Erő, kitartás, vasakarat. Győzd le önmagad...mert megéri! (beszélgetés)

Szép napot mindenkinek. Koszonom a rengeteg biztatást és jokivánságot mindenkinek. Remélem az én storymnak is happy end lesz a vége.

Ne haragudjatok, hogy csak most válaszolok, de jelenleg nincs otthon netem :-(((

Puszilok mindenkit és koszonom, hogy ennyien drukkoltok nekem. Ez hihetetlenul sokat segit.

Epp a napokban jutottam tul egy amolyan krizises idoszakon, de az uzeneteitektol uj eröre kaptam.

Köszönöm.

Teljes gőzzel tovább :-DDD

Gratulálok nagyon jól le írtad.

írták páran hasonlít a story-d...

szerintem akinek súly problémája van azoknak mind egyforma storya

itt rengetegen ügyesek és sokan le fogytak meg lehet csinálni

nagyon nagy kitartással

sok sikert kívánok neked a többi kg leadásához

Hidd el, megéri a rengeteg erő/ energia, amit most belefektetsz!

Nagyon ügyi vagy! Tényleg hatalmas eredmény már most az, amit elértél!

Sok sikert a továbbiakhoz is!

Szia!

Nagyon nagyon szorítok neked és remélem sikerül a célod.

Nagyon szép gesztus hogy a lányod miatt csinálod,de hidd el ő akkor is szeretne ha nem így tennél most.

Én az az alkat vagyok akit írtál,egy deka fel nem jönne,és megnyugtatlak hogy emiatt hallgatok épp eleget,hogy de csúnya sovány vagy!

Szóval ez sem felhőtlen állapot de tény hogy roppant kényelmes.

Figyelemmel kisérem a fogyásod és bízz magadban.☺

"Ki szabad igazán? Az, aki nem rabja saját szenvedélyeinek és mások szeszélyeinek."

szia, ügyes vagy, meg is fogod csinálni,

mint Nono!

a csoki olyan szenvedély, aminek néha szabad engedni.

csak az új életmódodat ne add fel!

Olvasgatom a naplódat (főleg, hogy nagyából egyezik a magasságuk meg a kiinduló súlyunk), és így, ismeretlenül is nagyon büszke vagyok Rád :DD

Iszonyat meló levetkőzni az évek alatt berögzült szokásokat, és meg kell, hogy mondjam, amit az evésről, mint szendvedélybetegségről írtál, tökéletesen helytálló.

Hogy egy hasonló példát mondjak: aki egyszer dohányos volt, az örökre az marad, legfeljebb soha többé nem gyújt rá.

Ugyanígy van az evéssel. Én szintén hízásra hajlamos vagyok (nem kifogás, tény - ha eldurran az agyam, és szénhidrát-falást rendezek, 3-4 kilót is tudok hízni pár nap alatt, lsd. karácsony), és ha nem akarom visszahízni az eddig leadott kilóimat, sőt, tovább akarok fogyni, akkor nincs mese, önmegtartóztatás, odafigyelés, körömrekoppintás van, amíg élek. Rosszul hangzik, sőt, rémesen.

De írjunk csak egy pro és egy kontra listát, hogy mi lenne akkor, ha annyit kajálhatnánk amennyit és amit akarunk! Hmmmm... hirtelen nem sok minden jut eszembe a pro oldalra azon kívül, hogy annyit kajálhatnánk, amennyit és amit akarunk... a kontra viszont elég Lacházáig :)

Enni jó. De egészségesen végignézni, ahogy a gyerekeid felnőnek, és ne adj' Isten, példát mutatni nekik az életviteleddel még jobb. Arról meg egy külön cikket tudnék írni, hogy hányféle esetben próbáljuk kajával kompenzálni a negatív dolgokat, amik történnek velünk.

Mielőtt még azt hinnéd, hogy megszállt a Szentlélek, hidd el, nálam szinte óránként változik, hogy épp tele vagyok-e tettvággyal és elhatározással, vagy pedig a béke feneke alól kárhoztatom a világot. Most épp az első helyzet áll fenn, így csak azt tudom mondani, hogy IGEN, MEGÉRI, ezerszeresen kapod vissza nap, mint nap azt az áldoztatot, amit saját magadért és a családodért hozol. Mert megérdemled. És ők is.

Hétköznapi Hősök vagyunk (kéne alapítani valami szektát vagy mozgalmat ezzel a névvel :P), úgyhogy csak így tovább ;)

Szia Annus!

Kisértetiesen hasonlít a story-d Nonóéra, remljük a vége is ugyanaz lesz, mint neki!

"Küzdj az álmaidért, ne add fel soha!"

(nem hiába, a "mi" fórumunkból kerülnek ki a sikeresek :)))

Gratulálok a cikkedhez!!