Gyermektelenek fóruma - Várok mindenkit aki idetartozik! (beszélgetés)

Enyhe élt érzek a soraidban, de nem tulajdonítok neki jelentőséget. Ha nem így van akkor félreéreztem.

Magamtól is tudom, hogy nem kell csak azért csinálni valamit, hogy a gyerek is azt csinálja.

És azt is, hogy már egész kis kortól érelmes beszéddel meg lehet értetni sokmindent egy gyerekkel. Ahogy ezt velem is tették.

Én konkrétan pl olyasmire gondoltam, mikor anyuci magyarázza a lányának miért is választott rossz pasit magának, aki állandóan megcsalja, mikor magának az anyukának is katasztrofális a magánélete. Lehet, hogy pl ugyanazt elviseli amiről a lányának prédikál.

A másik példa mikor a szülő kezében a cigarettával mondja a gyerekének, akinek szintén cigi van a kezében, hogy nem szeretnem látni mikor cigizel, nem kéne. (ennek konkrétan szem- és fültanúja voltam, sőt még meg is jegyeztem a szülőnek, hogy miért kéne elvárnia a gyerektől olyasmit amit maga sem tesz meg? Nnna, volt rám csúnyán nézve....)

De ez csak a jéghegy csúcsa, van 1000 példa.

Ezt egy előző lapről idézem emlékeztetőül : "Az emberek nagy többsége elfelejti, hoyg :

"a gyerek nem azt csinálja amit mondasz neki, hanem amit Te csinálsz".

Nem tudom ekkora felelősséget hgoy lehet elviselni és felvállalni."

Úgy, hogy egy nagyon durva általánosítást fejez ki a megjegyzés, ami a példamutatós nevelésre céloz.

Nem szentírásról van szó, nem kell tökéletesen szó szerint venni. Kissebb gyerekekre jellemző, hogy utánozzák a szülők viselkedését, pl. az ovodás újságot vesz az étkezésnél a kezébe, mint az apja.

Az én gyerekeim kicsi korukban értettek a szóból (jó szóból) is , pedig sosem dirigáltam nekik. Mondhatom, én nem a falnak beszéltem.

Később meg lehet velük azt is beszélni, hogy "én így csináltam, de te ne így csináld" s elfogadható magyarázattal "fogják az adást", nem kell feltétlen csinálni valamit csak azért, hogy a gyerek is azt csinálja.

"Okos ember más kárán tanul" elméletet kell elsajátíttatni velük, hogy azt a gyakorlatban tudják alkalmazni. Persze ez nem ilyen egyszerű, mint ahogy ide írtam.

Az nem igaz, hogy mindenki csak a saját kárán tanul, s sosem hittem, hogy hagyni kell "hagy tapasztalja meg". Miért kellene saját bőrén megtapasztalnia azt amiről köztudott, hogy rossz? Nem tilalom fákról beszélek, hanem józan észérvek is hatásosak lehetnek. Ezt én tapasztaltam :-)

Megérkezett az "ellentábor".... bár félreértés ne essék, nem ítélkezni akarok, ugyanis az a határozott véleményem, ha valaki úgy érzi, hogy nem akar gyereket, akkor a legjobb amit tehet hogy nem is lesz gyereke, ehhez joga van, és senkinek semmi köze hozzá.

Inkább csak elmondanám a saját példámat ha nem baj. 35 évesen mentem férjhez úgy, hogy az előtte való években már úgymond biztos voltam benne, hogy nem megyek férjhez és nem lesz gyerekem (a kettő nekem egymás nélkül elképzelhetetlen). Szuper életem volt egyébként, több évet külföldön éltem, beutaztam a fél világot, anyagi gondjaim soha nem voltak. Itthon nagy baráti kör, akik állandóan hivogattak a maguk kis családi "idilljükbe" vendégségbe, ahol mindig mindenki azt várta el tőlem, hogy mint egyedülálló a gyerekeikkel játszak... + állandóan a gyerekeik körül forgott a téma, és képtelenek voltak felfogni, hogy nekem az élet nem erről szól. Egy pont után már vissza is utasítottam ezeket a meghívásokat, nem depresszióból, hanem mert nem voltam hajlandó rá, hogy "rám erőszakolják" az életüket. Utána egyszer csak beköszöntött a nagy szerelem, össze is házasodtunk, mindenki rákezdte, hogy szüljek azonnal, mert ketyeg a biológiai órám.... (hozzáteszem, én mindig is szerettem volna gyereket), de én még akkor is azt mondtam, hogy nem szülök rögtön, mert egy gyereknek mindkét szülőjére szüksége van, mi lesz ha nem működik a kapcsolatunk, ezért még egy fél évet vártunk, és csak utána kezdtünk "babaprojektbe". Rögtön teherbeestem, most már 4 éves a kölköm, és csak azt tudom mondani, hogy bár szuper életem volt mindig, az a boldogság amit egy gyerek tud adni és egy kiegyensúlyozott boldog párkapcsolat, semmihez sem hasonlítható. Még ha sok is gond, a fáradtság, a nyűg... persze, enélkül nem megy..... de mégis. Nos azóta nagyon sajnálok minden gyermektelent, de csakis azokat - ismétlem - akik szeretnének gyermeket és nem lehet nekik valamiért. Baj szerintem csak azokkal az emberekkel van, akiknek van gyerekük, mert "izomból" szültek egyet vagy kettőt vagy hármat, de minden fontosabb a gyereküknél, csak magukat sajnálják, hogy nekik milyen nehéz stb.... (amire sokan utaltataok is korábban)szóval ezekért kár - nagyon sajnálom az ilyen szülők gyerekeit főleg. Végezetül sok boldogságot kivánok mindenkinek, gyermekkel vagy anélkül!!! De: érdemesebb és boldogabb szerintem gyerekkel (bocs).

Sziasztok!

Este voltak nálunk apósomék, jól lefárasztottak. Ugyanis van két irtó rossz gyerekük, akik még kisiskolások. És rosszak. Nagyon. Néha otthonhagyhatnák őket :D

nyugis,kellemes (gyereksírástól mentes;-) 7végét kívánok Nektek,szeretettel...

jön a hidegfront érzi a fejem,tegnap du. is nagyon fájt,meg ma reggel arra keltem búú

puszi:én.

Első férjemmel úgy házasodtunk össze igen fiatalon, hogy leszögeztük, hogy egyikünk sem akar gyereket, ez volt az alap. Nem is hiányzott, más elfoglaltságaink voltak, eleinte még tanultunk, utána mindketten szakvizsgára készültünk, lakást szereztünk, karriert épitettünk, olyan helyekre eljutottunk, ahova a gyerekem apjával vagy jelenleg álmodni sem mernék. Nem a gyerek hiánya miatt váltunk el.Már akkor is, egyetemista korunkban ill. 20-as éveink elején elég sokan furcsán néztek ránk, elég sok szemét megjegyzést kaptunk, hogy egy viszonylag hosszú kapcsolat miért gyermektelen, jóakaróink fel sem tudták fogni, amikor mondtuk, hogy elhatározás és nem meddőség az oka. A környezetemben bujtogatták a szüleimt, hogy mi lesz, ha nem lesz unoka.

Állitom, hogy semmivel nem volt kevésbé tartalmas az életem, mint amikor első volt a gyereknevelés.Valamelyik topicban irtam, hogy még mindig nagyon hiányzik az, hogy nem rendelkezhetek szabadon az időmmel és a keresetemmel, életem végéig hiányozni fog, nincs a fiamnak az a jó jegye vagy munkahelyi sikerem, ami kárpótolna a sok fáradtságért, lemondásért.

Megjegyzem, hogy nincs testvérem, otthon én is mindent megkaptam, édeSapám jól keresett, igy anyukámnak nem kellett dolgozni, de én nem azért tanultam 17 évig, hogy otthon maradjak. Megszoktam az embereket, a pörgést és hogy anyagilag sem szotulok senkire.

( jah, mindkét férjem relative jólszituált diplomás ember, és talán az első vett jobban részt a házimunkában. )

Szerintem gyermek nélkül is leght tartalmas életet élni.

Egyetértek.

Mellesleg én sem azt írtam, hogy kötelező lakást venni, de legalább segíteni benne az elinduláshoz, mondjuk hitelhez önerővel... Ja hát arról már nem is beszélek, hogy születésétől kezdve rakni kellene félre külön számlára pénzt neki, a későbbiek folyamára. Persze ez csak az én elképzelésem.

Persze van olyan szerencsés család ahol a gyerek alá tudják rakni a házat kocsit és ez szép a szülőktől de sok olyan van ahol sajnos nem de azért próbálkoznak segíteni ahogyan csak tudnak, hogy az a szerencsétlen gyerek ha már saját erejéből nem is de segítséggel valamelyest elérőbb jusson.

Persze 18 éves kora után álljon majd a saját lábára teremtse meg magának azt ami az élettől elvárása de ha kell a szülő segít ha tud és ott lesz a háttérben(gondolom én:) )

Elég baj ez:(Egy gyerek nem csak 18 éves korig szól hanem ameddig élünk mindig a gyerekeink lesznek és kötelesek vagyunk neki ha módunkban áll segíteni persze sokan tojnak erre

Minek már bocs 4 gyerek ha azoknak is alig tudja megadni az alap létfenntartási dolgokat basszus:(((((((

Olyanok mint a fekete testvérek azoknak sincs egy szál felelős érzésük sem ahogy esik úgy puffan jellegű a felfogásuk.

1 gyerek is sok a mai világban nem, hogy 4:((

Tudod, hogy hány szülő gondolja úgy alapból, hogy a gyerek betölti a 18-at és akkor többé már nem kell róla gondoskodni?!

Pl. férjem szülei éppen ilyenek, saját lakásuk sincs, mindvégig dolgoztak és mindig elcseszték a pénzt, mert lapostévé meg nagy kerti grill meg szárítógép az kell, Adidas cipő is, meg márkás ruhák, adjunk a külvilágnak...de hogy esetleg legyen egy kis spórolt pénzük, vagy segítsenek az idősebb gyereknek lakásvásárlásban, az ugyan már... Na mindegy, nem akarok itt panaszkodni, csak eleve nemcsak a többgyerekes szülők olyanok, mint amit te írsz. Sajnos...

Egyik ismerősömnek 3 gyereke van, egyedül neveli őket, tartós munkája nincs, alig tudja őket ellátni a szükséges dolgokkal és most várja a 4.-et. Felelősségtudata egy csepp sincs!

Egyszer már azt kéne válaszolni erre a kérdésre,hogy:"mikor lesz már kisbabátok? " hogy: ez a mi dolgunk! .

Ezt a mondatot én is már csak jóval 30éves korom után tettem a magamévá.Addigra tudtam azt mondani,hogy senkinek nem tartozom magyarázattal.

És senki ne legyen okos az én életem rovására.

Jó lenne,ha mások sokkal hamarabb el tudnának jutni idáig,hogy erről a területről mindenkit kizavarnak,mert senkire sem tartozik a pár 2 tagján kívül.

...akkor,ha jól veszem ki a szavaidból kénytelenek vagytok beletörődni,h. nem lesz baba?

...ez 1 másfajta élethelyzet...

Nos, én kicsit félre értelmeztem a fórum célját. Szóval, mi 6 éve vagyunk házasok, nekem a munkahely szerzése elég nehézkesen ment, addig nyilván nem akartunk gyereket, míg nincs stabil háttér (min. mindkettőnknek munka és saját lakás). Dolgozni kezdtem. Majd elvetéltem (ok, akkor még nem tervezett baba volt), aztán egy nőgyógyászati vizsgálaton kiderült, hogy meddő vagyok és gyógyszeres kezelés nélkül igen kicsi az esély arra, hogy teherbe essek és ki tudjam hordani. Aztán megszűnt a munkám. Azóta máshogy látjuk. Kemény két év van mögöttünk, míg mindketten összeraktuk magunkat úgy-ahogy, de már tudunk normálisan is válaszolni, a megszokott "mikor lesz már baba?" kérdésre...Küzdünk. Evvan.

További jó csevegést!

Én egyébként szeretnék gyereket, de anyagi okok miatt nem lehet.

A rokonok persze ezt nem értik meg és lesik a pillanatot, hogy mikor hozhatják szóba. Amikor megyünk hozzájuk, minig meg kell kérdezniük: "Mikor lesz már kisbabátok?"

Én meg falra mászok tőlük. Olyan ez, mintha a bugyimban turkálnának, mintha arra lennének kíváncsiak, hogy milyen gyakran és milyen módon szexelünk. Nem szeretek erről beszélni, és hiába mondom, hogy ráérünk még vele (24 évesek vagyunk), egyszerűen nem értik meg. Én meg olyan szülő akarok majd lenni, aki arra hajt, hogy minél több gyereke legyen, meg majd lesz valami (mint sógornőmék, hogy már a második gyereket várják, a szoba-konyhába), hanem meg szeretném teremteni a normális feltételeket és normális életet akarok biztosítani a számára.

Másrészt baromira idegesít, amikor valaki csak és kizárólag aról tud beszélni, hogy a gyerek most milyen színűt és hányszor kakilt, stb. Fú, olyankor menekülök :D

Igen de nem sok reményt látok rá:(

Sokan akkor is a szüljünk gyereket beszédet fújják mikor tudják, hogy kilátástalan egyes emberek élete de ezzel mit sem törődve továbbra is az Ő nézeteiket mondják:(Én nem tudnám úgy, hogy egye fene majd lesz valami:(Ilyenekből lesz tele a börtön:(((De szerintem az is fura mikor ott ül a nő a kocsmában egyik kezében a sör másikban a cigi lábával ide oda löki a baba kocsit.(Hát ez jó nagy perspektíva azt csodálkoznak ezek a szülők, hogy nagy korukra majd a gyerek ellenük fordul vagy netalántán meg is veri Őket mert mit is láthatott volna kisgyerekként anno:((

Hát igen. De végülis én nem kötekedni akarok, csak gondolkozzanak el a mellüket döngető szülők, hogy valóban olyan-e egy jó szülő, mint ők.

És szeretném, ha nem bántanák az emberek azokat az "egyedeket" akik nem szeretnének gyereket vállalni.

Tényleg:))

Vagy fáj az igazság:D