Érzelmek viharában (beszélgetés)

Nagyon köszönöm a szép szavakat, a biztatásokat. Igazából kedvtelés az írás. Mindenről tudnék írni úgy érzem, tele vagyok emlékekkel. Talán már egy öreg lélek vagyok, ki tudja?!

Ez a kihívás ,az adott témák ebben a versenyben igazából egy -egy történetet elevenítenek fel bennem. Soha sem szerettem ragaszkodni mereven egy témához. Szerintem egy témát elvontan is meg lehet közelíteni és így is élvezetes.

Ami az esetleges helyesírási hibákat okozza, az az esetleges tájszólás használata. Elnézést kérek értük. :)

Nagyon haragszom rád!!! két napja bőgök...

vannak pillanatok mikor egy "idegen" az aki a helyére teszi a dolgokat

Köszönöm!

Annyira szíven ütött az amit, és ahogy írtál, én is a Hargita lábánál voltam gyerek, (és a Hargitára járok haza már 20 éve! Otthonról haza ahogy mondani szoktam, amikor indulunk)

7 éves koromig a mamám és a tatám nevelt, az összes vakációban náluk voltunk,amíg el nem jöttünk a jobb élet reményében; és a hiány hogy nem lehetek velünk néha szinte fáj...Tavaly elment tatám, minden nap eszembe jut és a mamám is csak olyan messze van ...

De rájöttem , a legrosszabb hogy igazi kapcsolatom nincs az anyámmal, hogy nem is érti mit hiányolok, mintha nem lenne rá érzéke hogy megértse, mialatt azon dolgozott hogy "mindent megadjon", el is veszített mindent, és nem érti miért... sokat veszített , talán a kislányaimmal be tud pótolni valamit...

Én a mamámmal aludtam sokáig... most nincs nagyobb boldogság mint mikor ott szuszog mellettem legalább az egyik, értem miért mondta nekem akkor , hogy úgy kelt fel mint akit agyonvertek, de nem adnám semmiért...semmiért...

Annyira haragszom rád :-)) ...mert felébresztetted a hiányomat... a Hargita és az otthon hiányát, a borvíz izének hiányát...

A boldog karácsonyok érzését, hogy a mai napig nem tudom, hogy tudták becsempészni az egész fát csomagostól a szobába csak hogy nekem örömet szerezzenek...

Tanitgatom járni a kicsikét, és eszembe jut, hogy engem Tatám tanított...

Össze vissza csapongok, bocsáss meg...

és köszönöm ismeretlenül és mégis mint egy barátnak, hogy visszavittél kicsikét...Ha nem baj talán még kereslek!

Áldjon meg az Isten!!!

Köszönöm, hogy megírtad a cikked.

Fontos gondolatokat vetít elénk.

Szépen fogalmazol, nagyon tetszik a sítlusod.

Örülök, hogy olvashattalak.

Javítás:

Amit ma tanítanak az iskolába, az az, hogy hogyan legyél versenyképesebb munkaerő, potom pénzért.

"mégis itt van ez a nő, aki fele olyan „tanult” mint én és tud élni."

Amit ma tanítanak az iskolába, az az, hogy hogyan legyél versenyképesebb munkaerő.

És a jég hátán való megélést azt nem tanítják iskolába. Azt az élet fogja megtanítani a életerősebb embereknek. Bármilyen furcsa is, de a primitív létforma a legéletre valóbb.