Esküvő - ha nem vagyunk jóban az egyik családdal (beszélgetés)

...nekik azért nem jutott semmi,mert el kellett minket tartaniuk...

Márbocsánat,de ki szült kit?

Nem ti akartatok megszületni,ők,a szüleitek döntöttek a ti érkezésetekről.

Felnőtt emberként tudhatták,hogy mit vállalnak.

Ezt felhánytorgatni elég szemét dolog...

Tudod mit?Kérdezd meg őket,hogy el akarnak e jönni az esküvődre!

Ha nem a válasz,akkor ennyi,ha viszont igen,akkor elvárhatsz egy minimális viselkedést.

Azért, mert lelkileg agresszívek, hatalmaskodóak, mártírok. A gyereknek nem lehet saját véleménye, nem gondolhat semmit másképp, azt kell csinálnia, amit a szülő mond. Amíg otthon laktam, egyértelműen visszaéltek vele, hogy az ő házuk, mindenért jött a bűntudatkeltés és zsarolás. Na meg, persze, mint megkaptam, nekik azért nem jutott semmi, mert el kellett minket tartaniuk.

Nyilván folyamatos konfliktusok voltak, az utolsó 1-2 évben már hozzám se szólt senki, volt, hogy összecsaptam valamit és tüntetőleg nem ettek belőle, amikor 1-2 hónapra nem volt diák munkám, megkaptam, hogy akkor hagyjam abba az egyetemet... azóta is ez megy, semmi soha nem jó, amit csinálok. Az esküvőről sosem érdeklődtek, ha éppen mondtam róla valamit, elkezdtek másról beszélni...

Már ötmilliószor próbáltam megbeszélni, a lényeg az, hogy én vagyok a sz*r, ők nem fognak megváltozni. Midig ez a lényege.

Én meghívtam az apámat annak idején, pedig nem ő nevelt, nem is nagyon tartottuk a kapcsolatot soha.

Elég kellemetlen helyzet volt, de ez az én sztorim, a tied lehet, hogy teljesen más.

Férjem sincs jó kapcsolatban a családjával de meghívtuk a szüleit.

Jól sűlt el a dolog.

Bár a kapcsolat nem javult de azt a pár órát békességben,boldogságban töltötték és nem maradt rossz élmény.

Ne aggódj már rajta, hálisten jó messze vagytok.:))

Ne haragudj, de ezt muszáj leszek elmondani pár ismerősnek, még a férjem is vigyorgott rajta. D

320 km-ről eljött, aztán így viselkedett. Ilyen embereket nem érdemes meghívni, mert nem tudnak örülni más boldogságának, önzők, és minek rontsák a levegőt. Amíg nem éltem át, bárki mondta volna, hazugnak tartottam volna...szörnyű volt a saját bőrünkön tapasztalni. Senkinek nem kívánom!

A gyűlölet, a bosszú, az irigység szörnyű dolgokra képes.

Azt hívsz meg az esküvőre, akit csak akarsz: nem lesz még egy napod, ha ezt tönkre teszik, akkor örökre tönkre van téve.

Az esküvőre elverendő pénzt fordítsd arra, hogy utazzatok el valami szigetre és házasodjatok meg ott. Probléma kikerülve.

Anyut ismerték, de mondhatni véletlenül, mikor a lakásfelújítás után anyu jött pakolni (és ezt a kedves férjem azonnal anyósék orra alá dugta), akkor természetesen ellenállhatatlan vágyat éreztek, hogy átjöjjenek, addig felénk se néztek, pedig anyósék pár megállóra laknak, anyuék meg párszáz kilométerre.

Én rengetegszer hívtam őket hétvégére hozzánk, hogy ismerkedjenek meg, de mindig volt jó kifogás, így egy idő után feladtam.

Ezért nem is nyomaszt az, hogy neki senki nem lett bemutatva...

Nincs harag+utálkozás,egyszerűen csak ritkán taliztok...nem értem...akkor miért ne jöhetnének az esküvödre?

Mert nem isznak és táncolnak?

Kicsit nekem olyan,mintha te szégyellnéd a családodat,mert nem olyanok,mint a vőlegényed családja...

Az ember a rokonait nem válogathatja meg.Ez van és kész...és akkor mi van?

Ettől még felvállalhatod őket...szerintem...

Minden lagzin van valaki, aki csak kritizál. És mindig van valaki, aki megsértődik, mert nem hívták meg. Az esküvőnek tényleg rólatok kellene szólnia, de a valóságban a rokonságról szól. Lehetetlen mindenkinek megfelelni, fölösleges is ezen stresszelni.

Én mindenesetre meghívnám az anyámat akkor is, ha nem szoros a kapcsolat. Az esküvők és a temetések hozzák össze a családot.

Nem tudom, mi folyik köztetek, de én eret vágnék magamon, ha a gyerekem esküvőjén nem lehetnék ott.

Ha meg akarod ezt a helyzetet oldani, van megoldás, ugye tudod? Nem kell magatok mellé ültetni, csináljatok állófogadást, szabadon válsztott ülésekkel. Vagy egyszerűen engedd meg nekik, hogy olyanok legyenek, amilyen lenni akarnak, ha savanyúak, akkor savanyúak. Ha boldog vagy, és ez lesz életed legszebb napja, tök mindegy lesz, hogy ki milyen pofákat vág ;)

Vagy nem hívd meg őket, de tudd, hogy életre szóló sebeket okozol a szüleidnek, akkor is ha soha nem fogják az orrodra koppintani.

Elolvastam mindent. Nekem túl sok a: szerinted, meg te úgy gondolod, stb. Mit beszéltetek, konkrétan mit mondtak a szüleid?

Az ültetés ne legyen gond: Az ifjú pár ketten üljön egy asztalnál.

Nem azért, mert nálunk így volt, hanem ha belegondolsz, sokkal jobb, ha nem előttetek hajolgatnak át, egymással beszélgetni.

Az, hogy nem akarnak inni, miért baj? Én sem ittam, mi sem táncoltunk, sőt a lány szülei sem.

Nagy csendtől se tarts, mert zene lesz, és mások még beszélgetnek, nevetgélnek.:))

Azért ha van még időtök, hozzátok már össze a szülőket előtte, ne ott mutatkozzanak be.:))

Ez mondjuk nem rossz ötlet.

Ne játszd le előre fejben, hogy mi fog történni, mert egyáltalán nem biztos, hogy úgy is lesz :)

Azért a te szüleid is felnőtt emberek, gondolom úgy is fognak viselkedni.

Igen, ezt olvastam már a másik ilyen fórumodban is. De ezt akkor is te/ti döntitek el. Ez a ti esküvőtök!

Azért érzed így, mert jajj mit fognak szólni, másrészt meg azt írod, hogy nem is nagyon érdeklődnek. Akkor minek túráztatod magad ezen? Már előre görcsölsz azon, hogy ne üljön melléd, nem fognak inni, táncolni fognak-e..stb. tényleg az egész napot ezeken agyalva akarod végig csinálni?

Szerintem lesz belőle sértődés és még sokáig fogod hallgatni a megjegyzéseket.

Minden jót nektek:)

Unokaöcsém nem hívta meg az anyját az esküvőjére. Akárhogy is haragudott/haragszik rá, ez olyan alkalom, ami megismételhetetlen, pótolhatatlan. Nem értek egyet a döntésével.

Azt javaslom, próbáld több szemszögből megvizsgálni a dolgot, és az alapján dönts! Jó tanácsot adhatunk, de döntened, és aztán a döntéseddel együtt élni Neked kell!

Sok boldogságot! :)

Jó, ezt így leírni nagyon egyszerű, de ha most csapok egy lagzit és nem hívom meg pl. a szülőket, testvéreket, akkor az érdekes lesz.

Nem arról van szó, hogy folyton megy a vita, de túlságosan nem tartjuk a kapcsolatot, évi kb. 2-3 alkalommal találkozunk nagyobb családi összejövetelen és ennyi. Szóval, nem utálkoznak vagy ilyesmi, de nem is érdeklődnek felőlünk. Mármint ők, a többiekkel gyakrabban találkozom/jobban tartjuk a kapcsolatot.

Nálunk anyósékat nem érdekelte az esküvő egy kicsit sem, de meghívtuk őket természetesen.

3 héttel előtte kitalálta hogy akkor adjunk neki meghívókat, ő majd körbeküldi azoknak, akiknek gondolja, és oldjam meg a szállításukat meg a szállást is.

Ebből nem lett semmi természetesen.

Ott ültek velünk a főasztalnál, és elég jól érezték magukat, de mondjuk anyóstól a mai napig hallgatom, hogy neki senki nem lett bemutatva (mindannyian pörögtünk az arcunkon, hogy mindenkinek jó legyen), úgyh ezt azzal zártuk le, hogy ha akart volna ismerkedni nem lett volna semmilyen baj...