negyvenes éveiben sem volt nádszál, de extrém túlsúlytól messze volt.

Én mindig akkor ettem többet és akkor éreztem éhséget jellemzően szénhidrátra, "szemét kajára" amikor tanultam vagy rengeteget dolgoztam, nem volt időm mozogni és általában mégis fogytam. Olyan elméletem van emögött, hogy biztos az agyam felzabálta azt a rengeteg kalóriát. Anno államvizsgás időszakban képes voltam egy-egy forduló előtti hét alatt 5 kg gumicukrot betolni és mégis fogyni az az egy hét alatt az amúgy is zéró feleslegből 1-2 kg-t.

Nálam sose, semmi nem úgy működik, mint normáliséknál 🤷‍♀️

Dettó. Annyi különbséggel, hogy én vékony vagyok és férjem nem példaként tekint rám hanem engem akarna felhízlalni 🤷‍♀️ nálunk mostanában jellemzően ő főz.

Szerintem az én férjemnek testképzavara is van, ő még mindig Adoniszként tekint magára, nem veszi észre magát, mert simán megszól másokat túlsúly miatt, úgy kell rászólni, hogy ember vedd már észre magad.

A másik "probléma", hogy az ismeretségi körben egyre több cimborája beteg, nyilván a kor miatt is, míg férjem hál Istennek makkegészséges, elzavarom orvoshoz, hogy majd jól megijedjen aztán jön haza a tökéletes vérképpel és fizikai állapottal, míg az xy aki mindig sportolt, sose volt kövér meg rottyon van.

Van abban is valami, hogy lustaság fél egészség.

Pontosan!

Ha többet mozgok, akkor én is többet eszek.

De ha csak ülök a gép előtt, akkor bizony nem kell több.

Ma én is többet toltam magamba;)

Igen, a szervezet érzi.

Szuper!

Nem is adtam senkinek tanácsot;)

Nincs túlsúlyom.

Igaz 60 évesen már nem azonos a derékbőségem a huszonéves korival, de teljesen normális a súlyom.

Van orvos a családban. Táplálkozással kapcsolatban inkább az ő javaslatait fogadom meg, nem az itteni önkéntes szakértőkét.

De elég. Még mindig nem haltam éhen és semmi gond az anyagcserémmel.

Ez a baj a legtöbb túlsúlyos nőnél. Bedőlnek ennek a tévhitnek.

Fedezi!

Egy átlagos magasságú nőnek, aki normál súlyban van, nem fizikai munkát végez, annak bőven elég.

szerintem akkor sem ettem többet, amikor versenysportoló voltam.

Te mennyit eszel és mennyi túlsúlyod van, hogy ezt vallod?

Mindenkinek arra van ideje, amire akarja.

Amikor a jelentős túlsúlyod miatt ülsz majd az orvosnál, nem az időre fogsz gondolni.

Ha rohanós napom van, pont az evés marad ki. Pl. melóban ilyenkor műzlin, gyümölcsön és gyümölcslén élek.

Másik megközelités: az embernek arra van ideje, amire szakít.

Sütök-főzök 25 éve rendszeresen, munka mellett, kis/nagy gyerek mellett.

Pékségbe ezer éve nem voltam.

És engem meg a vékonyságom miatt szólnak meg az ismerősök.

És nem csomagolják..,