Elutasítás elfogadás (beszélgetés)

Nehezen.

Mit nem tapasztaltál?

nem tudom még ilyet nem tapasztaltam...

Nálad a pont.

:-)

Sziasztok!

Azt hiszem most már kijelenthetem, h igen :) Persze elég rossz emlék maradt, meg sajnálom, h így alakult, de a harag teljesen elmúlt.

Remélem azért túl vagy rajta...

Igen, én is így gondolom :) Persze, ha tudtam vna előre, h nem lesz belőle semmi komolyabb, akkor nem mentem vna bele. Utólag mindig okosabb az ember :) Viszont Ő vszínűleg tudta...

Kár volt borítani a barátságot...

Nekem az egyik legjobb barátomtól érkezett és elég váratlanul ért. Évekig napi szinten 5-6 órákat dumáltunk, heti 3-4x taliztunk, csomó mindent együtt csináltunk. Én többet éreztem iránta, mint barátságot, de nem erőltettem semmit. Ő az a tipikus "rendes" pasi típus volt, kevés önbizalommal, évek óta nem volt senkije, csak futó kalandra lett vna lehetősége, de azt meg állítása szerint nem akart, csak komoly kapcsolatot. Aztán egyszercsak úgy alakult, h 1 jól sikerült este után lefeküdtünk egymással. És pár hétig folytatódott a dolog. Azt hittem ez vminek a kezdete, hiszen már kismilliószor hallottam tőle, h olyannal nem szexel, akitől nem akar semmit. (na meg nyilván sejtette, h azért részemről több van, mint barátság). Aztán az x. alkalom után benyögte, h ja, Ő amúgy csak barátként tekint rám... Iszonyú csalódott voltam. 3-4 év intenzív barátság után már úgy érzi az ember, h ismeri a másikat és nem érhetik ekkora meglepetések. Nem 1 olyan pasi volt, aki csak hülyíteni akart és azért játszotta a rendes pasit, hanem tényleg mindenkivel szemben nagyon korrektül viselkedett... és pont velem nem. Vicces, nem? Persze nem, inkább szomorú. Jó, vszínű én is naív voltam, pedig alapvetően nem tartom magam annak, de benne túlságosan bíztam. Nehezen viseltem akkoriban. Az egyik felem utálta, a másik nem tudta... Azóta eltávolodtunk, néha beszélünk, sztem kicsit hiányzik Neki a barátságunk, m mikor beszédesebb vagyok, akkor kap az alkalmon és többször ír, de alapvetően már teljesen jól megvagyunk egymás nélkül. Tovább kell lépni, ilyen az élet...

LEGALÁBB NEM MAGÁT EMÉSZTI...

Rendkívül érett gondolkodásra vall :DDD

Te vagy a legfurcsább!

Vannak itt furcsa emberek

Kinek mi volt a legvadabb elutasítás az életében?

Időnként remek a lexarom tabletta. :-) De ha én beveszem, nem mindig hatásos

* nem éri

na de amúgy jó fej volt mikor kerestem meg hívtam meg ott voltam akkor úgy tűnt szimpi vagyok neki, de sose keresett viszont szóval az ilyen fajta "elutasítást" inkább nem értem

Nincs jóga senkinek sértegetni megalázni a másikat. - ha ninsc rá nagyon nyomós oka . Nagyon asok függ az elutasitó stilusától.

a barátkozás olyan nehéz, pl. van egy csaj nem rég költözött a városunkba egy kis faluból ami vagy 40 percre van innen a pasijához, született egy éve gyerkőcük. mindig sírt, hogy mennyire nincs itt senkije...az én párom meg az ő párja nagyon régi barátok. Mindig kerestem a társaságát ha nem is olyan gyakran de felhívtam mivan vele hogy van amíg terhes volt, utána is hívtam , hogy van a gyerek stbstb próbálkoztam vártam hogy viszonzásra kerül a hívásom (ha már ennyire hangoztatta mennyire egyedül van itt )vittem át palacsintát,vittem ajándékot szülcsinapra felköszöntöttem szóval azért (szerintem)észrevehetően rajta voltam az ügyön. De viszonzásul semmi..semmi és megint csak semmi.Neki egy bnője van ott a faluban aki szintén egy időben szült vele, más témája amúgy sincs nagyon csak a gyerek..szóval elképzelhető emiatt lettem kirekesztve, belefáradtam mostmár leszarom

Megsértődöm.Mert én tökéletes vagyok,engem nem lehet visszautasítani.Holott de!Így aztán az egom jól beint!

Rövid, de tömör volt a válaszod. Kifejtenéd bővebben?

szarul :D

Hogyan viselitek az elutasítást párkapcsolatokban, akár barátságokban, akár munkahelyen?