Én, a várandós, egygyermekes, lassan diákká váló élettárs és háziasszony (beszélgetés)

Én sem szappanopera hősnőkre gondoltam:)

Na, pusszantás, megyünk piacozni:)

Ez tényleg érdekes:)

Ma már örülök, hogy nem lettem óvónő-látva a mai gyerkőcöket, tisztelet a kivételnek:(

A színészeket, színésznőket nézni szerettem, de soha nem éreztem vágyat, hogy én is az legyek:)

Pedig még színjátszó körbe is jártam, anno.

Mindegy, ezen ma már nem rágódom, csak eszembe jutott.

Akkor meg nagyon jó, ha a munkád olyan, amit szeretsz, és mindig is akartál:)

Én nem jártam ennyire jól, de nem bánkódom: ezt is csinálnia kell valakinek:)

Érdekes, pl. színésznő sohasem akartam lenni, annál inkább óvónő:)

:D Aranyos vagy, de szerencsére olyan állást találtam, amit mindig is szerettem volna... :)

Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez nem a papírnak köszönhető, hanem inkább a tapasztalatomnak. Bár aztán a fene tudja, h papír nélkül egyáltalán behívtak volna-e...

Én meg színész akartam lenni. De ma már nem bánom. Nem nekem való az... :D

Örülök, hogy van munkád, manapság az nagy kincs:)

Még ha nem is a legjobb, vagy nem az, amiről álmodtunk, de legalább van:)

Nem?!

Mikor kamasz voltam, légikisérő akartam lenni-tenni viszont nem tettem érte semmit...

Hogy bánom-e, asszem, igen, is meg nem is:)

Ma nem azt csinálom, amit mindig is szerettem volna: de legalább van meló-evvan:)

Szép álmokat!!

Persze, a kényszer az más:(

Nem vitatom, hogy kell (???) a papír, bár sok így is a diplomás munkanélküli...

De, ha lehetőség van, én azt mondom: előbb tanulj, aztán alapíts családot.

Mint írtam, ha mód, és lehetőség van rá!!

Látjátok? Nem kell egyetérteni. Meg tudjuk mi ezt beszélni normálisan is. :)

Én a magam részéről úgy látom, hogy az az idő, amit nem a gyerekeddel töltesz, az (főleg az elején) visszahozhatatlan, és később lehet, h bánni fogod. Legalábbis én sajnálom, bár nekem nem önszántamból kellett tanulnom pici gyerek mellett. Azóta is lelkiismeret furdalásom van...

En ezzel nem ertek egyet :) minden elismeresem annak aki tanul. Es aki fiatalon vallal gyereket az ne tanuljon tovabb?

Nekem is van gyerekem, csaladanya vagyok foallasban dolgozom, es megis tanulni akarok itt is, mert a magyar szakmammal itt sokra nem jutok, viszont a mgayar nyelvet itt hasznositani tudom :) ehhez viszont tanulnom kell.

Sziasztok!

Behalt a fórum: senki nem mer már ideírni:(

Nem akarom elhinni, hogy csak egy pár embernek van erről a dologról bármilyen véleménye...

Én még mindig tartom, amit írtam: szép dolog, ha valakinek van diplomája, bár manapság, fabatkát sem ér, mindegy:)

De, a család sokkal fontosabb: tanuljon addig, amíg nincs gyermeke.

Ha már van csemete, az igénylené a több időt, a vele való foglalkozást, hogy a férjről már ne is beszéljünk:)

Hiszen, így a pasira marad minden, amíg anyuci suliba jár, és csend legyen, és nyugalom, amikor anya tanul:(

Dorisnak címezted,azt hittem,tőle várod a választ.Teljesen egyetértek veled.Attól kerek a világ,hogy nem vagyunk egyformák:)Mindenki leírhatja a véleményét,hiszen a fórumok erről szólnak,csak emberi stílusban.

Igazából az jutott még eszembe,hogy Doris akkor fogja ezt megérteni,ha lesz gyermeke.Egy anyának mindig Ő-ŐK az elsők,utána jön minden más.Szerintem itt senki nem támadni akart,hanem a gyerek szemszögéből néztük,hogy elsősorban Anyára van szüksége, s ha anya csak süt,főz,apával van,tanul(ezek is fontos dolgok),mi marad neki?!(Lehet,kicsit sarkítva írtam,de nem akarok regényt írni).

Visszatérve a hozzászólásodhoz valóban a lényeg az EMPÁTIA!

Nem tudom, mi volt ma velem: annyira jó kedvem volt, talán a napocska tette...

Mintha azt mondták volna, hogy ez volt az utolsó nyári hétvége:(

Hát, ennek nem örülök, bár ez a meleg, már néha sok volt:)

Mindenkinek jó éjszakát kívánok!

-Fiam! Anyád már megint ugyanazt főzte!

Menj és mondd meg neki, hogy a szakácskönyvben több fejezet is van!

- Megmondtam!

- És mit mondott?

- Azt, hogy a Kámaszutrában is... :D

Lányok!

Találtam valamit, annyira jó:

Mi van "királylány" már csak jeleket küldeni van erőd?! :)

Kifogyott a spiritusz?