Veszteség, feldolgozás, elfogadás, lélek (beszélgetés)

Sziasztok!

Az én napom elég jól indult,aztán hívott anyukám,hogy meghalt a kutyusa. Nagyon szerette,egy kis befogadott kutymó volt. Nehéz megvigasztalni anyát,mert 2 és fél éve elvesztettük édesapámat és minden veszteség 100x rosszabbul érinti,nagyon megviseli. Szeretnék neki segíteni,és vigyázni rá,de nagyon nehéz. Pláne úgy,hogy édesapám a halálos ágyánál megígertette velem,hogy vigyázak anyára. Néha én is úgy érzem,hogy nem is akar ő jobban lenni.... Ő foglalkozik a kisfiúnkkal,nagyon sokat vannak együtt,és lehet ő ad erőt anyának a fájdalma elviseléséhez. Nekem is rettentően hiányzik apa. Nagyon közel álltunk egymashoz,és egyébként is nagyon hasonlítok rá. Ennyi idő alatt sem tudunk megnyugodni. Szerintem sohasem fogunk.

Sziasztok,

hogy vagytok?

Nálunk nagyon szar volt az augusztus, otthon voltam a gyerekekkel Anyunál 2 hetet de 2 nap alatt kikészített hogy nem csinál semmit, csak síránkozik, meg jajgat ha Apád élne miért hagyott itt, azt látom hogy nem is akar jobban lenni, nem is tesz érte semmit, nem foglalja el magát csak ül/fekszik a szobában állandóan nézi a tv-t, a gyerekekkel se foglalkozott csak lecseszte őket ha leültek gépezni mesézni, mondom mit csináljanak a 40 fokban?! Azt mondtam hogy egy darabig nem megyünk, mert ez nekem sem volt jó szétcsúsztam, a lelkem nagyon fájt hogy Apa nincs :(

Aztán egyik betegséből estünk a másikban nem is kezdtük meg a sulit/ovit csak csütörtüktől. Most már jobb ...

Remélem jól vagytok? Puszi

Én is pont így érzek, hogy a férjem már nem fogja látni a fiunk további mérföldköveit. Pocsék érzés.

Kitartást nektek! Puszillak benneteket!

Kitartás Drága!

Nekem is összeszorul a szívem hogy nem látja Apukám a Fiúkat felnőni :( Nagyon sz*r! Holnap ballag a középső kisfiam oviból, imádták egymást!

Szia!

Nekem magányosan telt a húsvét. Kezdtem kicsit jobban lenni utána, de most valahogy megint rosszul érzem magam. Itt a nyár, szép a természet, de magányos vagyok, hiányzik a férjem, az anyám, az a család ami voltunk. Megint visszaestem egy picit, most ez kell a lelkemnek, aztán majd haladok tovább. Majd a fiam jön haza nyárra, de még tartanak a vizsgái. Már várom, hogy jöjjön.

Nagyon is elhiszem, hogy hiányzott! Ilyenkor még a kellemetlen kis dolgok is hiányoznak!

Sziasztok,

hogy vagytok?

Húsvétkor otthon voltunk a gyerekekkel. Nagyon hiányzott Apa, mindig jött és egy pohár vizet öntött a nyakunkba, mindegy hogy ágyban voltunk :) pedig tudtam mi fog történni de vártuk a tesómmal :) Hiányzik!

Szia!

Megvagyunk, köszi. Túl az első évfordulón :-(

Nehéz, a gyerekek gyakran emlegetik az apukájukat, hiányolják nagyon.

Nehezen megy számomra az újrakezdés, nem is tudom, muszáj lenne összeszednem magam, mert a múlton való rágódás nem vezet sehova, de nehéz összekaparni az erőm.

Sose gondoltam volna, hogy 44-45 évesen újratervezés kell...

Sziasztok!

Ki hogy van?

Szia! Nálunk csak egy kicsi fa volt, szolidan feldíszítettük, azóta már le is szedtük. Itthon volt a fiam, de ment is vissza. Az ünnepek egy része magányosan telt, nem bánom, hogy vége. Mi is voltunk temetőben...

Sajnálom, hogy ez történt a fával, na meg az anyóst. Nem mindenkiből lesz jó nagyi sajnos.

Sziasztok!

Ki hogy van?

Nálunk tegnap feldőlt a karácsonyfa, sok szép díszünk oda lett, a legelső díszünk is amit közösen vettünk anno a férjemmel. Anyóst nehezen viselem, próbálok vele csak minimálisat kommunikálni, amúgy sem keresnek bennünk, tegnap jöttek mert karácsony volt kb. másfél órát voltak, keveset foglalkoznak a gyerekekkel, a gyerekek megigényelnék ahhhh ez is úgy bosszant.Holnap lesz, hogy Apa 1 éve meghalt, éjfél után hívták anyát nem sokkal...nem bírok aludni.

Azért Kellemes ünnepeket! Puszi!

Szia,

jó is meg nem is hogy megismertél valakit...szerintem is fiatal vagy még az egyedül létre, majd érzed mikor jön el az ideje hogy elfogadj egy társat. Még gyászolsz, de az nem baj ha nevetsz, egy kis mosolyt csal az arcodra!

Puszillak!

Szia Kamira!

A bűntudatot én is átéltem, igaz én az unokám miatt a mi den napok miatt. Túl vagyok naggyából a bűntudaton. Szeretem inkább kettőnk helyett. Azt gondolom, ez is a része a gyászunknak.

Te még nagyon fiatalvagy az egyedül léthez. Majd, ha készen állsz rá, hogy legyen egytársad, szerintem meg fogod érezni.

Fájdalommal lehet élni, de bűntuxatra azt gondolom nincs okunk. Ölellek 😘

Sziasztok, hogy vagytok?

Teljesen váratlanul, a sors fintoraként megismertem valakit, de nem tudok még senkit közel engedni magamhoz, hagyom ezt elúszni. Túlzottan ragaszkodom a férjemhez. Nagyon rossz ez így, a magány felemészt de mégis kell nekem ez a magány, mert ha nem vagyok szomorú és nem gyászolok, akkor bűntudatot érzek. Rossz egyedül, de így érzem biztonságosnak.

Szia,

magam alatt de nagyon, minden bajom előjön doki azt mondta ne idegeskedjek, ne stresszeljek...

majd elmúlik, közeledik az évforduló (karácsonykor) :(

Sajnálom, nehéz lehetett.

A hsz-okból nem jöttem rá, te tényleg fiú vagy-e, vagy csak a neved? És milyen korosztály?

Nagyon távol áll tőlem hogy vitatkozzak! Inkább az érzéseimről írtam, nem kritaika miatt.

Minden hozzászólásból tanulunk szerintem. Megerősít, megnyugtat, hogy nem bolondultam meg, például azért mert félek a külvilágtól. Persze járok dolgozni, élem az életem, ha nem is teljea életet. De amikor itt hasonló érzésről, gondról ír valaki, akkor az megnyugtat. És ezért jó ez a kis közösség nekem.

Írd nyugodtan a véleményed, a gondolatodat, az nem baj, ha nem egyformán gondolkozunk. Azt pedig nem feltételeztem, hogy bántó szándékkal írtál. 🌹

9 éves voltam mikor meghalt anyukám. Nem szerettem, róla beszélni, mert fájt. Azt hiszem, ez egy védelmi reakció volt akkor. Így könnyebb volt feldolgozni, elfogadni.

Részvétem