Érzelmi bonyolódás a közösségi portálon (is) (beszélgetés)

Ezek ketten nem csak dumálgatnak...ez már gy szeretői kapcsolat, ha gondolod, nyomozz egy kicsit még utána, de a végének annak kellene lenni, ha nem akarsz beleőrülni, hogy kidobod. Munkád van, remélhetőleg vagyonod is marad, ő majd fizeti a gyerektartást.

Közöld vele, hogy nyugodtan maradhat örökre a kolleganővel lelkizni, Neked ez így nem kell.

Egy normális kapcsolatba ez nagyon nem fér bele.

Egyébként ezzel a nővel is ugyanazt megcsinálja majd, amit Veled.

Minden párkapcsolat mind a két félen múlik, hogyan alakul.

Hasonlót ismertem, a nő és férfi közt nem volt közös téma, és már közös gyengédség sem.

Itt sem gyengédségre utal a példa: Lásd ha lezárom a gépem, hogy érzed magad?

"Mit szeretnél elmondani, amit neki úgy érzed elmondhatsz, és nekem nem?"

Jó nehéz nőnek, társnak, anyának, háziasszonynak, dolgozónőnek és még szertőnek is lenni egyszerre. - többet feladtál, és ettől felborult a párkapcsolatod.

Már rég nem (te) vagy A NŐ az életében, és nem a csevegős nő miatt. Ez van. "Valami véget ér, valami fáj." De úgy látom, annyira nem is fáj.

Indulhat a szétköltőzés project.

3x-i nekifutásra sem bírtam végig olvasni (pedig esküszöm elszántam magam)

csak annyi esett le,hogy a párod nem végképp leírandó ember, hiszen a facen versekről dumál, meg elemezgeti

még ne dobd ki, talán van benne valami használható is

Én is dolgoztam szórakoztató iparban.Soha egy kortyot nem ittam,nem került ki onnan barát sem.Kérdezd meg,h ő mit szólna,ha te azért jönnél később haza,mert egy pasival beszélgetsz,addig ő lássa el a gyerekeket.Én egyszer megcsinálnâm,h felhívnám,rendezze ő a gyerekkèrdést,mert fontos dolgom van,este meg közölném,h egy ffi kollégával beszélgettem és miért nincs elmosogatva,stb.holott te mindent megcsinâltál.

Igen,a többiek biztos adják alá a lovat,ilyen helyen nem sok a családos,esetleg családcentrikus,de nagyon okosak tudnak lenni,h milyen legyen.Szerintem neked jobb lenbe ,ha nem vele lennél.Legyen boldog a kolleginával,majd ő ellátja.

Nem, ennél gázabb a helyzet, merthogy én is dolgozom. ledolgozom a magam 8 és fél óráját minden nap egy munkahelyen és aztán dolgozom otthon is az otthoni teendőkkel. tehát -ahogy írtam- munkában és anyagiakban ugyanannyit teszünk le. csak az "itthoni" munka az marad rám, ami neki meg szabadidő, de még csak nem is itthoni, hanem a munkatársaival tölti azt is.

Időszakosan vannak 2-3 hónapok, amikor működik itthoni munkamegosztás. Mindig egy kisebb fesztivál előzi meg a részemről és akkor pár hónapig össze szedi magát.

de most van a munkatársnő, aki gondolom neki ad igazat mindenben, azért mondja hogy azzal milyen jó beszélgetni. És amúgy még azt is elhiszem, hogy csak beszélgetnek. :). De amíg én este 10 után mosogatok, miután elaludtak a gyerekek, addig ő a munkahelyén (szórakoztatóipar :) ne dumcsizzon arról, hogy neki milyen szar mert én veszekszem mindenért. (ami nem igaz, 3 dologért veszekszem: ha másokkal jópofizik míg én itthon is húzom az igát, ha döglik és nem segít akkor amikor szabadnapja van, és 3. ha a gyerekekkel goromba)

Jó hosszú lett tényleg.

Első olvasatra: egy kurafi:D

Második olvasatra: nos még egyszer sem olvastam el, mert pont nem hiszem, hogy itt kapsz életre szólóan hatásos tanácsokat (márpedig én a szarpaszírozást sosem kedveltem)

Tégy azt, amit tenni akarsz.

sok sikert.

Sziasztok, ti mit gondolnátok az olyan pasiról, akivel 10 éve együtt éltek, gyerekeitek vannak, aztán egyszercsak túl sokat iszik, avagy az ital az ok arra, hogy túl sokat marad munkaidő után is a haverokkal, aztán kiderül, hogy vannak itt munkatársnők is, akik szintén ott vannak ezekben a kimaradós körökben... és az egyikkel egyszercsak reggel-este is féészbukozni kell, verseket elemezgetni, meg küldözgetni egymásnak... Amikor rákérdezek, akkor az a válasz hogy nincsen semmi és csak beszélgetnek, viszont itthon meg lassan csak beszélgetni se beszélgetünk a szükségeseken kívül. Aztán megkérem, hogy állítsa le a nőt, mert kiderül, hogy a nő szerelmes belé, de hát ő nem vonzódik hozzá, csak a barátja és jókat beszélgetnek (amiket megjegyzem velem nem, mert velem szerinte nem lehet beszélni, én csak akkor vagyok jó asszony, ha problémamentesen elrendezek mindent és fesztiválozás nélkül várom haza akkor is, amikor ezzel a nővel dumált munka után még 2 órát, állítólag mások társaságában is persze). Nagyjából megbeszéljük, hogy legalább direktben nem keresi a társaságát, ha már együtt dolgoznak és amúgy is 2 naponta összefutnak kólázgatni a melóhelyen... És ekkor jön a fordulat, mivel kitálaltam, hogy a facebook működését bocs, de én is ismerem, jelek utalnak rá, hogy azon dumcsiznak folyton és folyton, reggel a wcről, úgy hogy tudom, és amikor mondom neki, akkor úgy tesz mintha én lennék a hülye.... Erre áttérnek másik csatornára. Hogy ki javaslatára, nem tudom. Itthon úgyanúgy érzem, tudom, hogy nagyjából mikor KELL a munkatárssal való dumálgatás miatt tovább maradni, és ha szóvá teszem akkor gorombán megkapom, hogy én nem hagyom őt békén és zaklatom és idegesítem.

A szitu tehát adott. A kérdés csak az, ti mit lépnétek: elsősorban tudatosítani akarom benne, hogy ez amúgy egy másik embernek hogyan esik, vagy valahogy megcsinálni hogy ő is átélje, hogy leszarják az érzéseit és hogy őt mi zavarja vagy mi nem (erre kérnék ötleteket). ( A gépemet pl. nemrég levédtem jelszóval, totál ideges lett tőle, mikor közöltem ,hogy csak azért, hogy érezze milyen az amikor a másik úgy viselkedik, mintha titkolni valója LENNE). Aztán azt már eldöntöttem, hogy vele nem élek így tovább. Persze ez a gyerekek kicsi volta miatt nem megy egyik napról a másikra. (nem az anyagiak, hanem egyéb mindennapos dolgok miatt:(). De szeretném ha átlátná, hogy mindez az ő viselkedése miatt van, és nem elsősorban miattam. Mert most nagyjából ez van felállítva, hogy én vagyok a házisárkány, aki munka meg gyereknevelés meg ellátás meg háztartás ellátás meg minden gond megoldása UTÁN ahelyett hogy kikenve szexi cuccban várnám hogy hátha nem részegen jön haza meg jólkibeszélgetve magát, ahelyett még szóvá merem tenni, hogy szarul esik ha abban a két-három órában amíg ő félrészegen a munkatársnőjével "csak beszélget", én itthon mosok, gyereket altatok, és próbálom rendberakni a kuplerájt, amit ő is hoz létre nem csak a gyerekek.

Mondjuk nehezítő tényező, hogy egy meglehetősen szabados közegben dolgozik, munkájánál fogva sok az ivás:), nőzés:), egyebek. De eddig ezt nagyjából tudtuk kezelni, azaz a flörtölgetés nem fajult sosem tovább. Most viszont érzelmi hálót érzek :) a munkatárs részéről, aki kedvesen megértően vígasztalja, ha én este 9kor idegesen felhívom ,hogy hol van már és reggel tudja, hogy vinnie kell a gyereket... És a goromba reakciói azt mutatják, hogy neki ez a másik nő '"figyelmessége" most kell is, mert lám én csak csupa "munkával" csesztetem, ami annyiból igaz, hogy a gyerekeket nem magam csináltam és a lakásban sem egyedül élek, ergó ha albérlőtársak lennénk ,akkor kb. ezeket ugyanúgy elvárnám tőle, mert a minimumok a bármiféle együttélésben.

na jó hosszú lett:), de hátha valaki végigolvassa és tud tanácsot adni.