Én, a férjem és a szeretőm (beszélgetés)

hát,ha nem volt nagy szerelem az elején,nem csodálkozom azon,ahogy alakult:(

sajnálom!

további szépet!:)

Minden csak gusztus,és emberség kérdése....

Ennyi.

Persze, ezért is irtam, hogy minden ember más, ráadásul minden kapcsolat (szerelem) is az. De nagyon sok dolog összeköthet, ezáltal erössé tehet egy kapcsolatot, szerintem ha egy erös kapcsolatba elöfördul a félrelépés ami érzelem nélküli (persze itt joggal kérdezheted, hogy egy erös kapcsolatban miért kell félrelépni, de tudjuk, hogy a férfiaknál elöfordul nekik nem kell hozzá érzelem mig mi nök inkább az érzelmeket, biztonságot keressük ha félrelépünk)

akkor az elnézhetö (részemröl). Én az öszinteséggel vagyok úgy, ha nekem hazudnak nem tudom tisztelni a férfit tovább, ezáltal szeretni sem egy idö után. Nekem a megcsalásban is az fájna jobban, hogy a páromnak titka van egy számomra idegen növel elöttem, mig más jobban elviselné, hogy megcsalják, ha nem tudna róla. Az elsö nagy szerelmemnél természetesen még én is máshogy gondoltam, de hát évekkel változom, igy a nézetem, gondolkodásom is.

A megcsalásban csak a dolog egyik fele, hogy a nemi érzetünk sérül. A másik, hogy a bizalom sérül. Ha nincs bizalom, hogyan tudunk hátat fordítani a másiknak? Ha nem tudunk hátat fordítani, hogyan tudunk az életben, adott helyzetben vállvetve harcolni? Ráadásul, aki bánt minket, aki hazudik nekünk, arra nem tudunk felnézni: hogyan éljünk egy emberrel, akire nem tudunk felnézni?

Persze van, aki megalkuszik. Van, aki pedig tényleg szívből megbocsájt. Nem hiszem, hogy én képes lennék rá.

Nekem semmi bajom az idősebb palikkal amúgy. De csak gondolj bele, hogy tíz év múlva te csak 42 leszel, ő meg 72. Ne haragudj, de számomra már ez a 62 is elég bizarr. Nincs véletlenül apakomplexusod? Minden szemétkedés nélkül kérdezem.

Egyébként meg ha összejöttök a szeretőddel, a gyereked elveszíti az apját (persze átvitt értelemben). Aztán a szeretőd sem él örökké, lássuk be. Így a gyermeked többszörösen fog sérülni.

Az én párom is hallgatag, és elvan a "saját kis világában". Nekem is bántotta már meg érzékiségemet kisebb-nagyobb dolgokkal, de immár hét éve vagyunk együtt. Nem mindig jó, volt már elég rossz is... De minden tett előtt el kell nagyon mélyen gondolkozni. Főleg, ha gyermek is van.

Minden jót kívánok.

Lehet, hogy nem lesz olyan izgalmas. De könyörgöm lássuk be, hogy egy 10 éves kapcsolatban nem lehet annyi izgalom, mint egy 2 hónaposban. Lehet nagyon jó, lehet jobb, de nem lesz olyan . Egy újdonság mindig izgalmas, érdekes. Arról nem beszélve , hogy ugye kimutatták, hogy szexuális vonzódás hány évig tud töretlenül működni. Nem hasonlíthatjuk össze a régi dolgokat az újjal. Ezt a két kapcsolatot akkor lehetne összehasonlítani, ha előbb a szeretőjével is leélne x évet, közös gondokkal, hétköznapi problémákkal stb. Aztán mikor egálban vannak, megnézni a végén jobb e neki, de ezt meg nem lehet.

Valamelyik híres pasi mondta, hogy 2 év után minden kapcsolat egyforma-persze leszámítva az apró különbségeket. Aki most érdekes, új, az 10 év múlva megszokottá válik.

Az a gond, hogy egyáltalán nem biztos, hogy nem lesz jobb a házasságom. Többször próbáltam már beszélni a férjemmel, jelezni, hogy valami nem stimmel. De sokszor csak egy hm a válasz, vagy a félelem a szemében, hogy elveszít. De én ne azért maradjak vele, mert fél, hanem mert tesz is érte.

Úgy lenne fair, ha elmondanám neki, és úgy okoznék neki akkora fájdalmat, hogy még jobban bezárkózna. Nem akarok rosszat neki, bár amit most teszek, nem jó.

A szex egyébként furcsa dolog köztünk, mert az ő étvágya nem túl nagy, én meg alkalmazkodtam hozzá. Neki elég lenne heti pár, nekem akár több is, de jó ideje inkább hanyagolom, és nem azóta, amióta szerető van a színen.

Ki mondta, hogy nekem nem tetszik????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Azt írtam, hogy mivel ez elég kényes téma, nyilvánvaló, a többség mit fog írni ráááá...

Jézusom...inkább nem kommentelek többet....IDE legalábbis.

Biztos a korom az oka,de nem tudom mitől is annyira jó benne maradni valamiben ami nem működik,csak azért mert nyugalmas,csendes...

Egyébként nekem csak az jutott eszembe ahogy olvastam Mancs írását-bár az igazsághoz hozzá tartozik,hogy én már ismerem másik fórum kapcsán is a történetét,és bizonyos szemszögből egy cipőben járunk,így semmi esetre sem megítélni/elítélni akarom-hogy vajon ez a férj szempontjából mennyire fair?És most mindegy,hogy miért vágyakozik a másik fél egy másik kapcsolatba vagy akár csak a házasságból ki.Mindegy,hogy egy harmadik fél miatt vagy azért,mert nem tudnak kommunikálni vagy nem működik a szex...A lényeg,hogy miközben Te tudod,hogy neked ez nem jó,és valószínű már nem is lesz jobb,addig ő mit sem sejt az egészről,ül a biztosban,holott...akkor talán nem az lenne a fair,hogy szólok a másiknak,hogy amíg még ő is viszonylag fiatal tudjon új életet kezdeni?Találni valakit akit viszont maradéktalanul boldoggá tesz és aki mellett ő is boldog?Mert nyilván Ő sem 100%-osan elégedett ha 30-as éveiben már nélkülöznie kell a szexet,stb...

Azért nem csak annyi a bűne, hogy nem tud beszélgetni... a szex sem működik, és akármennyire is hangoztatják sokan, szerintem nem elhanyagolható szempont. Főleg nem a te korodban...

Nem akarlak lebeszélni egyik irányú döntésre sem, de dönteni kell előbb-utóbb, ez biztos. Akkor viszont úgy fogod érezni, hogy ez az állíndósított átmneneti félmegoldás időpocsékolás volt. Ha valamit még meg lehet/akarsz menteni, akkor arra fektesd a hangsúlyt, ha meg már nem akarod/lehet, akkor változtatni kell, még ha nehéz is...

Nem azért írtam ki a fórumot, mert egyedül nem tudnék dönteni. Egyszerűen jólesett kiírni. És látni, hogy nem vagyok egyedül, meghallgatni, másoknak hogyan végződött. Nekem nem így fog, mert én más vagyok. Lehet, hogy rosszabb lesz, lehet, hogy jobb.

Tudom, hogy nekem kell változtatnom, fogok is, érnek a gondolatok, hangolódok a változtatásra.

Tudod, én azért nem értem, miért írtad ki ezt a fórumot, mert gondolhattad volna, mi lesz a nagytöbbség véleménye.

Szerintem az ember csakis saját maga tudja eldönteni, hogy neki mi a jó, és hogy érzi magát,- mindegy, hogy mások mit mondanak, és talán ő is tudja, hogy nem helyes, de ha saját maga nem határozza el magát, addig úgysem fog változtatni.

Nekem hiába mondták anno a kapcsolatomra, szálljak ki belőle (és nem harmadik fél miatt), mert már nem működik,..nekem két év kellett, mire beláttam, hogy tényleg nem megy.

Az ember meg nyilván könnyen írja a másiknak, hogy szakíts, hagyd ott,- mivel nem saját maga van abban a helyzetben,... Kívülről könnyű megítélni egy helyzetet, benne lenni teljesen más,...

Megjegyzem: jó apa úgy is tud lenni a férjed, ha elváltok...