Ennyire félreismertem volna egy “barátot?” (beszélgetés)

Isten nem véletlenül von ki embereket az életünkből.

Lépj tovább! Sokkal jobb emberek várnak rád! :)

Volt ilyenben részem, itt is....

Okádékba tudnak átmenni emberek.

Légy boldog! A többi nem számít. ;)

Nem volt igazi barátság, te komolyabban gondoltad, ő nem. Ha nincs egy barátság, kapcsolat ápolva és nem tesznek érte a felek kihűl, elmúlik.

Ne keseregj ezen. Ha nem keres hagyd a fenébe mert csak eszed magad. Nem mindenkiért érdemes.

Nekem eddig mindig a sülve-főve barátnőimből lettek a legnagyobb ellenségeim, ráadásul egyik pillanatról a másikra. Egy gyerekkori barátnőm fordult 180 fokot, ahogy lett pasija. Utána olyan közönyös lett, hogy még köszönni is elfelejtett az utcán.

És nem ez az egyetlen barátságom, ami így romlott meg. A másik gyerekkori barátnőm azért kattant be egyik pillanatról a másikra, mert féltékeny volt rám, amiért jól érzem magam az ő barátaival. Onnantól kezdve elkezdett lejáratni. Ennyit ért az, hogy együtt nőttünk fel.

Sajnos azt kell mondjam, hogy a legtöbb embert az érdek köti össze. Ahogy az nincs, úgy már el is dobja azt, akit csöpögősen a legjobb barátnőjének nevezett, akiért tűzbe tenné a kezét. Ritka az igazi barátság.

Igen, van ilyen. Úgy tíz éve az akkori munkahelyemen kb. ugyanezt éltem meg. Azzal a különbséggel, hogy nem volt könnyes búcsú, hiszen egy városban lakunk továbbra is. És ahogy mondod, egyre ritkábban találkoztunk, majd beszéltünk. És többnyire én kerestem. Aztán néhány éve úgy döntöttem, hogy nem keresem többé.

A legutóbbi munkahelyemen volt egy lány, akivel az első napon "összekattantunk". Nem címkéztük a kapcsolatot, pár hetente beszélünk, havonta egyszer együtt ebédelünk.

Három-négyhavonta vele, a volt főnökömmel és néhány kollégával valamelyikünknél összejövünk egy iszogatásra, röhögésre. Nem adunk nevet ezeknek a kapcsolatoknak, nincs elvárás, én meg csak örülök, hogy mindig szeretettel fogadnak, ha találkozunk.

Én azt hiszem, minden kapcsolat addig működik, amíg az érintettek egyformán haladnak, fejlődnek, amíg a kapcsolat fejlődik. Stagnálás nincs, vagy fejlődik valami, vagy elkezd sorvadni.

Igen. Pont ilyet. A szomszédom volt, az osztálytârsam és a legjobb barátnőm. Én hoztam össze a férjével. Esküvőre készültek, koszorúslâny lettem volna. El is jutottunk a ruhâig, amikor közölte velem, hogy nem mehetek abba a ruhâban, mert szebb leszek mint ő. Azt hittem hülyéskedik csak, de nem. Soha többé nem is keresett.

Pár éve felett az ismerősei közé, de ennyi. Nem beszêlünk.

Nem minden kapcsolat egyforma, nekem is volt ilyen barátnőm akivel a munkahelyen 2 évig folyton együtt lógtunk. Munka után/hétvégén közös programok, mindent megbeszéltünk stb. Megsiratott mikor eljöttem, meg megígértük hogy keressük majd egymást, de egyszerűen úgy alakult hogy nem tartjuk már a kapcsolatot. Persze sajnálom meg minden, de ez két emberen múlik, ami nem megy azt nem kell erőltetni szerintem. Alapból hatalmas löketet ad egy baráti kapcsolatnak amikor minden nap együtt vagytok, és ugyanannak a közösségnek a részei vagytok, ugyanazokkal a problémákkal meg vicces történésekkel a melóban meg stb.

Pl. a gimis sülvefőve együtt barátnőimmel is van hogy fél évig egyáltalán nem beszélünk, tényleg elrohannak a napok és észre sem veszed. Mondjuk velük mindig ugyanonnan folytatjuk, mintha egy hét se telt volna el. :)

Mindenkinek van olyan barátja szerintem, aki valami oknál fogva lemorzsolódik.

Nekem is van egy olyan, akivel együtt gyerekeskedtünk, sőt egészen főiskolás koráig együtt szórakoztunk.

Aztán ő elkerült Egerbe a főiskolára, ahol egyre több időt töltött. Mikor egyszer-egyszer beszélgettünk, mindig ígérte, hogy a jövő héttől már haza fog járni.

Azóta is jön. :)))

Közben megismert egy lányt és vele összeköltözött Budapesten. Néha még hazajártak együtt, meglátogatták az édesanyját, majd az anyuka is felköltözött a nagy faluba. A srác közben egy másik lánnyal összejött, akivel házasságot kötött és már van két aranyos gyerkőcük is.

A lényeg, hogy a kétezres évek környéke óta ezt a srácot, talán három alkalommal láttam. Néha a facebookon egymás képeihez írunk pár keresetlen szót és ennyi.

Persze, annyiban más ez a Te esetednél, hogy úgy gondolom, ha valami miatt egy városba költöznénk ismét, újra ott folytatnánk, mint 20 éve abbahagytuk. Persze lehet, hogy kissé naív vagyok, de bízom ebben.

Van egy másik volt kollégám, mai napig barátok vagyunk. Igaz,

Nem beszélünk minden nap de 2 hetente azért felhívjuk felváltva a másikat hogyan alakul az élete, szoktunk találkozni is néha. Persze, nehezebb, ha nincs napi kontakt, de azért az durva, hogy meg sem próbálta a kapcsolatot tartani, csak felszivodott, egyik napról a másikra, és mikor írtam azt a regényt az sem gondolkodtatta el.. egyik napról a másikra kitorolt az életből..

Szia. Nem akarlak elkeseriteni még jobban, de szerintem ez normalis. Ha vkik nincsenek napi kapcsolatban egymassal, azok elobb-utobb eltavolodnak. En is egy csomo baratnot, osztalytarsat elvesztettem az idok soran, nem volt kozottunk semmi félreértés, vita.. egyszeruen csak az idő, a tavolsag.. mind ellenunk dolgozott.

Mondjuk az esküvős resze az eleg csunya volt.. Illett volna meghivnia, ha mar beharangozta elore.