Mit gondoljak az Anyámról? (beszélgetés)

Egy percig sem csodálkozok azon, hogy anyukád olyan, amilyen. Te is olyan vagy, hogy lehetne más ő?

A mintát hoztad és viszed magaddal, majd figyelj a gyerekednél, hogy te más legyél vele, mint amit hoztál!

Egyébként, nincs makulátlan életem, csak nem itt picsogok, ha gondom van, hanem megoldom;)

Mit vársz ettől a fórumtól?

Nem ismerünk se téged, se az anyukádat. Nem tudjuk, hogy miért ilyen, miért vagy ilyen.

Érdekes, hogy csak az apukádról beszélsz szépen. Azért, mert meghalt? Ha élne, akkor mi lenne?

Lehet, hogy anyukád is észre vette, hogy csak apukádat szereted? Akkor nincs min csodálkozni.

Azt gondolom, ha ilyet hallok, hogy valaki túlreagál dolgokat.

Ha a kapcsolatotok mindig ilyen volt, akkor miért várod azt, hogy most más legyen?

Te lennél legjobban meglepődve, ha holnap felmennél, anyukád megölelne, megpuszilna, hellyel kínálna, ételt hozna, stb.

Ha nálatok ez nem szokás, akkor ne is várd el, vagy alakítsd úgy a kapcsolatot, ahogy neked tetszene. Akár, le is ülhetnél anyukáddal ezt átbeszélni. Lehet, hogy ez lenne a leginkább célravezető.

És én is fennakadtam azon, hogy elvárod, hogy hellyel kínáljon, amikor hazamész.

Nálunk ez nem szokás. Akárkihez megyek a családomba, nem kell mondani, hogy üljek le, mert leülök. Oda megyek a kávéfőzőhöz és főzök magamnak kávét, ha ennék, akkor megemlítem, ahogy nálam is ezt teszi a családom minden tagja.

És? Majd túlteszi magát. Attól, hogy az anyád, nem vagy köteles alárendelni magad neki, meg nemtom 40-50 éves felnőttként nem leülni ha nem kínál hellyel. Ha mondja hogy épp most akart aludni, akkor oké szia, majd beszélünk. Ha rosszul van, akkor jobbulást, hívj ha tudok segíteni, szia. Stb. stb.

Nem az a kérdés, hogy ő miért viselkedik veled így, mert a másik ember viselkedését akkor sem tudjuk megváltoztatni vagy befolyásolni, vagy belelátni a fejébe, ha a saját anyánk. Inkább az a kérdés, hogy te miért érzel késztetést, hogy így reagálj, ahogy reagálsz.

Nekem apám volt hasonló, egyszer pl. nem hívtam fel, hogy kipróbáljam, mikor keres magától. 2 év telt el, majd felhívtam hogy amúgy mizu, akkor még neki állt feljebb, hogy hát én ezer éve nem kerestem. Rövidre zártam, hogy most kereslek, és amúgy te sem hívtál, akkor már tudott normálisan beszélgetni. Amikor súlyos beteg lett, akkor kezdett magától keresni, ok nélkül is felhívni, mert érezte, hogy valamit elcseszett. Gyerekként nem a mi dolgunk egy szülő-gyerek kapcsolatban "megjavítani" a szüleinket, sztem akkor sem ha már mi is felnőttek vagyunk...

Hogy a viharba ne hinném el.

Ha ennyire rossz hatással van a lelkedre, nem lenne jobb még ennél is kevesebbet menni hozzá?

Ha beteg, szólni neki, menjen ő hozzátok, nem érsz rá a gyerekektől.

Talán még a gyerekekkel is jobb lenne a viszonya. Persze ez csak egy ötlet.

Jó car lehet a viszonyotok, hogy anyukádnak hellyel kell kínálnia, mert addig le se mersz ülni.

Nem is értem, mi amikor átmentünk anyuékhoz, úgy viselkedtünk, mint amikor még otthon laktunk.

Nem kellett külön mondani, hogy ugyan már üljek le vagy igyak egy pohár vizet. Ez Kkb olyan, mintha vendégségbe mennél.

Mielőtt átmész kérdezd meg telón, hogy otthon van, ráér-e stb. Mert lehet tényleg pont rossz időpontban mész.

Elég ridegnek tűnik ő nekem, vagy csak sajnáltatni szeretné magát. De az is lehet, hogy szívesen menne hozzátok, de nem hívod át (ez kb mint a te nem ülsz le a székre, míg nem kínál hellyel, inkább ácsorogsz ott mint egy fa..)

Valószínű már nagyon régóta ilyen rideg köztetek a viszony ,lehet ezen változtatni, de azt mind a kettőtöknek akarni kell.

Ezt a rokonaitól, ismerőseitől, vagy tőle tudhatod meg.

Nagyon rideg lehet ez a kapcsolat, miért is kellene hellyel kínálni egy gyereket, egy szülőt, házastársat? Ez olyan modoros.