Érzelmi terrorista az anyám (beszélgetés)

Mit tanultál anyukádtól?

- Megbecsülni mások munkáját. 

"Ha mindenáron meg akarjátok ölni egymást az öcséddel, kint csináljátok. Most takarítottam fel." 

- Vallást. 

"Jobb lesz, ha imádkozol, hogy kijöjjön a fehér ingedből!" 

- Az időutazás alapjait. 

"Úgy megcsaplak, hogy a jövő héten térsz magadhoz!" 

- Logikát. 

"Azért, mert én azt mondtam!" 

- Tornamutatványokat. 

"Most nézd meg, hogy néz ki itt hátul a nyakad!" 

- Az ozmózis alapelemeit. 

"Fogd be a szád, és edd meg a vacsorád!" 

- Türelmet és kitartást. 

"Addig ülsz ott, amig a spenót el nem fogy!" 

- A meteorológia alapelemeit. 

"Úgy néz ki a szobád, mintha egy tornadó söpört volna át rajta!" 

- Irigységet. 

"Ezer és ezer gyerek van a világon, akik boldogok lennének, ha ilyen nagyszeű szüleik lehetnének, mint Neked!"

Köszönöm :)

Igen, van ilyen testvérem. :-/

Soraiddal egyetértek, sok anya 3 évesként kezeli 18 évet betöltött felnőtt gyerekét. Van, aki még mártíromkodik is, mutatja a külvilágnak, hogy mi mindent megtett a gyerekért, mindenben kiszolgálja őt, eléteszi a kaját, ezzel letudva a "szeretete". Tévedés! Mert ilyet csak állatokkal szokás, nem emberekkel. Legtöbb diszfunkciós családban a testvér a nárcisztikus anya meghosszabbított keze, szövetségese is. Ez nem paranoia, hanem a durva valóság. Kapcsolat az, amikor két fél meghallgatja egymást, elmondja véleményét, megosztja napi hangulatát a másikkal, jól érzik magukat, mert nincsenek kimondatlan szavak a levegőben.

"Olvass végig, nem azt írtam hogy aki ígyjárt, ígyjárt. Hanem hogy az ilyen módon bántalmazott és korlátozott gyerekek nagyjából 10 %a ismeri fel egyáltalán hogy gáz van, és ennek a 10 %nak elenyésző része, aki TUD változtani felnőttként az életén és az sem sétagalopp, hanem ezerszeres erőfeszítés minden kicsi sikerért, ami a másik embernek "magától értetődő".

Bravó! :) tökéletesen igazad van.

Nagyon szívesen ;) Vekerdy is megmondta, hogyan kell jól szeretni egy gyereket, de Popper sorait is kedvelem.

Csernust és Feldmárt csak azért idéztem mert illik a témába.

Ráadásul ők sem kedvelik semmilyen erőszakot.

Tudod, otthon az, ahol jól érzi magát az ember, ahová nem fél hazamenni, ahol jóleső szeretettel, érdeklődéssel, őszinte mosollyal várják a fáradt hazatérőt. Ez a legnagyobb kincs.

Köszönöm :) hogy megosztottad. Tényleg, Feldmár nagyon szókimondó és lényegretapintó ebben az ügyben.

nekem Vekerdy Tamás írásai- beszélgetései is nagyon szimpatikusak, már a szemlélete.

Csernus meg könyörtelen, de szintén nagyon beletalál mindenbe.

Régi fórumtéma:

[link]

Itt egy mozgássérült felnőtt "gyereknek" volt gondja anyjával.., mert az anyja szabadulni szeretett volna terhére vált lányától :(

Szomorú, hogy ez a jelenség egyre nyilvánvalóbbá válik és elszaporodóban van.

"A tiszteletet nem lehet kicsikarni. Ha én tiszteletet csikarok ki, akkor én vagyok a diktátor. De akkor az valójában nem tisztelet, hanem félelem. Óriási különbség."

(Csernus Imre)

A cikkből a felét ragadtam ki, Feldmár András mondta (Neki is érzelmi terrorista anyukája volt):

ORIGO.HU

A legtöbb szülő csak cseszegeti a gyerekét

SCHEER KATALIN

Sokak szerint sarlatán, mások szerint az új évezred prófétája. Legújabb könyvében az unalomról, a térről és az élet akarásáról beszél.

Feldmár András nem szokta hidegen hagyni az embereket. Törtmagyar kijelentéseit a legtöbben zsigerből hárítják, és dühödt vehemenciával támadják, mások meg úgy néznek rá, mint az új évezred prófétájára.

Sarlatán vagy próféta?

FOTÓ: HÁMORI ZSÓFIA / LIFE.HU

"16 évesen ment el Magyarországról 1956-ban. Nem annyira a kommunista, mint inkább az anyai diktatúra elől menekült. „Az anyám nem szeretett engem.” Elég kimondania ezt az egyszerű mondatot, hogy elszabaduljanak az indulatok. Nincs még egy dogma, amelybe olyan kétségbeesetten kapaszkodnánk, mint ebbe: minden anya szereti a gyerekét.

Sok szülő filmet forgat a jó gyerekről

Pedig sok szülő nem szereti, hanem rendezi a gyerekét. Filmet forgat a jó gyerekről. Ahelyett, hogy egyenrangú interakcióba lépne vele, instruálja, vagy ahogy Feldmár fogalmaz a maga 16 évesen levetett magyar nyelvén, baszogatja a gyerekét. Ezt csináld, azt ne csináld. Ezt mondd, azt ne mondd. Mintha egy automatán nyomogatná a gombokat.

Mi történik közben a gyerekkel? Megtanulja, hogy ő nem fontos. Hogy senkit nem érdekel, ki ő és miért jött a világra. Hogy az érzései, a vágyai, a tapasztalatai nem számítanak, sőt szégyellnivalóak. Ha sír, mert valami fáj, amit nem tud megfogalmazni, ha hisztizik, mert nem mondhatja el a valódi vágyait (a hisztéria mindig egy valódi konfliktus elfedése, állítja Feldmár), ha dühös, mert igazságtalanul bántak vele, ráparancsolnak, hogy hagyja abba. Vagy felpofozzák.

A jó szülőnek sok ideje van és semmi ambíciója

Miért olyan irritáló és vonzó egyszerre, amiről Feldmár beszél? Mert ahhoz az énrészünkhöz szól, amelyet többé-kevésbé eltemettünk. Ahhoz, akit sarokba állítottak, akit megpofoztak vagy megrugdostak, akinek leordították a fejét vagy „csak” megmondták, hogy mit egyen, mit vegyen fel, mit tanuljon, mit gondoljon és mit érezzen.

Nem azért, mert Feldmár a jó szülő dogmájával szemben a minden szülő rossz dogmáját igyekszik elterjeszteni. Hanem mert kitartóan ragaszkodik ahhoz, hogy nevén nevezzük a dolgokat. Hogy szeretek-e, csak az mondhatja meg, aki iránt szeretetet érzek. Hiába hiszem, hogy szeretem, ha a másik menekül előlem vagy sorvadozik a társaságomban. Szeretni valakit annyit tesz, mint jobbá, könnyebbé, szabadabbá tenni az életét. És persze nem várni érte semmit cserébe.

Ferenczi Sándor szerint az a jó terapeuta, akinek sok ideje van, és semmi ambíciója nincsen. Azt hiszem, ez a jó szülő definíciója is. Nem akar nevelni, nem akar a saját képére formálni vagy embert faragni belőled, nem akarja, hogy megvalósítsd a meg nem valósult vágyait, nem akar a hatalmában tartani, és főleg nem akarja rajtad megbosszulni saját gyerekkori szenvedéseit. Egyszerűen csak örömét leli benned. Kíváncsi rád. Vágy nélkül szeret."

igen, az az a generáció, akinek még nagyi volt, meg már ovoda is.. ráadásul védett munkahelyekkel amikor "mindenkinek volt" munkája.. Tudom hogy van aki tényleg dolgozott, de nagyon sok munkahelyen 4 órányi munkát húztak vontak 8 órára.. emrt mindenkinek kell munka...

Nekik szerintem az egész kisgyerek dolog, vagy gyerek dolog gond.. már a sajátjuk is az volt, az unoka mitől lenne más?

AMúgy kicsit félreértettél, nem azt mondtam hogy jó szülők vagy nagyszülők nélkül.. hanem hogy van amikor jobb nélküle. ha mindenképp rossz vmi, akkor az ember iygekszik a kisebb rosszat választani.

Fizetett segítség meg. igen, nagyon nagyon meg kell nézni. de valahogy megoldást kell találni. Szóval az emebr ha ygerekei vannak, akkor visszább kell vennie az antiszocságból, mert különben a ygerekeit szivatja meg.

És ugye a tiopik is arrtól szólna, hogy a rosszat ne örökítsük már tovább...

Egyébként nem tudom, sokat gondolkoztam, hogy ezek a dolgok régen is ilyen gázok voltak, csak kevesebbet beszéltünk róla, vagy kevésbé voltak ilyen kiélezett helyzetek.

Mert tényleg olyan, mintha a 45-utáni generáció teljesen megzekkent volna. Vagy céltalan anyagépek, vagy éppen lelőhetetlen karrieristák, vagy egyátalán nincsenek.. A 20-as generációval szemben, akik - legalábbis akiket én láttam - jórészt még fehér hajú, sütiszagú nagymamák voltak.. Persze kivétel mindig van..

És igen, sokszor olyan anyagi dolgok jönnek elő, hogy csak nézek.. Itt is írtatok egy párat.

De itt van megind ez a fórum is..

[link]

Az itt az igazi nagy kérdés, hogy mi jobbak leszünk??

Én meg azt godnolom, hogy akiknek nem jutott jobb, azok ezt mondják, mert mi mást mondhatnának?

Nyilván ezeknél a csaláldi bajoknál ezerszer nagyobb tragédiákat is ki lehet bírni, le lehet kezelni, de azért mégis az a 100%, ha ezek rendben vannak.. Aztán verbálisan lehet ezt itt szépítgetni, mégis tele vannak már a bölcsődék is családi problémákban súlyosan sérült gyerekekkel, nem beszélve az óvodákról. Ahol persze a szülők amerikai mosollyal a képükön szaladgálnak, hogy "á, semmi baj."

Mondom mindezt úgy, hogy nálunk is vannak gondok.

A fizetett segítségről meg annyit, hogy azért nem kis lelki erő kell azokban megbízni. Itt a házban van egy csak, ő egyedül neveli a két gyerekét, dolgozik, hogy eltartsa őket. A férje lelépett a csaj barátnőjével. A bébiszittere, aki egyébként évek óta ismert közeli ismerős volt, kiderült, hogy piás. Senki sem tudta róla. Nemrég hívták fel az óvónők!, hogy a szittere éppen részegen tuszkolja be a gyerekeket a kocsiba..

És igen, nekem is jutott eszembe, hogy megfizetem inkább a segítséget. Az egyik sérült gyerekem kezdett iskolát idén. Nem kis dolog ez még egy átlag gyerek életében sem. Tök egyedül voltam tanév elején a négy gyerek gondjaira. Mindent megszerveztem. Egy-két napig ment is minden.

Aztán a harmadik napon a jól megfizetett, egyébként szintén ismerős néni ELFELEJTETT elmenni a gyerekért. Egy autista gyerekért.. Ez a kis momentum - arról nem beszélve, hogy a sulinak is meglehet a véleménye a családról - több évnyi fejlsztést vághat a sutba.. Egy új hely, új helyzet, és nem jönnek értem..

Hát azért ez az, amit nálunk a nagyszülők, akármilyenek is, de sohase tennének meg. Ilyen azért nálunk nincs.

Megengedem, ha valahol van, mert biztos van, meg van piálás, meg verés, meg nyílt szemétkedés, akkor ott talán tényleg jobb, ha nincs kapcsolat. De hozzáteszem, hogy szeritem ott sem elég maga a kapcsolat megszakítása, a veszteség feldolgozása ott is feladat. Mert a ahhoz a 100%-hoz képest bizony nagy a veszteség. Sajnos. És nem a gyerek vivés nem vivés miatt hanem elsősorban a szülő-gyerek kapcsolat miatt.

az hogy nem ismeri valaki a biológiai apját az nem azt jelenti hogy nincs apaképe.

nagyon sokaknak nem a biológiai apjuk az apaképük. A gond az ha nincs apaszerepű ember. nem az, ha valaki a biológiai apját anyját, stb ismeri vagy nem.

ez amúgy egy lépés. hgy el kell fogadni hogy öröklünk tulajdonságokat, hogy alakít a környezet, de azt is fel kell ismernünk, hogy magunk vagyunk magunk alakítói legfőképp. És a változás rajtunk is múlik nemcsak a külső tényezőkön. És a biológiai rokonság nem kötelez.

semmi vagizás nincs hogy egyedül. Ha nincs nagyszülő az ember más segítség után néz és kész. Nem csak a nagyszülő tud segíteni a ygerekeknél. Sőt van az úgy, hogy a nagyszülő rossz választás.

Amúgy meg szerintem pl nem elemi szükséglet,h ogy felnőttként elismerjen a szülő. Egyáltalán mások elismerésétől nem elemi szükséglet függeni.

a felnőttség része az is, hogy tudjuk midnennek megvan az ideje. A gyerekkornak is. És sajnos az akármiylen volt, csak volt, ha már felnőttünk.

Igen, itt a bibi. Mert persze, hogy megtehetem, hogy nem nyitom rájuk az ajtót. De!

Egyrészt elemi igényem a normális viszony a szülőkkel, hiányoznak, szeretném, ha szeretnének. Persze normálisan, felnőttként. Erre az embernek alapból szüksége van. Ki lehet bírni nélküle, nyilván, de ez akkor is elemi szükséglet lenne.

A másik meg az, hogy lehet itt vagizni, hogy "mi mindent megoldunk egyedül", de a mai világban ez azért ritka, hogy tényleg flottul menjen. Ha mindkét szülő állásban van, akkor azért - pláne kisebb gyerekeknél - ritka az a munkahely, ahol fel tudsz négykor állni, hogy menj a gyerekekért, vagy ahol ne húznák a szájukat egy-két hét bronchitisztől.. Vagy skarláttól, vagy bárányhimlőtől.. Szóval nehéz külső segítség nélkül megoldani a dolgokat, szerencse is kell hozzá, nem csak okosság..

Nálunk például négy gyerek van, és az egyiket fogyatékossága miatt a városba kell hordani. Nem tudok egyszerre több kilométerre lenni innen fél8-kor, meg a másik hárommal is az intézményben lenni ugyanakkor.. A férjemnek meg olyan a munkája, hogy néha napján akkor se tud eljönni, ha nagy gáz van. Filmes, forgatásról meg nem lehet eljönni. Ergo néha kénytelenek vagyunk segítséget kérni...

No a fenti két dolgot meg nagyon ki tudják használni.

Ettől még én azért azt gondolom a témáról, hogy sokszor a "gyerekeknek", szóval nekünk se ártana lazábbnak, megértőbbnek lenni, mert hiába látom én a hibájukat, azért amióta több gyerekem van, meg beteg gyerek, azóta látom már én is, hogy nem olyan egyszerű ezt jól csinálni.

De nyilván van egy szint, amit nem lehet hagyni.

Szia!

Na, ja, es meg tudom, hogy hatravan a kuzdelmek java, szinte hianyoznak mar most a szuleim piszkalasai! :-)

Lehet...

Minden jót neked is!

figy szerintem egy szot se ertettel abbol amit irtam. semmit.

nem latom ertelmet tobbfelekepp leirni.

szep napot!

hol teheti meg egy 4 éves gyerek hogy kiáll magáért ha a 20szor akkora súlyú és 100szor akkora erejű apja agyonpofozza azért, hogy "igenis megeszed a tökfőzeléket, ha kihányod akkor is "...? Miközben a gyerek nem bír többet enni, mert a számára kitett adag a felnőtt adag fele...

Csak egy teljesen hétköznapi példa- a kivülállóknak egyáltalán nem zsarnokinak vélt szülői viselkedésről... És felnőttként "totál rendben " van az élete, csak épp folyamatos súlyproblémákkal és evészavarokkal küzd...

A tévedés az, hogy egy 10 éven aluli gyerek bármiféle segítséget kérhet és kaphat HA NINCSENEK egyértelmű fizikai brutális bántalmazási jelek rajta.

Mert nem kap. A fizikai bántalmazás is csak az esetek kisebb részében jut el oda, hogy bármi is legyen...

A saját példára meg: nem a saját konfliktuskerülés a cél (akkor én sem mennék sosem- a gyerekeim viszont szeretnének menni alkalmanként, de nem egyedül), hanem hogy amit a gyerekeim igényelnek a nagyszülőkből, vagy abból amit ők tudnak nekik aránylag normálisan nyújtani, azt ők konfliktusmentesen megkapják.

Egy ovódás gyereknek érthetőbb az a szitu hogy apa nem szereti nagymamait, nagymami nem szereti apát, ezért 2 napot apa nélkül megyünk kirándulni a nagymamával. A gyerek nem akar hozzátartozók között választani, ez a megoldás arra, hogy nagyi is megvan, meg apa is megvan. nagyiból elég két nap, apa meg otthon vár 2 nap múlva.

A csakazértis megyünk együtt és konfrontálódunk verzióban meg mindenki ideges, feszültség van, veszekedés mindenen, a gyerek k.ra nem érti hogy ezek itt min veszekednek. A gyerek élménye az lesz hogy nagyi is meg apa is egy állat, és elrontották a kirándulást. Első verzióban pozitív a gyerek élménye mert semmi - egyébként másra tartozó - negatív érzés nem érte, utóbbi esetben nagyi negatívsága, apa negatív válaszreakciója is a gyereknek hoz egy sz.r élményt és szitut, akár rajta csattan mindenki idegessége...