Elzárkózva mindenkitől (beszélgetés)

Nálam is időszakosan előfordul. Eléggé kellemetlen mert mókuskerék szerű az egész. Ha nincs kedved kimozdulni, emberek közé menni, akkor gyakorlatilag nincs semmi amiről egyébként kommunikálhatnál ha mégis társaságba mész és így még jobban fusztrálva érzed magad ezért inkább kihagyod a lehetőségeket stb stb. Nálam speciel képesek a közeli családtagjaim megsértődni mert ilyenkor azt hiszik, hogy velük van bajom.

Azt tanácsolom mérd föl a helyzetedet, próbáld leleplezni magadban a bántó érzéseket, fogadd el őket majd határozd el, hogy márpedig ez nem mehet így a végtelenségig :).

Egyébként ha szeretetet adsz sok esetben viszonozzák amitől még jobban fogod érezni magad. ÉLNI KELL, kalandok kellenek, célok és tervek !!!! ;)

Én is voltam hasonló helyzetben, amikor pánikbetegséggel kezeltek.

Meg lehet gyógyulni, de akarni kell!

Hidd el, ha nem kapsz megfelelő kezelést, ráadásul beletörődsz ebbe a helyzetbe, bizony ez csak rosszabb lesz.

Mindenképp tenned kell valamit!

Sajnos nem úgy alakult a magánéletem és a munkám, ahogy szerettem volna. Ez már jó ideje így van.

Lassan egy éve elzárkózom mindentől és mindenkitől, már családon belül se megyek sehova, mert egyszerűen nincs mit mondanom és az sem érdekel mással mi van. Ez lehet depresszió vagy nem tudom, de nagyon begubóztam bezárkóztam. Ha mégis menni kell valahova akkor zavartan érzem magam, hülye dolgaim vannak és úgy stresszelek, minta előadást kéne tartanom valahol.

Mit tegyek. Volt e valakinek hasonló élethelyzete?